Egy éve vésted bőrömbe
a legelső érintésed,
ott szunnyad bennem örökre
a csöppnyi törékenységed.

Szívdobbanásomba bújtál
a világ zajai elől,
boldogság-záporom hullt rád,
éreztem, kis lényed betölt.

Figyeltem minden jeledre,
veled sírtam és nevettem,
s ahogy néztem kék szemedbe,
én halálosan elvesztem...

Némán tanítottál engem,
pedig oly picike voltál,
leborul eléd a lelkem,
te vagy a legszentebb oltár.

Szerelmünk ékköve lettél,
boldogságot hozó angyal,
több vagy az én életemnél,
vigyázlak éjjel és nappal.

Már egy éve takargat be
önzetlenül szeretetem,
hálát csókolok kezedbe,
szeretlek, kicsi gyermekem!