HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1831

Írás összesen: 46644

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kedves
2018-07-19 07:56:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Milton GrayFeltöltés dátuma: 2012-11-25

Álomhullámok

Deddy fáklyájának fénye kísérteties árnyékokat rajzolt a hatalmas kövekkel kirakott alagút falaira. A hosszú futástól oldalát a légszomj görcse szorította, fülében hallotta szíve dobbanását, halántékában érezte az ereiben áradó vér lüktetését, és elméje legmélyebb zugaiban, fénysebességgel száguldó gondolatok keresték a kiutat. Tolta, hajtotta maga előtt Rheiát. A holt fáradt lány, botladozó léptekkel futott tovább, ahogy csak bírt. Hátuk mögül egyre közelebb hallották üldözőik zaját, előttük pedig az alagút sötétje nyelte el fáklyájuk fényét. Néhol vájatok nyíltak, melyeknek néhány méter után vége szakadt. Szempárok villantak és kezek intettek feléjük hívogatóan, de tudták, hogy az lenne a vég. Az út jobbra fordult és emelkedni kezdett. Deddy egy pillanatra megállt. Rheia ijedt arccal nézett vissza, de ő határozottan továbbot intett. Az alagút mélyén lövések dörrentek, robbanások léghullámai süvítettek, jajgatás és hörgés volt a válasz. Rémülten rohantak tovább. Néhány lépés után éles csattanás hallatszott. A férfi teste felemelkedett, neki vágódott a falnak, majd a hátára zuhant és elvesztette eszméletét. Amikor magához tért Rheia pofozta kétségbe esetten. Szédelegve megpróbált felállni, de jobb lábában iszonyú fájdalmat érzett. Oda tartotta a fáklyát és a látványtól elborzadt. Lábfejének harmada hiányzott, és a megégett csizma maradványaiból elüszkösödött csontdarabok álltak ki, a sebből csordogáló vért pedig elnyelték az út köveinek rései. Letépte ingének bal ujját, hosszában kettéhasította és két végét összecsomózta. A csíkkal szorosan átkötötte térde felett a combját, néhány pillanatig erőt gyűjtött, majd a zokogó lányba kapaszkodva felállt. Bicegve, sántítva vánszorgott tovább. Az alagút egyenesbe fordult és tágas terembe ért. Kupola alakú több embermagasságú helység volt, melynek közepén háromméternyi átmérőjű, csípőmagasságú, kerek kőkútkáva állt, de út nem nyílt semerre. Oda vonszolta magát, egyik kezével megtámaszkodott, és magához intette a lányt, aki keservesen zokogva kapaszkodott belé. Deddy átölelte, és behunyta szemeit. Szerette volna álomnak hinni e kegyetlen világot, felébredni egy másik, szebb, boldogabb és békésebb valóságban. A mennyezetre pillantott, ahol egy halványzöld fénypont jelent meg és a falakon körré tágulva alig látható sávként lekúszott egészen a padlóig, majd a kőkáváig zsugorodott és eltűnt a kút mélyében. Aztán ugyanott megint megjelent, és megismételte iménti mozgását. Az alagút nyílásában egy alak bukkant fel, aztán még egy, és még egy, mígnem a terem teljesen megtelt fegyveresekkel. Roxon, üldözőik tagbaszakadt, kigyúrt vezetője lépett elő és karjának egyetlen határozott mozdulatával csendet intett. Lassan, kimért mozdulatokkal a kőkávának támaszkodó, halálosan fáradt párhoz ballagott. Kegyetlen grimaszt vágva Deddy csonk lábfejére taposott és hirtelen mozdulattal a halántékához szorította szokatlan formájú kézifegyverét. Torz vigyor ült arcára miközben a fegyver csövét a homlokához csúsztatta és eszelősen, hörögve egészen közel hajolt hozzá. Aztán lassan Rheia felé fordult. A lány felemelte fejét és keményen állta üldözőjük rászegeződő tekintetét, majd váratlanul az arcába köpött. Roxon fél kézzel torkon ragadta és megemelte annyira, hogy lába ujja éppen csak érje a földet. Néhány pillanatig tartotta aztán visszaengedte. Keze lecsúszott a lány vállára, majd eleresztette, hátrébb lépett és kabátja ujjával megtörölte arcát. Deddy agyában villámok cikáztak, furcsa borzongás járta át testét és összes szőrszála felállt. Minden mozdulatával, minden gondolatával engedelmesen követett egy ki tudja honnan érkező féltő, de határozott parancsot, pedig lelke mélyén mérhetetlen düh tombolt. Látta a Roxon markában vergődő lányt, de képtelen volt tenni bármit is. Rheia köhögve markolta fájó torkát és könnyes szemekkel nézett Deddyre. Hirtelen csend támadt. A falakon kúszó fénysáv mozgása felgyorsult, sárga színűvé vált és bevilágította a termet. Mély hangú, halk zúgás hallatszott és a fény lassan narancsszínűre vált, futása pedig tovább gyorsult. Többen ordítani kezdtek és félelmükben hanyatt-homlok menekültek arra, amerről jöttek. A fénykőrök mozgása folyamatossá vált, színük izzó vörösbe váltott, a zúgás felerősödött és ózon illata töltötte be a teret. Deddy bepillantott a kútba. Az alját ugyan nem látta, de a mélyben szavak vibráltak vörösen, "EMERGENCY SYSTEM 4". Fogalma sem volt arról, hogy mi ez, de érezte, hogy az események már nem szabad akaratából történnek.
Roxon ismét Reához lépett és keze ütésre lendült. A termet ekkor vakítóan ragyogó bíborszínű fény töltötte be. Deddy villámgyors mozdulattal mellbe taszította a lányt, akinek teste megemelkedett, átbillent a káván és eltűnt a kútban. A férfi kissé előre hajolt, ép lábával megtámaszkodott, majd elrugaszkodott és háttal utána vetette magát. Látta Roxon döbbent tekintetét, hallotta őrjöngő üvöltését, aztán a sötétség elnyelte a kút egyre távolodó, gyorsan zsugorodó nyílásával. Látta a mellette elsuhanó halványlilán derengő fényfoltokat, érezte amint zuhanása felgyorsul, és teste súlytalanná válik. Még hallotta Rheia sikolyát, és kétségbe esetten kereste a választ tettére, de tudata lassan eltompult. Elméjében emlékképek törtek elő, némelyek élesen felvillantak, csillagködök vibráló morzsái borították be a körülötte tátongó mélységet, majd lassan kihunytak. Utolsó gondolata, amelyet a halálból még kierőszakolt

- Uram! Kérlek! Adj elég időt neki....

Fogalma sem volt, hogy mennyi idő telhetett el. Érezte amint a nap sugarai melegítik hátát, arcát pedig kellemesen hűvös szellő simogatta. Kinyitotta szemeit és a megdöbbenéstől a lélegzete is elállt. Szédítő magasságban ég és föld között suhant. Mélyen alatta bárány felhők csapatai kúsztak, s a lent elterülő táj az élet minden színében pompázott. Jobbra tőle, hatalmas fák dús lombkoronáinak zöldjével borított hegyoldal emelkedett, melyet egy helyen, a magasságának felénél, enyhén emelkedő, változó árnyalatú barnás sávjaival, egy meredek szakadék bontott meg. A másik oldalon is hegygerinc húzódott, s a csúcsa felé egyre ritkább növényzetből, kopár sziklák virítottak a napsütésben. Alatta, a két hegy között, széles folyó iszapszínű vize hömpölygött méltóság teljesen, a távolban enyhe ívben jobbra fordult és eltűnt az erdők buja zöldjében.
Rémülete tovább fokozódott amint észrevette, hogy nem érzi tagjait. Csak lassan jutott el tudatáig a felismerés és időre volt szüksége, hogy megértse miért. Test nélkül repült a számára iszonyatos magasságban. Félelme eloszlott, amikor rádöbbent a pillanat valóságára. Ha nincs teste, akkor ugyan mi zuhanhat le? Kíváncsian nézett a folyóra, és akarta, hogy felette repüljön. Lassan, majd egyre gyorsulva süllyedni kezdett, mígnem a lombkorona magasságában a part fölé ért, és így siklott tovább. Fák emelkedtek a víz fölé és ágaik megmártóztak a hűvös, fodrozódó hullámokban. A napfénytől csillogó nedves fövenyen partra sodort rothadó hordalékok hevertek, és a levegőt az iszap szaga töltötte be. Próbálgatva létének újonnan felfedezett formáját, lassan feljebb és feljebb emelkedett, míg nem együtt úszott, a tájra árnyak foltjait rajzoló felhőfoszlányokkal. Végtelen szabadság és a teljes biztonság öröme járta át, amikor valahonnan a múlt mérhetetlen távolából egy sikoly hangja kúszott tudatáig, majd elhalt, s csak a szél suhogott körülötte. Megmagyarázhatatlan szomorúság kerítette hatalmába. Egy másfajta lét, egy másik világ emlékeinek köde derengett fel benne, de mielőtt képpé, érzésekké formálódhatott volna, furcsa kábulat tompította el fájdalmát. Akarata ellenére hirtelen emelkedni kezdett, mozgása gyorsult, szivárványszínekben kavargó fény ölelte át és elvesztette eszméletét.
Amikor magához tért már más tájak felett repült. Pára foltok emelkedtek a frissen ázott erdők fölé, és a lankássá szelídült hegyoldalak völgyeiben az élet ritmusa lüktetett. A rozsdaszínű tetők alatt emeletes kőházak építési állványai meredtek, és jókora téglarakások halmazai között emberek mozogtak. A főutcába csatlakozó földes út keréknyomainak víztócsáiban a napfény csillogott, a közeli gyümölcsös terebélyes fái alatt pedig, az elmúlt zivatar által levert szilvák kék szőnyege hevert. Egy öreg, fehérre meszelt parasztház fűvel ritkán benőtt udvarának sarából tyúkok kapkodták fel a víz által kimosott gilisztákat. Mozgása lassult és süllyedni kezdett. Egy bozótossal sűrűn borított domboldal alján álló, terméskövekből épített, földszintes épület negyedik ablaka felé repült, melyet kívülről átláthatatlan fehér függöny fedett. Az üveg élesen villant, majd bent találta magát egy kórteremben. A szemközti fal ablakánál egy fehér köpenyes alak állt hátra tett kézzel, és csendben szemlélte a kinti, vad somtól bozótos oldalt. A szobában hirtelen újszülött sírása hallatszott. A fehérköpenyes megfordult, és homlokát egy kendővel megtörölve halkan, alig hallhatóan szinte suttogta.

- Hát megérkezett.

A kép megmerevedett és lassan szertefoszlott. Éjszakai sötétség vette körül. Felült, végig tapogatta az asztal lapját mire megtalálta mobil telefonját. A kijelzőn megjelenő óra mutatója éppen csak elhagyta a hármat. Érezte, hogy patakokban folyik rajta az izzadság. Kiment a fürdőszobába és beállt a tus alá. A víz végig csorgott a haján, le a hátán és forogva, kavarogva tűnt el a lefolyó nyílásában. Egy kicsit ázott még, aztán elzárta a csapot, megtörölközött és kilépett a zuhanyzóból. A tükörből egy álmosságtól kába, gyűrött arcú alak nézett néhány pillanatig farkasszemet. Lekapcsolta a villanyt és visszament a szobába. Félre húzta a függönyt, kinyitotta az ablakot és kikönyökölt a párkányra. Kellemesen hűvös éjszakai levegő áradt be kintről. Az égen legfényesebben az Orion csillagjai ragyogtak, és a távolból, villamos transzformátorok monoton zúgását sodorta a házakig a szél.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Yudit alkotást töltött fel Illúzió címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Levetkőzve 6.rész című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Levetkőzve 5.rész című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csacsi az iskolában című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Imádság címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Levetkőzve 4.rész című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Fáradt tánc című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Bánat című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Fáradt tánc című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Háromra című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Törött álmok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Zivataros éjjel című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Gyötrelmes címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Fáradt tánc című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel A furfangos Buksi címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)