HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51222

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2012-12-03

Karácsonynak éjjelén


Szent ünnepnek éjszakáján,
Zengő bongó csengő hangján,
Száll a szélben a kívánság,
Szeretet, hála, boldogság.
Csillogó hópihe szárnyán,
Megfagyott gondolat ül árván,
Nem szeret már engem a világ.

Késő esti járat nagy robajjal érkezett a csendes vidéki kisváros állomására, nyikorogva, csikorogva megállt, hogy az egyetlen utast kiadja magából, majd el is tűnt a sötét éjszakában. Az utas tétován nézelődött, mozdulatain látszott a bizonytalanság, vajon jó helyen vagyok, vagy mindegy, csak legyek valahol. Kopott hátizsákjával a hátán, görnyedten, fejét lehajtva rúgta a frissen hullott havat maga előtt. Ment a fények felé, be az állomásba, melegre vágyva. Az utazgatás is a hideg okán volt, a fűtött vonat, az andalító zakatolás, nyugodt álomba ringatta utasát. Kihaltnak látszott a környék, mintha lakói csak most hagyták volna el, hirtelen, mint az asztalon felejtett gőzölgő levest. Belépve a váróba, mellbe vágta a nagy meleg, nagyon befűtöttek, talán a szenteste tiszteletére, gondolta. De a nagy melegnek prózai oka volt, senki nem nyitotta csukta ma este az ajtókat. A jegypénztár ablakán a függöny behúzva, mögötte csend honolt, ünnepi volt a hangulat.
A fiatalember, mert amikor kibújt az ócska dzsekiből, és levette a fekete kötött sapkát, látszott arcán az ifjúság, bevackolta magát a leghomályosabb sarokba, elővette a táskából a gyűrött naplót, egy régi fotót őrizgetett benne. Az anyja és ő volt látható hajdanán, talán öt éves, ha lehetett. Mindig könny szökött a szemébe, ahányszor ránézett. Röviden bejegyezte a napi történéseket, és álomra hajtotta a fejét, de a csukott szemek ellenére ébren volt, kusza gondolatait rendezte. Karácsony van, se családja, se fedele, se étele, csak van ebben a rideg valóságban, és utazgat, amire összekoldulja a pénzt, egy emberektől nyüzsgő nagyváros aluljárójában. Dolgozni kellene, de a munkához jutáshoz lakhatás kellene, a lakhatáshoz szerencse, de neki semmije sincs, családja sincs, széthullott, már régen, gyermekkorában. Az anyja él, de olyan nyomorultul, hogy ez a csavargó élet is vágyottabb, mint az. Vajon az apja él e valahol, megjelenik előtte az alkoholtól elbambult arca, biztos szétmarta már a pálinka, gondolta. Mindent elivott, a lakást, az ő gyermekkorát, a jövőjét, mindent, neki ilyen apa jutott. Anyja meg csak sírdogált, jajgatott, tehetetlenül tárta szét a kezeit, és úgy ítélte meg, hogy a gyereknek az intézetben jobb helye lesz, már az ellátást illetően, mert ugye ő még azt sem tudja, hogy holnap, hol hajtja majd álomra a fejét. Nagy néha látogatta, nagy néha kihozta pár napra, oda, ahol a patkányok fényes nappal futkároztak, ahol rettegett vécére menni tőlük, ahol csak sarat taposták, de tévét nézni azt nem tudott. Egyre keserűbb érzés uralkodott el a lelkén, próbálta elhessegetni, a nyárra gondolt, valami csodára, amit őszintén remélt és hitt.
Hirtelen ajtónyikorgás billentette ki ebből a szendergő állapotból, két rendőr lépett hozzá. Megkérdezték, hogy hová utazik, és van e jegye. Elkérték a személyit, a lakcímkártyát, ami nem volt. Az állomás nem melegedő, nem lakás, és ezzel kitessékelték a fűtött váróból. Jöjjön vissza hajnalban, amikor a vonat indul. A fiú felöltözött, hátára vette a motyóját, és lassú léptekkel kilépett a havas karácsonyi éjszakába. Bármerre nézett, ünnepváró fények ragyogtak, az ablakok mögött meleg, család, szeretet és boldogság. Neki pedig nincs más, csak a hideg, a magány, mert ez a világ nem szereti őt, ki akarja lökni magából.
Ment a sínek mentén, ment előre, már rég elhagyta az állomást, körülötte csak a hó világított, és a hidegen ragyogó csillagok. Lelke összefacsarodott, úgy érezte át kell mennie egy másik világba, átlépni egy rejtekajtón, oda ahol már nem fáj semmi. Elfáradt, leült a sínre, és többé nem állt fel onnan.
A mozdonyvezető későn vette észre a gyér hajnali fényben a sínen ülő emberkupacot, dudált, fékezett, késő volt már minden.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-12-18 20:11:19

válasz hundido (2012-12-16 08:45:34) üzenetére
Kedves Hundido örülök, hogy olvastál. Valóban ilyenkor többet gondolunk az elesettekre, de most egy mesét tettem fel, ami vidám. Szeretettel Ibolya
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
2104
Időpont: 2012-12-16 08:45:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Úgy látszik a karácsony közeledte sokunkat megihlet, és nem mindig a "happy" történetek íródnak. Mert most sok keserűséggel, szomorúsággal kikövezett az út....
Nagyon tetszett a szomorú történeted.... üdv hundido
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-12-08 22:14:36

Köszönöm Sailor, hogy meglátogattál. Szeretettel Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
6833
Időpont: 2012-12-08 20:19:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Jega!

Elöször olvaslak!

´Ünnepi hangulat´...
Neki se családja se fedele...
Nagyon érintett!
Nagyon!

Szeretettel:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-12-08 19:40:58

Aranyos vagy Irén! Tudom mire gondoltál. Igen ,átkozott világban élünk. Üdv. Ibolya
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3380
Időpont: 2012-12-08 17:43:39

Jaj...
Nem is írok semmit... Mondjam, hogy ma már nem hajtanak el a váróteremből...? Hisz még az utcán lakni is csak az Alkotmánybíróság határozata óta szabad hivatalosan...
Nem, tényleg nem írok többet. Még elragad a hév.
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
3264
Időpont: 2012-12-07 22:44:25

Kedves Ibolya!

Szívfacsaró történet. Régebben láttam egy riportot ahol cáfolták azt, hogy karácsonykor az öngyilkosságok száma megszaporodik, de én azt tapasztaltam ez nem igaz.

Szeretettel: Ági
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-12-05 22:15:12

Kedves Solanne és Ida érzem és látom én is, hogy nehéz, lelketlen világban élünk. A történeteim is komorak. Köszönöm az olvasást . Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6737
Időpont: 2012-12-05 21:37:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

A könnyekig meghatott a történet, Ibolya.
Sajnos ez a szomorú valóság... egyre többen jutnak erre a sorsra.
Eszembe jutott, hogy a minap hallottam itt a házban, hogy valakinek elárverezik a lakását, mert 120 ezerrel tartozik a lakásszövetkezetnek.
Százhúszezerért ma utcára lehet rakni valakit. Téboly!

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8298
Időpont: 2012-12-05 17:58:25


Éppen ma hallgattam a rádióban, hogy az ünnepek, a kilátástalan helyzetű embereket még inkább azzá teszik. Az öngyilkosságok sokszorozódnak.

Szeretettel:Selanne

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 2/2 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 2/2 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Díjat kapni egy üres színházteremben című alkotáshoz

Dorothy alkotást töltött fel Számoló címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Füzetlapok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Füzetlapok című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) megbomlik a békés együttlét című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Nem kell túlélni az urat című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)