«Прощай, Баку! ...»

Прощай, Баку! Тебя я не увижу.
Теперь в душе печаль, теперь в душе испуг.
И сердце под рукой теперь больней и ближе,
И чувствую сильней простое слово: друг.

Прощай, Баку! Синь тюркская, прощай!
Хладеет кровь, ослабевают силы.
Но донесу, как счастье, до могилы
И волны Каспия, и балаханский май.

Прощай, Баку! Прощай, как песнь простая!
В последний раз я друга обниму...
Чтоб голова его, как роза золотая,
Кивала нежно мне в сиреневом дыму.
___________________________________________


Agyő, Baku!...

Agyő, Baku! Többé nem látlak téged.
Most bánat és a félsz osztoznak lelkemen.
A szívem fáj, s kezem mikor e szívre téved,
a szó - barát - nyomán elönt az érzelem.

Agyő, Baku! Kék türkiz, ég veled!
A vérem hűl, erőm fogyóban, érzem;
de sírig őrzöm boldogan emlékem:
májusod, Balahán, Kászpi - hullámhegyed.

Agyő, Baku! Te egyszerű kis nóta!
Ölellek még egyszer, te jó barát...
Majd ints búcsút felém - fejed aranyos rózsa -
derűsen, szelíden, lilás ködfátylon át.
_____________________________________________