Karácsony jön.

Karácsonykor Krisztus születését ünnepeli az egész világ. Ne feledjük, ez az ünnep lényege. Krisztus óta a világ keresztény, mert Krisztus óta nem is lehet más vallásról beszélni. Ő az, aki betölti mindazt, amit a világ és benne az ember sok ezer éve keres. Karácsonykor az ég földig hajol, hogy a földön élő embert az eredeti, a teremtésben neki szánt
helyére felemelje. Az ég földig hajol az emberért. Egy gyermek születik, ki Isten fiaként van jelen köztünk, de ki magát Emberfiának nevezi. Egy ember születik, kiben Isten és ember egy lesz.

Krisztus születése csupa-csupa szimbólum. És másról sem szól, mint Isten befogadásáról. Ezért karácsony az Istenember befogadásának és realizálásának ünnepe.

Fogantatását angyali hír vitte egy szűzhöz, ki azokkal a szavakkal fogadta a hírt, melyeket majd fia is mondd a Getszemáni-kertben: legyen a te akaratod szerint. A szűzi nemzés szimbólum: Mária az az ember, ki magából minden mást kivetett és ki képes volt a szűzi, meg nem rontott, égi, pneumatikus világot befogadni, azaz Istent magába fogadni és megszülni. Vagyis Istent beengedni és realizálni. Mária ezért minden ember anyja, és minden ember példája is egyben.

Érkezését a teremtett világ is jelenti: egyetlen fényes csillag által, mely nappal is látható volt az égen. E csillagot követték a királyok.

A születése körüli szállás keresés szintén jelképes értelmű: szállást keres a család, ahol Mária megszülheti Isten fiát. Itt is ugyanaz a szimbólum: Isten szállást keres az emberek világában. Tudjuk, Ő lesz a megváltó, de csak akkor lehet megváltó, ha az ember Őt magába fogadja. Pásztorok tudták elsőnek, méghozzá - itt is - angyali jelenlét következtében. Angyali jelenlét lehetősége mindig a legtisztább szívűeknél található.

Jöttek tehát a pásztorok, vagyis a legkisebbek és legszegényebbek. És jöttek királyok, kik a legnagyobbak és a leggazdagabbak. A legkisebbek és legnagyobbak. És köztük mindenki, ki képes megérteni, befogadni és realizálni Isten országát.

Krisztus a hosszas és sokszínű, valamint minden archaikus nép hagyományaiban szereplő kinyilatkoztatás tetőfoga és betöltője. Krisztus azért jött az égből, hogy a lenti világba rekedt embert felemelje magához. Isten azért lett ember Krisztusban, hogy az embert így Istenbe visszahelyezze. Vagyis Istent és embert eggyé tegyen, hogy így az ember az Istenben újra elveszhessen. Ezért Krisztus a középpont, kiben Isten és ember egy lett, hogy az ember így Istenben lehessen.

Krisztus a Logosz, Isten megtestesült Igéje. mely egyszerre Szó is és megvalósulás is egyben. Krisztus szava és cselekedete egy. Igéje és tette egy. Ezért ő az egyetlen hiteles ember. Éppen ezért ő az, kit magunkra kell alkalmaznunk, hogy e magunkra való alkalmazás által vele minél inkább azonosuljunk. Isten képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Az ember ettől a képtől és hasonlatosságtól eltávolodott. Isten ezért elküldte Krisztust, aki az égi, ép, meg nem romlott, hiteles ember maga. Isten ember lesz, hogy az ember benne Isten(n)é lehessen. Isten odaadó szeretete, hogy feladván Istenségét az embert az emberben alakítja át, hogy a benne így megjelenő Istennel egy lehessen. Vagyis visszakerüljön eredeti helyére, ahol Isten odaadó szeretete betölthette őt.

Krisztus igéje: a mennyek országa közöttetek vagyon. Nem várni kell tehát az országot, mert az sosem jön el, hanem megvalósítani. Nagyot téved mindenki, aki azt gondolja, itt a földön ez lehetetlen és törekedni sem kell rá. Nem szabad Krisztust magunktól olyan távol, magasba helyezni, ahol számunkra épp ezért elérhetetlenné válik. Ez nem helyes, sőt hamis felfogás. Épp azért, mert ő eredeti, hiteles, ép, megváltott alakunk, hozzá kell hasonlatossá válnunk, így leszünk hasonlatossá Istenhez.

Hogyan lehet megvalósítani, vagyis realizálni? Elsősorban krisztusi élettel. Krisztus igézi: én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Senki sem juthat az Atyához, csak általam. Vagyis csak úgy, ha hasonlatossá válik hozzám.

Hogyan kezdjük? Mi az első lépés? Krisztus igézi: aki úr akar lenni, legyen szolga. Aki első akar lenni, legyen az utolsó. Aki elveszíti életét, megtalálja azt. Mert az önmagunkért való élet leélése torz és hamis. Az élet nem önmagáért van. Úgy van megszerkesztve, hogy aki elveszíti, megtalálja azt.

A karácsonyfa előtt állunk ismét, ajándékot adunk és bontunk.

Kit fogadunk szívünkbe?