HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45250

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2012-12-20

Daniella

Dráma két felvonásban

A 2000. év utáni évek egyikében játszódik a történet. A kormánypárt új törvényjavaslatot ver át az országgyűlésben, melynek az a lényege, hogy izgatásért bárkit le lehet tartóztatni, aki a fennálló hatalommal szemben szóban, vagy írásban ellenvéleményt hangoztat. Az országban óriási a felháborodás. A tiltakozó mozgalmak élére, mint oly sokszor, az egyetemi ifjúság áll. Budapesten hétről hétre tüntetések zajlanak. A rendőrség egyre brutálisabban lép fel annak érdekében, hogy leverje a tüntetéseket. Ősz van, kezdődik a vizsgaidőszak.

Személyek: Daniella, első éves egyetemista, magyar-irodalom szakos.
Tarr Miklós, ötödéves matematika-fizika szakos hallgató.
Szőllősi Ferenc adjunktus, az Esztétika Tanszék tanára
Tamás (Thomas), szintén ötödéves matematika-fizika szakos, Tarr Miklós legjobb barátja
Bélavári Zsolt, ötödéves matematika-fizika szakos hallgató. Megjátssza a jó barátot, de igazából ő a nagy bajkeverő.
Viola, (Ví) Daniella évfolyamtársnője, és barátnője.
Első egyetemista.
Második egyetemista.
Harmadik egyetemista.
Továbbá: Egyetemisták, fiúk, lányok, tüntetők, járókelők.

Megjegyzés: A II. Felvonás 4. színében Daniella monológját Kőszegi Judit (janka) "törés" című verse ihlette.


I. FELVONÁS

1 szín


Budapest, belvárosi lakás, házibuli. Jelen vannak: Daniella, Miklós, Szőllősi Ferenc tanár úr, Tamás (Thomas), Viola (Ví), Bélavári Zsolt, és mások. Többen táncolnak. Daniella szendvicsért indul a büfé-asztalhoz, félúton összetalálkozik Miklóssal

Thomas: (Miklóshoz) Na, milyen a buli?
Miklós: Milyen lenne Thomas? Ar. Arok a számok, gyengék a csajok, nincs whisky.
T: Igyál mást. És menj táncolni!
M: Táncoljak? Minek? Kivel? (Daniella jön arra)
M: Szia, én ismerlek téged!
Daniella: (Elpirul, zavarban van) Igen?
M: Az egyetemen szoktalak látni. (Ő is zavarban van). Az udvaron, a folyosón és a könyvtárban. Egyszer kértem tőled egy tollat a könyvtárban...
D: Ja, te vagy az?
M: Én (Zavartan) Akarsz táncolni?
D: Ja. Csak eszem előtte egy szendvicset. Épp ide indultam.
M: Oké. Én is eszek egyet. (Megesznek egy-egy szendvicset) Táncolunk akkor?
D: Táncolhatunk. De csak úgy... körben a többiekkel, okés?
M: Oké! (Táncolnak, aztán amikor vége a számnak és leáll a zene Bélavári Zsolt perdül a szoba közepére)
Bélavári Zsolt: Héééé! Megyünk akkor most szombaton is tüntetni?!
Hangok több-felől: Benne vagyok! Én is. Hát persze, vesszen a kormány. Én is megyek! Szólás-szabadságot követelünk!
B: Jóóó! Akkor holnap háromkor találkozunk az egyetem főbejárata előtt, a Múzeum-körúton!
Mindenki: Igen! Ott leszünk! Le a kormánnyal!
M: (Szól a zene, táncolnak ismét. Lassú szám megy, M fogja D kezét, karja a lány derekán, lassan körbe forognak) Mi ez az izé...?
D: Nem tudod? Nem nézel TV-t?
M: Nem nagyon!
D: Fura. Na mindegy. Az új törvényen bukott ki mindenki. A kormány azt akarja, hogy se szóban, se írásban ne lehessen kritizálni a jelenlegi hatalmat. Aki vét a törvény ellen, azt izgatásért lecsukják. Most minden szombaton tüntetünk. Múlt héten a Bajcsy-Zsilinszky úton vonultunk.(Egy egyetemista srác robban közéjük, nekiszalad Daniellának)
Első egyetemista: Hé Daniella! Nem láttad Tóth Misit?
D: Menj a fenébe! Majd fellöktél!
Ee: Tudod akkor, hol van?
D: Tudja a tököm, ...kalap. Szerintem a kanapé alatt van, oda mászik be, ha s...részeg!
Ee: Kösd fel magad!
D: ...jál le!
E e (Elszalad): Köszike!
M: Dumcsizink?
D: Dumcsizhatunk!
M: Üljünk ide. Először vagy itt?
D: Dehogy. De te igen?
M: Aha. Thomas szólt, meg a Bélavári Zsolt, hogy buli van. Te milyen szakos vagy?
D: Magyar, történelem. Első éves. És te?
M: Matematika, fizika, ötödéves.
D: Nem mondod! Hát ez nagy! Képzeld, az én első szerelmem matematikus volt!
M: Na ne!
D: De igen! Bólyai Jánosnak hívták!
M: (Nevet) Persze... Jó, hogy nem Albert Einsteinnek!
D: Nem viccelek. 12 éves voltam, lakott a házunkban egy pasi. Bólyai János volt a neve! De komolyan! Ne röhögj. S tudod mi a vicc az egészben? Matematika tanár volt a foglalkozása!
M: Hááát ez...ez nem semmi... És mi lett aztán veletek?
D: Semmi. Én, mondom, 12 voltam. Ő meg negyven, vagy ötven. De nagyon szép pasi volt, olyan arkangyal arccal, tök izmos karokkal. Tök jó családi életet éltek, két fia volt és egy szőke-nő felesége. Leselkedtem utána a gangon, de ennél nem jutott tovább a kapcsolat. Ő észre se vett. (Ellágyulva) Sokat álmodtam vele akkoriban. Néha még ma is felbukkan álmomban az alakja.
M: Klassz! Tipikus gyerek szerelem. Lájkolom. És azóta? Sok sráccal jártál azóta?
D: Eggyel se!
M: Most hülyéskedsz?
D: Halál komolyan beszélek. Soha nem jártam még senkivel. Két évvel ezelőtt volt egy srác az osztályban, aki tetszett. De neki már volt barátnője.
M: Ilyen szép kislány, és nem jár senkivel?
D: Szép vagyok? Még csak nem is udvarolt soha senki! A fiúk szerintem kis csitrinek néznek, 15 évesnek! (Viola lép oda)
Viola: Ki a kis csitri? Csak nem te? Na, persze. A szokásos marha nagy önbizalom. (Miklósnak) Viola vagyok, Daniella rossz szelleme és a legjobb barátnője. Nem jöttök táncolni?(Táncolnak. Viola a sarokba vonja Thomast, csókolózik vele egy kicsit, ellöki, aztán újra csatlakoznak a táncolókhoz. Ahogy így táncolnak, Viola nevetve mond valamit egy másik srácnak, és tréfás mozdulattal belemarkol a fenekébe. A körhöz csatlakozik Szőllősi Ferenc tanár úr, s hogy, hogy nem, kiszorítja Miklóst. A végén már csak ők ketten vannak a parketten. Körbe forognak. Megáll a zene. Bélavári Zsolt "füves" cigarettát kínál körbe. -Fű- Néhányan elfogadják: köszi Zsolt, mások nem: menj a francba Bélavári)
Sz: (Lihegve) Hú, ez nagyszerű volt. Eszméletlen jól táncolsz Daniella!
M: Bemutatnál minket egymásnak?
D. Hát persze. Ez itt...hogy is hívnak?
M: Tarr Miklós.
D: Tarr Miklós matematika tanonc, ő meg Szőllösi Ferenc, az Esztétika tanszék adjunktusa.
M: Tiszteletem!
Sz: Csao. Itt most nem vagyok tanár. Különben se tisztelj ennyire...(nevet) ...ne tisztelj senkit, b meg a kora miatt, még engem se!
B: Van egy ötletem! Játszunk palackpörgetős játékot!
Harmadik egyetemista: (Viola mellé lép, megfogja a mellét) Játszunk! Akkor legalább láthatom pucéron újra ezeket a remek melleket! (Letelepednek a sebtében odahúzott szőnyegre, körbe ülnek, Bélavári pörget. Nagy nevetés, az üveg szája Szőllősi felé mutat.)
Valaki: Gyerünk tanár úr! (Szőllősi nevet, lehúzza a cipőjét)
M: (Halkan, Daniellához) Jó fej ez a ti tanár uratok. Csak kicsit idős már ebbe a társaságba, nem?!)
D: Idős? Nem mondanám...benn a tanszéken egy kissé merev, de itt olyan csak, mintha egy srác lenne közülünk.
M: Bírod a buráját?
D: Ja! Tökre! Sokat dumcsizunk benn a tanszéken.
Más valaki: Tovább, pörgess csak! (Bélavári pörgeti az üveget, egyre több ruhadarab kerül le. Néhány lány már melltartóban van, több fiú, pedig alsónadrágban, köztük Miklós is. Az üveg nyaka most Daniella felé mutat, akin nincs már cipő)
Egyetemista fiú: Gyerünk, most felülről vegyél le valamit! (Daniella leveti a kardigánját, amit játék előtt azért vett fel, hogy legyen majd mit levennie)
Többen: Ez nem ér, csalás! Egy lányon sem volt kardigán a társaságba'! Tessék levenni a pólót is!
D: Nem veszek le mást, nálam itt a határ!
Egyetemista fiú: Disznóság! És én lehetek meztelen?!
D: Látod, ez a sz...ás.
SZ: Na jó, késő van. Megyek, lefekszem valahol benn. Holnap reggel nyolckor órám van. Ti maradhattok, ha akartok...
M: Én is álmos vagyok. (A társaság szedelődzködni kezd. Thomas Violához lép, megcsókolja a száját, magához húzza)
V: Thomas, ne!
T: Viola, láthatlak holnap?
V: Hááát?! Azt hittem már vége...!
M: (D mellett, az ajtóban) Mit is akarok mondani... Nincs kedved csütörtökön moziba jönni velem Daniella? Megy egy új film, most hozták be, a Térhatás. Az Arénában játsszák!
D: A Térhatás? Nem mondod! Az tényleg tökre jó film! Láttam a beharangozóját a Neten!
M: Akkor?
D: Nem is tudom...Verset akartam írni, a csütörtök az egyedüli szabad délutánom.
M: Verset?
D Ja. Verseket írok. (Miklós kérdő tekintetére) Hiszek abban, hogy a versek jobbá teszik a világot, na! Jó, elmegyek...

2. szín.

A mozi előtt. Miklós Daniellát várja, nyugtalanul sétál fel és alá, nézi az óráját

M: Törődök is én a világgal, s a világnak ezer bajával...! Tojok rá! Tojok mindenre! De, mi ez az érzés itt belül? Cinizmusom burkát forgószélként tépi szét a szívem dobbanása. Leteper, és égbe röpít egyszerre. Szerelem lenne? Lehetetlen. Hisz nem is ismerem még. Vagy talán csak a hirtelen támadt buja vágy vezet farkamnál fogva, mint minden kant? Nem, nem. Több ez testi vágynál, érzem...ha Daniella történetesen nem szeretne viszont, én akkor is szeretném őt. Akkor is, szeretném, ha azt mondaná: legyünk csak barátok. És akkor is, ha még a barátom se kívánna lenni. Sőt, ha mást szeretne, akkor is. Nem akkor nem! Az egy élő istenre, nem, nem! Akkor gyűlölném, a fene egye meg! De most látom, jön már! Hopla! Ki van vele? Csak nem Szőllősi tanár úr az ott? (Daniella és Szőllősi odaérnek, kölcsönösen köszöntik egymást): Hali, hali...
D: Elhoztam őt is, nem baj? Kérdezte, hova készülök, mondtam, moziba, a Térhatást nézzük meg. Erre ilyet szólt: hú, azt én is meg akartam nézni, csatlakozhatok? (Miklós nem válaszol, előveszi a mobilját, nyomkodja a gombokat. Majd fel robban a méregtől)
D: Nem haragszol?
M: (Nyomkodja a telefont) Neeem! Igazán nem...De...várj csak...most kaptam éppen egy sms-t. Azonnal be kell mennem a tanszéki dékánhoz a creditem miatt. Sajnálom, majd talán máskor. Rohanok, bocs. Jó szórakozást! (Elrohan)

Változik a helyszín, az egyetem épületének egyik folyosóján vagyunk. Thomas, Bélavári Zsolt, Viola és mások csoportba verődve beszélgetnek

Első egyetemista: Megírtátok a zéhát?
Második e: Én még nem, azt hiszem halasztok.
H e: Akkor ugrik a credited b meg.
M e: Ha ugrik, ugrik, nem tudok mit csinálni!
B Ott voltatok a tüntetésen?
E e: Én igen.
M e: Én is.
V: Persze.
H e. Nem mentem ki. Nincs értelme. Különben sem hinném, hogy ez a kormány rosszabb, mint az előző volt!
T: Ó, te gyáva szemét! (Neki akar menni, de a többiek lefogják)
Valaki: Maradj már magadnak hülye-gyerek.
E e: Na jó, halika, én lépek.
H e: Én is. Nem jössz be az előadásra Viola?
V: Nem!
H e. Felülhetnénk megint a kakasülőre, hátra, úgy, mint múltkor. És...tudod, mit ...?!
V: Most nincs kedvem.
H e: Csesződj meg
V: Sz... le hülyegyerek.
T. (Bélavárihoz) Mit tudsz Miklósról? Randizott végül Daniellával?
B: Igen is meg nem is.
T: Azt, hogy kell csinálni?
B: Miklós moziba hívta Daniellát, Daniella pedig elvitte magával Szőllősi tanár urat a randira, ha, ha, ha
T: És?
B: Miklós úgy otthagyta őket az aszfalton, mint Szent Pál az oláhokat, he, he, he.
T: Ó, ez a szerencsétlen kerge-marha!
B: Ne sajnáld, csak azt kapta, amit megérdemelt!
T: Hogy érted ezt?
B: Én figyelmeztettem. Mondtam neki, hogy Daniella a tanár úrral kavar.
T De hát ez egyszerűen nem igaz! Én úgy tudom, hogy ők szimplán csak barátok.
B: Férfi és nő között nincs barátság, b meg, ugye Viola?
V: Szerintem sincs.
B: No és szerinted, van valami Daniella és Szőllősi tanár úr között?
V (Vonogatja a vállát) Nem tom. Télleg nem. De gyanús a dolog: mindig együtt lógnak. Daniella bejár a tanszékre Szőllősihez, bezárkóznak a Szőllősi szobájába. Amikor rákérdeztem, mi a csodát csinálnak odabenn édes kettesben, azt mondta, hogy semmit, csak beszélgetnek, mert jó barátságban vannak. (Nevet) Szeretném, hinni, hogy tényleg így van. (Megint nevet) De nem tudom, higgyek-e neki. Féltékeny vagyok.
B: Leszbi vagy?
V: Hülye paraszt!
M e: Látom jól elvattok egymással. Na én lépek, csao.
V: Nekem is mennem kell. (Miklós érkezik) Jól áll a séród gyerek.
M: Csinos vagy Viola.
V: Tetszem?
M: Van olyan férfi, akinek te ne tetszenél?
B: Megyek. Jössz akkor Viola? (Elmennek)
T: Hallom, hajtasz Daniellára!
M: Hajt a hóhér. Már nem érdekel.
T: Hogy, hogy?
M: Á, nem érdekes. Nem égetem magam többé...
T: Mert eddig égetted?
M: Mondom, nem érdekes. (Megrántja a vállát, aztán mégis elkezdi mondani) Elegem van az egészből. Lesem a folyosón, várom az udvaron, utána megyek a könyvtárba. Végre sikerül becserkésznem. Kérdezem tőle: Daniella találkozhatnánk? Nem, mondja, nagyon zsúfolt a hetem. Két zéhát is meg kell írnom péntekig, közben meg tanulok. És a jövő héten? -szerencsétlenkedek tovább. A jövő héten?- néz rám. Ó a jövő hét még nagyon messze van.
T: Hagyd a fenébe, b meg! Soha ne fuss olyan villamos után, amelyik nem vár meg. Majd jön a következő.
M: Ezt teszem. Ezt tenném, de...
T: De?
M: Van itt még valami Thomas. Ülök a könyvtárban az ablak mellett. Ő a másik oldalon, háttal nekem. Egyszerre csak hátra néz. Néz engem, én meg visszanézek, mint egy hülye. Aztán elfordul, de egy perc elteltével újra rám néz. Minek fixíroz, ha nem akar találkozni velem? Mi ez az egész?
T: Figyelj b meg, a nők nem észlények. Ne várj tőlük logikus cselekvést. Néz, hát néz. Nem számít. Az számít csak, hogy le akar-e feküdni veled, vagy sem. Kérdezd meg tőle. Ha azt mondja igen, akkor zsír. Ha meg azt, hogy nem, akkor koptasd le.
M: (Elgondolkodva) Jó! Lehet, hogy neked van igazad. Voltál tüntetni?
T: Aha! Óriási balhé volt. Összeverekedtünk a rendőrökkel. Nem jössz velünk a következő mítingre?
M: Ha verekszetek a rendőrökkel, akkor megyek. De a politika nem érdekel. Le...m nagy ívben. (Daniella jön arra, megtorpan)
D: (Magában) Miklós elfordítja a fejét! Megint duzzog. De vajon miért, én nem ígértem neki semmit! Odamenjek? Ne menjek? Nem megyek, inkább elkerülöm őket. (Habozik, aztán mégis odamegy a fiúkhoz) Hali. Mi a szitu veletek?
T: Veled, mi a szitu?
D: Velem semmi. A tököm tele van már a zéhákkal. Holnap esztétikából írok. Megyek is a tanszékre konzultálni.
M: (Gunyorosan) Szöllősi tanár úrhoz?
D : Igen, hozzá!
M: Értem!
D: (Félre) Nem értesz te semmit! (A fiúkhoz) Na, én léptem, lecsó! (Elmegy)
M: Látod, Thomas? Ez az ábra!
B: (Éppen ekkor ér oda) Bolond vagy Miklós! Bejössz neki frankón, csak leplezi. Játszik veled, hogy érdekesebbé tegye magát. Játssz te is! Hajts rá egy másik lányra! Tedd féltékennyé! Itt van például Viola. Viola bírja a burádat.
M: Hajtsak rá egy másik lányra, tegyem féltékennyé Daniellát? (Thomas, és Bélavári Zsolt hevesen bólogatnak) Jó. Megpróbálhatom.

3. szín

Szőllősi szobája

Sz: Beszéljünk akkor a "szépről", mint esztétikai kategóriáról. Ez lesz a zéhá témája.
D: Nem értek egy dolgot...
Sz: Csak egyet?! Szerencsés ember vagy!
D: Azt nem értem, hogy ami csúnya, az hogy lehet szép?
Sz: Kifejtenéd bővebben, mire gondolsz?
D: Olvasok például egy modern könyvet. Tele van ordenáré kifejezésekkel, véres jelenetekkel, meg naturális szex-leírásokkal. Gusztustalan. Mi abban a szép, ha egy író a csúnya oldaláról mutatja a világot?
Sz: Pont az!
D: Pont mi?
Sz: Hát az igazság, amiről a műve szól.
D: Igazság? Miről beszélsz? Hiszen fikció az egész. És, ha egyszer fikció, akkor miért csúnyának kellett kitalálni, miért nem lehetett szépnek?
Sz: (Nevetve) Jaj, de aranyos vagy Daniella! Tipikus női logika. Miért nem lehetett szépnek kitalálni!
D: Kinevetsz? Én komolyan kérdeztem!
Sz (Elkomolyodik, odahajol hirtelen D-hoz, és megcsókolja az arcát. Mindketten zavarban vannak) Bocsáss meg. Nem nevetlek ki. Az igazság és a szépség mást jelent az esztétikában, mint köznapi értelemben. A művészetben az, az igaz, ami költőileg igaz. Vagyis a mese tanulsága, amit például a szépirodalomban a regény mondani akar. Az igazsághoz az író és az őt olvasó minta-olvasó úgy jut el, hogy az író abszurd dolgokat tálal fel, amit az olvasó készséggel elhisz neki. Gondolj a mesékre.
D: Értem.
Sz: Na már most, ha az író úgy tudja megmutatni a fikció abszurditásaiban a költői igazságot, hogy az olvasó számára hitelesen jelenik meg, akkor azt mondjuk rá, hogy: szép.
D: Igen, értem.
Sz: Meg tudod írni akkor?
D: Szerintem meg. Megyek is, köszi.
Sz: Várj még egy percre...(Habozik) Barátok vagyunk mi, Daniella?
D: (Meglepődve) Igen. Miért kérded?
Sz: Mert olyasmit szeretnék kérdezni, amit idegentől nem kérdez az ember...
D: Mondja bátran tanár úr.
Sz: Mit érzel Tarr Miklós iránt?
D: (Óriási zavarban) Tarr Miklós iránt? Mert? Mit kéne éreznem?
Sz: Te tudod...
D: (Elgondolkodva) Nem tudom, mit érzek. Semmit nem érzek. Miklós jó fej. Jóképű, izmos, jó dumája van. Csak olyan...nem is tudom milyen.
Sz: Erőszakos?
D: Neeem! Csak félreért dolgokat. Azt hiszi, jó nálam csak azért, mert dumálok vele, mert kedvesen mosolygok rá, s nem vágok cvíder pofákat, ha összefutunk.. Az egyik nap kedves, és jópofa, a másik nap pedig, vérig van sértve. De én nem tudom eldönteni, akarok-e vele járni, vagy sem.
Sz: Miért nem?
D: Nem is tudom. Bonyolult. Nézd, nekem még ezt az évet is beleszámítva öt évem van itt az egyetemen. Nem akarok belebonyolódni semmiféle tartós, szoros kapcsolatba. Mi értelme lenne. A futó kapcsolatok műfaja meg nem az én műfajom. Miklós aranyos srác. Kedvelem őt. De...nem akarok most vele járni.
Sz: Tökéletesen értem az egész konstellációt. Félsz tőle egy kicsit, nem mered magadnak se bevallani. Őszintén szólva, úgy gondolom, igazad van! Miklósban én se bíznék meg száz százalékig, ha lány lennék.
D: (Félre) Nem érted, Feri, nem is értheted. Én magam sem értem teljesen. Ha véletlenül összeér a kezünk, úgy érzem, áramütést kaptam, az egész testem összerándul. Amikor egymásba kapcsolódik a tekintetünk, elönt a forróság, a vér vadul kezd száguldani ereimben. Magamtól félek, nem tőle. Attól félek, nem tudnék ellenállni neki, s megtenném azt, amit nem akarok megtenni, amíg el nem végzem az egyetemet...és amíg férjhez nem megyek. Miklós túl korán jött. El kell őt felejtenem most még. Majd az idő megmutatja, végleg-e?
Sz: Min gondolkodsz?
D: Á, semmi különös. Témát váltottam újra itt benn a fejemben, gondolataim a zéhá körül forogtak.
Sz: Oké. Menni fog?
D: Remélem. (Odahajol, könnyű csókot lehel a tanár arcára. Köszönöm Feri. (Kimegy, becsukja az ajtót. A folyosón beleütközik Violába)
V: Látom, te már megtaláltad az igazit!
D: Te nem vagy százas. Vagy hülyéskedsz velem?
V: Hogy hülyéskednék? Tőle jössz, nem?
D: És, akkor mi van? Mi következik ebből?
V: Jó, jó! Látom, nem akarsz beszélni róla. (Kis szünet után) Képzeld, lefeküdtem Tarr Miklóssal. (Daniella megáll, két kezét a szívéhez kapja, térdei megroggyannak. Viola nem veszi észre. Tovább locsog.) Odajött hozzám még délelőtt a folyosón, s ilyet kérdezett: dugsz velem Viola? Át se gondoltam hirtelen, azt mondtam rá, persze, miért ne? Erre azt mondja lazán: menjünk át a koleszbe, az egyik pecó üres. Én, kis marha, meg mentem. Képzeld, bementünk, bezárta az ajtót és rögtön vetkőztetni kezdett. Aztán ő is levetkőzött és rögtön rám feküdt. Hohó, mondtam neki, és az előjáték, barátocskám?...Daniella! Hé! Te sírsz?! Jaj Istenem! (Átöleli a vállát. Daniella zokog) Na, na, jól van már. Jól van, ne sírj. Nem akartam. Én azt hittem nem érdekel. Nem mondtad tegnap is? Ó, mekkora marha vagyok!
D: (Kibontakozva) Semmi baj. Nem emiatt sírok...csak...olyan sírhatnékom van. Nekem nem kell Miklós. Legyen a tied, ha akarod.
V: De nekem sem kell. Nekem egyáltalán nem jön be. Én Thomast lájkolom. Miklóssal csak azért feküdtem le, mert kéznél volt. Nem tehetek róla, ilyen vagyok.
D: Olyannak szeretlek, amilyen vagy. Nincs jogom ítéletet mondani rólad. Te szép vagy, minden férfit meg tudsz hódítani, de én...én...(zokog)
V: Te is szép vagy Daniella. Ilyen bájos arca, ilyen szép szeme nincs senkinek.
D. Olyan vagyok hozzád képest, mint egy karó. Nem kellek senkinek.
V: Nem igaz! Igenis, jó alakod van. Karcsú a derekad, formásak a melleid, jó a se...a sejhajod.
D: A melleim? Nincs is mellem...nem úgy, mint neked.
V: (Közelebb lép, már egész közel van. Végigsimítja D arcát, keze lejjebb csúszik, megsimogatja Daniella mellét. Odahajol, szájon csókolja) Szép vagy. Szép a melled. Szeretlek.
D: (Kibontakozik, zavartan végigsimít a haján) Én is szeretlek Viola. De nem úgy...És, ha tényleg szeretsz, akkor nem csinálsz többet ilyet.
V: Daniella!
D: (Haragosan) Megígéred!
V: (Elneveti magát) Meg, te kis boszorkány! Ki tud neked ellenállni!

Függöny

II. FELVONÁS

1. szín

Egyetemi büfé a folyosó sarkában. Miklós a pultnál áll. Kávét iszik, és Thomassal beszélget

T: Hogy állsz?
M: Sehogy. Még három vizsgám van hátra.
T: Jó ég ,rögtön dobok egy hátast! Nekem már csak egy.
M: Mázlista. Engem kivágtak a Lorenz féle egyenletekből...
T: Belehúztál?
M: Ja.
T: Na, befutott Daniella is. Nézd csak...(D odamegy a büfé-ablakhoz)
M: Mit lessek rajta. Látom, hogy ott áll. Még csak véletlenül se nézne erre fele. Jó, nem is érdekel.
T: Találkoztatok mostanában?
M: Dehogy. Most, hogy kitört a vizsga-időszak szünetelnek a bulik, itt benn, pedig csak véletlenszerűen fut össze az ember valakivel.
T: Violával mi a helyzet:
M: Violával? Ezt én kérdezhetném tőled! Nem te jársz vele?
T: Már nem járunk. Kidobott.
M: Kidobott? Miattam? Nézd Thomas, az csak egy futó kaland volt...
T: Nem miattad, te hülye...én voltam balf...ék. Amikor lefeküdt veled, gyorsan beújítottam az egyik csoporttársnőmet. Azóta Viola le se kakál. Na lépek. Jössz te is?
M: Nem, még ejtőzöm. (Daniella megfordul, észreveszi Miklós, és egyenesen odamegy hozzá)
D: Szia!
M: Szia Daniella! Rég láttalak. Mi van veled?
D: Á, semmi. Nyomulok a vizsgákon. És te?
M: Én is.
D: Képzeld mi történt ma velem. Szépirodalomból vizsgáztam, két tételt kellett húzni mindenkinek. Az egyik, amit kihúztam, a kortárs magyar irodalom volt, a másik pedig, Thomas Mann munkássága. Az elsőt nem tudtam, a másodikat viszont igen, s amikor leültem a prof elé, eszembe jutott, hogy milyen szépen esett reggel a hó, tiszta fehérbe öltözött a Múzeum-kert, a Körút, a fák, és ettől valahogy olyan jó kedvem támadt, hogy nagy merészen megkérdeztem Lászlófyt, nem kezdhetném-e a Thomas Mannal? S, tudod, mit mondott? Azt mondta: ahogy óhajtja kollegina. Én meg belevágtam, s nyomtam neki egyfolytában a vakert, mert azt a tételt nagyon bemagoltam. Egyszer aztán, ahogy mondom, ilyet szólt: köszönöm, nekem ennyi elég. Adja ide az indexét. Odaadtam, erre belevésett egy akkora ötöst, hogy lelógott a lapról. Hát nem csodálatos?
M: De igen.
D: Aztán tudod mi volt még? Lementünk, csajok az udvarra hógolyózni, s ahogy dobáltuk egymást jött néhány fiú a másik csoportból. Szöllösi Feri is velük volt. Mi pedig, fogtuk magunkat és nekik estünk. Össztüzet zúdítottunk rájuk, addig dobáltuk őket, amíg meg nem futamodtak. Aztán...(Szőllősi F. jön arra, megáll mellettük)
Sz: (Nevet, kezét elrejti a háta mögé) Mi volt aztán?
D: Hát az, hogy mi nyertük a csatát!
Sz: Igen? Na, itt a visszavágó ideje! (Hógolyót húz elő a háta mögül. Daniella arcához nyomja. Daniella sikít, birkóznak)
M: (Mormolva) Én arrébb megyek. Leljék csak örömüket egymásban! (Átmegy a másik sarokba)
D: (Kibontakozik) Jó, jó elég, te győztél. De, bocsika, benne voltam az előbb egy témában, Miklóssal...(int arra felé, ahol Miklós áll)
Sz: Jó, menj csak. (Daniella átmegy, odaáll Miklós mellé)
D: Hol is hagytam abba?
M: Ott, hogy ti győztetek.
D: Igen! És akkor az egyik lány kitalálta, hogy menjünk le az alagsorba a kis úszómedencéhez és fürödjünk meg. És le is mentünk, és meg is fürödtünk.
M: Volt nálatok fürdőruha?
D: Nem, nem volt, de csak mi voltunk lányok magunkban, nem kellett fürdőruha!
M: Ó, ha ott lehettem volna!
D: Ha ott lettél volna, akkor nem fürödtünk volna pucéron.
M: Hanem?
D. Hát...mondjuk melltartóban és bugyiban. Vagy sehogy...
M: Kérdezhetek valamit Daniella?
D: Hát persze.
M: Nem fogsz megharagudni?
D: Dehogy. Kérdezz nyugodtan.
M: Figyelj, bejön neked Szőllösi tanár úr?
D: (Csodálkozva) Hát ez meg hogy jutott az eszedbe? Nem, dehogy. Olyan értelemben nem. Ő csak a barátom.
M: De nagyon sokat vagytok együtt, ugye?
D: Hát persze, hogy sokat. Mondom, jó barátom. Sokat beszélgetünk. Vele meg tudok beszélni olyan dolgokat is, amiket a legjobb barátnőmmel se.
M: És én? Illetve mi? Velünk...velünk minden rendben van?...Mert...Tudod, hogy lefeküdtem Violával?
D: Tudom. Nem számít
M: Nem számít? Azt mondod, hogy nem számít?
D: Igen, Miklós.
M: Akkor ez most mit jelent?
D: Azt, hogy nem számít. Nem haragszom. A te döntésed volt. Túlléptem rajta.
M Ez azt jelenti, hogy e perctől fogva járunk?
D: (Nevet) Nem tudom, mit értesz az alatt, hogy "járunk". Nem tudom járunk-e, de szívesen beszélgetek veled bármikor. Örülök most is, hogy együtt vagyunk és beszélgetünk!
M: Örülsz, Daniella?
D: Igen.
M: Jaj, de jó. Én is nagyon boldog vagyok...mit szólsz valami jó kis programhoz? Beülhetnénk a Megdibe, és folytathatnánk a beszélgetést például.
D: Most nem jó, Miklós. Mennem kell tanulni. Lesz majd még rá idő. (Odahajol Miklóshoz, megpuszilja az arcát.) Szia. Légy jó! (Elszalad, de a saroktól visszafordul, visszamegy Miklóshoz, röviden szájon csókolja, és újra elfut)
M (Sóbálvánnyá dermedve): Mi volt ez?! Mi történt? Daniella, Daniella! A pokol legmélyebb bugyraiból egyszerre a mennyországba kerültem! Látom magam körül a színeket, amelyeket már elfelejtettem. Látom az embereket. Mennyire más minden és mindenki. Mintha hirtelen felszakadt volna a szürkeség, ami eddig ködbe vonta az alakokat. Fénylenek az arcok. Napfény árad szét a sötét folyosón, pedig nem is süt ma a nap. Földöntúli nyugalom és békesség önt el itt belül. Honnan jön ez a feszítő, édes érzés, és ez a csodálatos békesség, amit nem lehet szavakkal kifejezni?...Daniella, te lány, remélem, nem játszol velem!


2. szín

Folyosó az egyetemen, jövés-menés, vizsgázni készülők, és akik már túl vannak rajta.

Első egyetemista: Hurrá, átmentem!
M e: Én is! Görbül a nyavalyás!
H e Jó nektek. Engem kivágott!
D: Milyen kedvében van az öreg?
E e: Határozottan jó, állítom!
H e: Menj be, majd megtudod!
D: Huh, úgy érzem minden elszállt a fejemből.
V (Érkezik): De neked legalább volt valami benne.
D: Ne szivass Ví! Nem merek bemenni!
T: (Ő is most érkezik oda) Mi újság nálatok?
V: Már csak te hiányoztál. Nyomor a köbön. (Miklós jön)
M: Hali! Mi a pálya?
E e: Semmi. És nálatok a matek-szakon?
M: Ne is kérdezd. Vérfürdők egymást követő hosszú, tömött sorban. (Daniellához)
M: Szia Daniella! Beszélhetnénk pár szót?
D: Mondjad!
M: Nem mennénk kicsit arrébb? (Meg akarja fogni D kezét, de a lány elhúzza)
D: Hagyjál! Most akarok bemenni, éppen vizsgázni!
M: Bocs, akkor nem zavarlak. Megkaptad az sms-em?
D: Meg, de még nem tudtam rá válaszolni. Azt se tudom, hol áll a fejem.
M: Pedig fontos volt! (Daniella leejti a tankönyvét, egyszerre hajolnak le érte. Miklós Megfogja Daniella kezét, így egyenesednek fel)
D: (Félre) Újra ez az áramütés! Egész testem belerándult! (Miklósnak) Minden nap írsz száz fontos sms-t Miklós! Ne haragudj, de nem tudok most azzal foglalkozni, hogy válaszolgassak!
M: De...
D (Arrébb lép, lehalkítja a hangját, hogy a többiek ne hallják) Figyelj, megkérlek, ne írogass, s ne gyere ide állandóan. Megmondtam már, hogy vizsgaidőszakban csak a vizsgáimmal akarok foglalkozni.
M. Jó, de...figyúzz csak, ha túl leszel rajta, akkor...majd találkozhatunk?
D: Nem tudom... az még messze van. Minek nyaggatsz?
M: De hát...bocs...félreértettem volna valamit?
D: Valamit mindenképpen...
M: És mi lenne az? Csak nem a Szőllősi tanár urat értettem félre? Ó, de nagy gáz!
D: Miklós, nagyon szépen megkérlek arra, hogy ne zaklass tovább!...kopj már le végre! (Miklós nézi, nézi Daniellát, aztán sarkon fordul és elmegy)
D: (Félre) Hogy fáj a mellkasomban... itt belül valami! Nem nekem való játék ez. Miklós most azt hiszi, léha kis csaló vagyok, s csak szórakozom vele. Szívem kihagyott egy ütemet az előbb. Ilyen lehet az infarktus. Jót teszek vajon, vagy rosszat? Szabad-e mélyebben belemennem ebbe a kapcsolatba? Vagy fejezzem be végleg? Nem tudom, mit tegyek. Jaj Istenem! Jaj nekem!

Változik a kép, Viola, Thomas, és Bélavári Zsolt beszélgetnek

V: Régen buliztunk már!
T: Ja!
B: Összehozhatnánk most pénteken újra valami jó kis mítinget, mint a régi szép időkben.
V: Benne vagyok. Meg kellene kérdezni Szőllősi tanár urat. Neki van az a jó nagy pecója.
T: Kérdezd akkor! Itt jön éppen, Daniellával.
V: Szia Feró. Mi a pálya?
Sz: Szólíts itt az egyetemen tanár úrnak.
V: Jó. Tanár úr, szabad pénteken a pecód?
Sz. (Nevet) A lakásomra gondolsz? Azt mondod, bulizhatnékod van?
V: (Nevet ő is) Igen!
SZ: Ti is benne vagytok?
T: Én benne!
B: Én is!
Sz: Daniella, mit szólsz hozzá?
D: Nem is tudom...A vizsgaidőszak kellős közepén? Tanulnom kéne.
Sz: Nem tanulhatsz állandóan, az agy is kifárad, ha túlerőlteted. Egy kis kikapcsolódás jót tesz majd Daniella.
D: Nem bánom.
Sz: Oké! Akkor tehát péntek este a szokott időben nálam. Szóljatok a többieknek is!
Th: Szólunk!
B: Írok egy kör-emailt a társaságnak.
Sz: Az jó lesz! (Elmennek. Jön Miklós)
T: Szia, de jó, hogy jössz! Most beszéltünk meg éppen egy bulit a Szőllősivel.
M: Itt volt?
T: Igen, Daniellával voltak itt. Daniella is benne van!
M: (Gúnyosan) Nem mondod!
T: Mit vagy ezen úgy kiakadva?
M: Hát, nekem ugyebár azt mondta nemrég, hogy vizsgaidőszakban nem ér rá semmire. Persze, ha a tanár úr invitálja...az más!
V: Ne marháskodj Miklós! Fölfújod a dolgokat!
M: Nem hiszem, hogy felfújnám. A tények makacs dolgok. Én csak beszélgetni hívtam volna minap, de azt mondta, tanulnia kell. A tanár úr bulijára viszont simán elmegy. Érdekes, most hirtelen nem kell tanulnia?
B: Szőllősi le akar feküdni vele, vagy már le is feküdt, s szerintem Daniella lájkolja őt! Ez a titok nyitja. Ha egy lány le akar feküdni egy férfival, rá fog érni akkor is, ha különben nem ér rá.
T: Honnan veszed ezt a marhaságot?
B: Tudom, amit tudok!
M: (Üvöltve) Kérdeztek valamit, b...meg! Honnan tudod!
B: Mindenki tudja! Mindenki erről beszél! Kérdezd meg Kaszó Attilát. Majd ő elmondja, mit látott!
M (Megragadja a grabancát, rázza): Nem! Te mondd meg mit látott!
B: Jól van, jól, hülyegyerek. De eressz el előbb. Na! Kaszónak valamelyik nap be kellett menni a tanszékre, azt hiszem, az indexéért. A titkárnő beküldte Szőllősihez, mondván, ott van az index. Na már most, amikor a Kaszó belépett, azt látta éppen, hogy Daniella és a tanár úr a díványon ülnek édes kettesben összegabalyodva. Aztán...
V: Nem hallgatom tovább ezt a sületlenséget! Talizunk majd a bulin, lépek.
M: (Magában) Ha ez igaz, vége a világnak! (Lassan elindul)
T: Jössz akkor a bulira, Miklós.
M: Minek menjek!
T: (Utána kiabál) És tüntetni, szombaton? (Miklós nem válaszol, elmegy)
Többen: Szombaton megadjuk nekik! Igen! Menjünk mind. Buktassuk meg a kormányt. Éljen a forradalom!
B: Ha a szabadság eszméjén csorba esik, nekünk, egyetemistáknak kell először csatasorba állnunk. Gyáva, aki nem tart velünk!
Többen: Úgy van, úgy van! Vesszen a kormány. Menjünk mindannyian.
B: (Félre) De nagy balfácánok vagytok, kisfiaim! Most lelkesedtek, de amikor a zsernyák kilövi majd a szemeteket gumilövedékkel, én mondom sírni fogtok, és a jó ...anyjába kívánjátok majd a forradalmat! Imádom az ilyesmit. Legszebb öröm a káröröm!

3. szín

Egyetem, folyosó, könyvtár előtt

V: Legalább hozzám legyél őszinte, Daniella!
D: Az vagyok! Nem jön be Miklós és kész!
V: Értem, mit mondasz, de nekem más a benyomásom. Amikor együtt vagytok, a levegő vibrálni kezd közöttetek. A vak is látja...
D Te látod, hogyan vibrál a levegő, Viola? Ne gyerekeskedj!
V: Nem látom, cseszd meg...érezni lehet...Mást kérdezek. Kavarsz a tanár úrral, vagy nem?
D: Ezt meg se hallottam!
V: És, miért nem, ha rákérdezhetek?
D: Mert hülyeség.
V: Hülyeség? Tudod, hogy már beszélnek is rólatok?
D: Beszélnek? Kik? És mit?
V: Mindenki. Azt mondják, Szőllősi a szeretőd. Azt mondják, lefeküdtél vele!
D: (Felháborodottan) De, hát ez szemenszedett hazugság! Ki mer ilyesmit állítani? Ki meri terjeszteni...(sírni kezd) Annyira gusztustalan, nem is tudom, mit mondjak...
V: (Átöleli, vigasztalja) Szóval, nincs alapja a pletykáknak?!
D: Persze, hogy nincs!
V: Mondd, Daniella, árulj el valamit nekem, szűz vagy még?
D: Hát persze! Miket kérdezel!
V (Töprengve, magában): Ó te szegény! Figyelj, adnék egy jó tanácsot. Sürgősen feküdj le valakivel. Mint a barátnőd mondom. Miklóssal például. Vagy ne is. Miklós túl gázos gyerek. Hamar felkapja a vizet minden apróságon. Feküdj le Szőllősi tanár úrral, ő odavan érted, és ő egy komoly pasi!
D: (Magában) Ha ez ilyen egyszerű lenne! Szőllősivel soha nem feküdnék le. Miklóssal? Miklóssal talán. Nem talán, egészen biztosan odáig fajulna a dolog, ha hagynám odáig fajulni. De neki ezt még sejteni sem szabad!) Sületlenségeket beszélsz Viola drágám!
V: Ha félted magad a fiúktól drágám, van más megoldás is. Így a szüzességed se lenne veszélyben.Tudod említettem már egyszer! (Megpróbálja átölelni, de Daniella kibújik, nevet)
D: Viola, Viola!

Másik folyosó-rész, mások

T: Hol találkozunk szombaton?
B: A Ferenciek terén. A belvárosi templom előtt.
T: És hánykor?
B: Négy és fél öt között. El ne feledd.
Sz: Zsolt, te szervezed a karon a tüntetést?
B: Én!
Sz: Megkérhetlek valamire? Felvállalod az egész egyetemet? Ez most nagyon fontos. Ki kell csikarnunk a döntést, nem várhatunk tovább. Ennek a kormánynak mennie kell!
B: Szívesen. Ha jó ügyért kell harcba szállni, nem kímélem magam.
Sz: Köszönöm! Akkor futok is tovább. Nekem kell koordinálnom az egyetemek között. (Elmegy)
B: Miklós! Te kijössz?
M: Nem tudom. Nincs nagy kedvem, ne haragudj. A ti egész nagy nekibuzdulásotok számomra elég nevetséges. Nem mindegy ez a kormány vagy egy másik? A kormányokat mi, buta csőcselék választjuk, aztán azok szépen a fejünkre nőnek, és a fejünkre kakálnak. Nevetséges komédia az egész, amit ti demokráciának neveztek!
B: Ha másért nem, egyvalamiért eljöhetnél.
M: És, mi az a valami?
B: Daniella ott lesz!
M: Daniella? Ki az a Daniella!
T: Haragszol még rá, a miatt a hülye pletyka miatt?
M: Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél.
B: Ne ülj fel mendemondáknak! Inkább tőle kérdezd meg. Ott lesz a jó alkalom, hogy beszéljetek. Amikor hazafelé jövünk a tüntetésről, egyszerűen csak csapódj mellé, s kezdj el vele beszélgetni, Ha már tudtok beszélni egymással, minden tisztázódhat.
T: Szerintem is. Nem szabad valakit elítélni addig, amíg még meg sem hallgattad!
M: Nem tudom...majd meglátom. (Magában) Nagy huncut vagy te ócska lotyó, te magadat kellető, vak, hiú Remény. Behízelged magad oda is, ahol a józan értelemnek kellene kimondani az utolsó szót) (Thomas elmegy, mások jönnek)
Első egyetemista: Mi a pálya akkor?
B: Minden rendben. Időpont, helyszín változatlan. Mozgósítod az évfolyamodat?
E e: Persze!
M e: Én már mindenkinek szóltam. Tőlünk mindenki jön!
B: Derék dolog!
Többen: Éljen a forradalom! Éljen a szabadság! Vesszen a kormány!
B: (Félre) Ó, ti féleszűek!

Thomas és Viola összefutnak a folyosón

V: Hé, te! Fel ne boríts!
T: Pedig arra készülök! Feszül bennem minden...Még a szőr is feláll a karomon!
V: Feláll itt is? (Odanyúl)
T: Neee! Megveszek mindjárt. Van itt egy üres terem, nézd...menjünk be Viola! (Maga után húzza a lányt, bemennek, bezárkóznak, szeretkeznek)

Változik a kép, folyosó

D. Mit lehet tudni, hányan leszünk?
Sz: Szerintem több százezren!
D: Jó ég! Ennyi ember lesz kinn? Elveszünk a tömegben!
Sz: Te nem fogsz elveszni Daniella, majd belénk karolsz, egyik oldaladon én leszek, a másikon pedig, a Zsolt, vigyázunk rád, ugye Zsolti?
B: Naná!...
D: Nem várható összecsapás a rendőrökkel?
Sz. Most nem! Ez egy engedélyezett megmozdulás. Rendbontókat nem eresztünk a sorainkba. A rendőrök csak biztosítási feladattal lesznek az utcán.
D: Kik jönnek a mi bandánkból? Thomas, Viola?
Sz: Zsolt?
B: Mindenki jön!
D: Mindenki, akikkel bulizni szoktunk?
B: Persze, ha mondom. Tarr Miklós is, rábeszéltem végül.
D: Te beszélted rá?
B: Én hát. Kicsit cinikus a fickó, kicsit nyegle, túl sokat tart önmagáról, de volt egy érvem.
D: Mi volt az?
B: (Nevet) Nem mindegy?
D: Cinikus? Nyegle? Miklós nem ilyen! Ő csak elrejti igazi érzéseit a nyeglesége mögé.
Sz: (Szintén nevet) Hát azt kötve hiszem. Nem gondolnám, hogy túl komoly érzések motoszkálnak benne.
D: A családja mindig szemben állt az elnyomókkal, a régi diktatórikus rendszerrel. Örökös harcban álltak a hatalommal. Miklós ebben nőtt fel, egyszer elmesélte. Ettől az állandó, kilátástalan őrlődéstől keseredett meg belül.
B: Miket tudsz!
D: Tudom, amit tudok. Na jó, mennem kell. Hali. (Elmegy)
Sz: Mit szólsz ehhez Zsolti fiú? Ilyen jóba vannak?
B: Á, dehogy. Szerintem az, az ügy már kifújt. Szerintem neked áll a zászló, tanár úr!
Sz: Nem hiszem. Honnan veszed?
B: Sehonnan. Jó megfigyelő vagyok. De ajánlok egy próbát. Illetve egy kísérletet, ami bebizonyíthatja, te kellesz-e neki, vagy a Tarr Miklós.
Sz: Mire gondolsz?
B: Elmondom. Úgy lesz ugye, hogy megyünk majd a gyülekezőhely felé karonfogva, hármasban, Daniella, te, meg én. Nos, mielőtt odaérnénk, nekem hirtelen akad majd valami elintézni valóm, és egy mondvacsinált ürüggyel otthagylak benneteket. Ti tovább mentek a templom felé, természetesen karonfogva, és belebotlotok a Tarr Miklósba. Ez lesz a próbaköve a kapcsolatotoknak. Ha Daniella kihúzza a karját a te karodból, és odamegy Miklóshoz, akkor vesztettél. De, ha nem húzza ki, akkor te vagy nyerő pozícióban, érted, tanár úr?
Sz: Szerintem el se jutunk a templomig. Amikor otthagysz minket, Daniella ki fogja húzni a karját az enyémből!
B: Szerintem meg nem! Tudom, amit tudok!
Sz: Mit tudsz?
B: Bocs, azt nem mondom el. Nem akarom a art keverni. De bízzál bennem!
Sz: Rendben van. De olyan gáz az egész, hogy a ti szavatok járásával éljek!
B: Kell neked ez a csaj, vagy sem?
Sz: Figyelj Bélavári...minimum húsz évvel vagyok idősebb nála!
B: Na jó, nem kell a rizsa! Lépek akkor!

4. szín

Ferenciek tere, tüntetők, rendőrök

T: De jó, hogy eljöttél Miklós, nagyon örülök neked.
V: Én is!
M: Kösz mindkettőtöknek. Biztos, hogy itt lesz Daniella?
T: Biztos!
V: Ne aggódj, itt lesz. Eddig is itt volt minden alkalommal. Nézd csak! Jönnek már! (Szőllősi és Daniella karonfogva közelednek)
M: Daniella? És a tanár úr! Ilyen nincs, ezt nem hiszem el! (Daniella kihúzza a karját, és Miklósék csoportja felé igyekszik. Miklós elfordul, úgy tesz, mintha észre se venné, majd lassan arrébb ódalog)
D: Sziasztok! Kicsit elkéstünk. Mi történt eddig?
Többen: Semmi. A rendőrök elállták az utat, a Kossuth Lajos utca felé senkit nem engednek át.
D: Disznóság! Menjünk közelebb!
Valaki a tömegből: Nézzétek! A hídon megindultak a rohamrendőrök!
Hangok: Hazaárulók! Gyilkosok! Vesszen a kormány, vesszen a kormány! (Zászlók és transzparensek emelkednek a magasba)
D: Tettesd csak, hogy nem veszel észre! Úgy van! Menj minél messzebbre, menekülj előlem)
Sz: Gyertek, törjünk előre ezen az oldalon! Rohadékok! Bekerítenek!
T: Hol van Bélavári?
Mások: Igen, hol van Bélavári?!
Tömeg: Gyilkosok, gyilkosok!
Miklós: Utánam fiúk! Verjük le őket! (Kezében egy vasrúddal nekimegy a rendőrsorfalnak. Többen követik)
D: Úgy van, rohanj a vesztedbe féleszű. Ugassál, vonyítsál, gyilkoltasd le magad, s rántsd magaddal a többieket is. Átkozódj, sírj, tombolj! Legyél a gyilkos is, a piszkos, a féreg, csak minél nagyobb legyen a felhajtás. Hullj a mélybe lengő lobogóval. Légy bátor és add fel végleg, ez nem a te versenyed, nem a te jövőd! Csalódás voltál, ó, hogy gyűlöllek! Nem volt ő, gáz, se jópofa, a csalódás volt, az ostoba! (Miklós eltűnik a rendőrök pajzsai mögött, lövések dörrennek. A sorfal előre nyomul, működni kezd a vízágyú, a rendőrök gumilövedékekkel lövik a tüntetőket, könnygáz-gránátokat dobálnak közéjük.) Miklóóós!!!
T: Erre fussunk! Gyorsan, gyorsan.
Sz: A híd felől is nyomulnak a zsernyákok! Tartsatok ki! Zárjatok össze előttük!
D: Miklós! Miklós! Hol vagy?! Nem megyek, ne rángass! Nem hagyom itt Miklóst! Eresszetek aszkalapok! (Bemenekülnek a Váci utcába, magukkal rángatják D-át. Egy kapu-aljban megállnak)
T: Itt egy pézsé, töröld meg az arcod!
D. Köszönöm!
V: Menjünk tovább, ez a hely nem biztonságos. Mi van Bélavárival? Pont akkor nincs itt, amikor baj van?
T: Gyertek, most mehetünk!
D: Ti csak menjetek. Én maradok, és megkeresem Miklóst.
V: Nem maradhatsz Daniella! Ha ezek elkapnak, jaj neked! A szuszt is kitapossák belőled!
D: Nem érdekel. Menjetek, rohanjatok, mert jönnek újra! (Mindenki elfut, Daniella marad ott egyedül)

Daniella szobája, Viola érkezik

V: Jó ég, hogy nézel ki! Mintha egész éjjel nem aludtál volna!
D: Nem aludtam. Egész éjjel hívtam Miklóst a mobilján, de nem vette fel. Rettenetesen aggódom. Lehet, hogy letartóztatták? Vagy még rosszabb történt, megsebesült? Hajnal óta próbálom a kapitányságokat hívogatni, de sehol nem adnak felvilágosítást. Te tudsz valamit?
V: Miklósról?
D: Hát persze, róla beszélek, nem!
V: Semmit. Hogy tudnék? A srácoktól is elszakadtam abban a nagy zűrzavarban, s végül egyedül vergődtem haza. Segíthetek valamiben, édes?
D: Igen. Be akarok menni az V. kerületi kapitányságra, hogy személyesen beszéljek velük. Nem hagyom magam elzavarni, valamit nyögniük kell. Velem jössz?
V: Hát persze! (Bélavári lép be a szobába)
D: Veszem akkor a kabátom!
B: Hová, hová?
D: Tudsz valamit Miklósról?
B: Egyelőre semmit, de rajta vagyunk az ügyön. Ne menjetek sehova, hamarosan lesznek híreim.
D: Te ott voltál? Nem láttunk sehol, pedig mindenki keresett.
B: Ja, tudom, de probléma volt a természettudományi karról kivonulókkal, s már a tüntetés elején oda kellett mennem, hogy intézkedjek.
V: Mi volt a baj?
B: Rendbontó elemek keveredtek közéjük, azokat kellett elzavarni.
V. Értem. (Belép Thomas és Szőllősi)
T: Itt vagytok? Már mindenütt kerestünk benneteket!
V: Ez jó. Mindenütt kerestetek, csak ott nem, ahol voltunk.
T: Persze, mert te olyan nagy okos vagy, rögtön rájöttél volna.
D: Könyörgöm, ne veszekedjetek. Legalább most ne
Sz: Igaza van Daniellának. Inkább próbáljunk tervet készíteni, ki hova menjen, mit intézzen.
B: Üljetek le a se...sejhajotokra. Nincs szükség semmiféle tervre, sem intézkedésre. Várok egy telefont. (Várnak. Csend. Csörög B. mobilja, felveszi) Mondjad. (Ahogy hallgatja, egyre jobban elkomorul az arca) Ez biztos? ...Értem és köszönöm. (Kinyomja a telefont, a többiek felé fordul) Miklós meghalt!
D: Micsoda?! Nem! Nem lehet igaz!
B: Sajnos igaz. Most hívtak a rendőrségtől. Van ott egy jó barátom. Miklós vasrúddal támadt a rendőrökre, s az egyik rendőr önvédelemből lelőtte.
D: Nem, nem, nem! Ez tévedés lesz csak! Istenem! (Megroggyan, rázza a zokogás)
T: Daniella!
V: Édes kicsim! (Simogatja a hátát) Drága kicsikém!
Sz. Daniella, figyelj rám...jó... most legjobb lesz, ha magára hagyjuk, hadd sírja ki magát!
T: Igen, menjünk! (Elmennek, csak Viola marad a szobában. Kisvártatva visszajön Bélavári, csomag van a kezében)
V. Mi az?
B: Egy kis ital, vigasztalónak. Meg...ez itt. (Kibontja a csomagot)
V: Jó ég! Azt akarod, hogy belőjük magunkat?
B: Annyi szer nincs nálam. Ez itt Danielláé. Kap egy dózist, iszik rá egy kis konyakot, és rendben lesz
V: Nem is olyan rossz ötlet...
B: Daniella! Angyalom! Ülj fel, drága. Úgy, jó kislány. Idd meg!
D: Mi ez?
B: Konyak, jót fog tenni! (Daniella kiissza, Bélavári megtölti újra a poharát) Ezt is! Jól van. És most tartsd ide szépen a karocskádat! Nagyszerű. De jó kis vénád van. Ne félj, nem fog fájni és jobban leszel tőle. (Beadja az injekciót)
D (Lassan feláll): Szédülök, forog körülöttem a világ!
V: Daniella, kedvesem! Feküdj le egy kicsit az ágyra. Pihenj!
D: Nem! (Bekapcsolja a zenét, körbe forog)
B: Hagyjuk most magára. Pillanatok múlva elálmosodik, és elalszik majd.
V: Nem fog elesni?
B: Á, csodát! Gyere, hagyjuk most egy kicsit. Nem megyünk messzire, itt leszünk kéznél, ha kellünk. (Félre) De nem fogunk már kelleni. Éljen a szerelem! (Elmennek. Daniella tölt, iszik és táncol)
D: Miklós, édes Miklós! Ne halj meg, kérlek! Ugye nem haltál meg. ...Nem, nem. Itt vagy, látlak és érezlek. Táncolj velem, szoríts magadhoz. Így, így! Azt hallottam, hogy meghalni annyi, mint átélni a beteljesült szerelmet. Szeress, szeress, szeress, szeress, szeress, szeress. Így, most jó! Szeress, szeress, szeress, szeress, ó! (Földre rogy, meghal)

Függöny













Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-03-15 16:30:00

Sok múlik a rendezői elképzeléseken is, ill. a rendező munkáján, hogyan lehet a váltásokat megcsinálni, vagy például a zenét úgy bejátszani, hogy a szereplők beszélgetését ne nyomja el. Köszönöm a bíztatást, elküldöm majd színházaknak, csak nem tudom, melyikkel kezdjem? Vagy több színháznak is el kellene küldeni egyszerre? Mi a jobb megoldás szerinted? Nincs valami tipped? Még egyszer: ezer köszönet, hogy foglalkoztál vele! Üdv: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-03-15 16:29:11

Szia Saloma! Köszönöm az értékelést, nagyon örülök, h jónak tartod! Itt, ezen az oldalon muszáj cenzúrázni, különben nem jelenik meg az írás. De nyilván egy élő-előadáson ki kellene mondani, ami itt csak jelezve van. Azt hiszem, a fiatalok sokfélék, de kifele mutatnak egy egyen-álarcot. Lehet persze, h "befele" is a tök egyszerű egyen-szlenget beszélik általában. Miklós kilóg a sorból, ő "kifele" olyan, mint a korosztálya, "befele" azonban, (önmaga fele), lírai is tud lenni. A heves érzelmek Daniella iránt a lírai "én"-t hozzák ki belőle. Ezzel a kettősséggel talán érdekesebb a személye (?) A színész játékán sok múlik, hitelessé tudja-e tenni ezt a karaktert így?

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-01-27 16:20:14

Mondom tovább Deiphobenek. Azt írod: "a legsúlyosabb hiba talán az, hogy a két főszereplő Daniella és Miklós több ponton is nyíltan elmondja, és direktbe közli érzéseit a nézőkkel. Ez tilos! Ha direkt vagy, unalmassá válsz...előre lelövöd a poént" Nos: a legsúlyosabb hiba értékelésedben ez!!! Ha így lenne, ahogy írod, akkor unalmas érdektelen mű lenne pl. a Rómeó és Júlia, az Antonius és Kleopátra, sőt a Hamlet is, - bár ez utóbbiban nem szerelmi vallomás hangzik ugyan el a nagy-monológban, de H. legbensőbb érzelmeit beszéli ki, mondja el a nézőknek. A dráma (színház) olyan műfaj, ahol a szereplőknek mindazt ki kell mondani a színpadon, amit a novellában az író/narrátor leírás formájában közöl, pl. a szereplő gondolatait. Tényleg őszintén csodálkozom. Nem így tanultátok?
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-01-27 15:58:53

Köszönöm Tibor, örülök, h engem igazoltál! Üdv. én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-01-27 09:37:27

ha a sors, a vak véletlen nem produkál egy végzetes félreértést, ami miatt meghal Júlia, és vele hal Romeo, meghal Cleopatra, és utána hal Antonius, stb, stb, stb. A végzet keze munkál a Daniellában is! Egyiküknek sem kellene meghalnia. Nem logikus! Nem következik feltétlenül az eseményekből, de benne van! A forradalmi megmozdulások itt csak annyiban kellenek, hogy teret, keretet adjanak a tragikus fordulatnak! A fékezhetetlen érzelmek, az izzó szenvedély a felelős azért, h a srácban megborul valami, és nekimegy a rendőröknek! Nem kellene még ettől meghalnia, de az élet kegyetlen dolgokat tud produkálni néha! És Danielle halála se törvényszerű! Nem is logikus! A véletlenek összejátszása vezet a halálához! Ez az igazi dráma!!! Nem kellene meghalniuk, hiszen ráadásul szeretik is egymást! De a sors, a végzet szörnyű játékba kezd velük. Nem tanultatok ilyesmiket az egyetemen? Köszönöm még egyszer! -én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-01-27 09:36:52

Kritizáltad azt is, h a "forradalmi" események miért nincsenek jobban kifejtve? Kérdezem tőled: az Ördög és a Jóisten-ben mit tud meg az olvasó, vagy a néző a háttér-eseményekről? De mondhatnám az Othellót, vagy a már említett Július Ceasart! Mit tud meg a néző a háttér-eseményekről? Szinte semmit, ahhoz képest, amit az általános iskolai tanulmányokból ne tudna! Mondhatnád, mint kritikus: S. sablonosan írja le az eseményeket! De miért írja le sablonosan, Mert nem az események a fontosak ebben a darabban, hanem az EMBER, aki bemutat! Aztán itt van a következő észrevétel! Egy drámának nem kell logikai úton eljutnia a tragikus végkifejletig! A görög sorstragédiákban sem indokolt soha a tragikus vég! Sőt! A dráma, ill. a tragédia pont az élet kiszámíthatatlanságát mutatja be, esendő sorsokat, amelyek máshogy is alakulhattak volna,

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-01-27 09:35:38

Ezt gondolom valami tankönyvből vetted?! Hadd mondjam el: jellemfejlődés nincs, nem létezik!!! Sem a valóságban, ami persze vitatható, de itt nem érdekes, de a drámákban egyáltalán nem!!! Ha drámát írsz, és "jellemfejlődést" akarsz beletenni, mert ezt tanultad az iskolában, erőltetett, mesterkélt lesz, amit írtál! Milyen jellemfejlődést tapasztalsz pl. Hamletnél? Ha bármit ezzel kapcsolatban megfogalmazol, az papírízű, és erőltetett lesz! Miből, hova fejlődik Hamlet a darabban? Vagy Götz, Sartre "Ördög és a Jóisten"-jéből? Mi Götz alapvető "jellemvonása"??? Nem az, hogy rossz ember, aki a darabban majd fejlődik, és jóvá válik, hanem az, h önhitt, aki azt hiszi, ha akarja, akkor rossz lehet, ha akarja, akkor meg jó! S ez nem változik a darabban, itt nincs jellemfejlődés!!! De sok egyéb példát hozhatnék!!!

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-01-27 09:34:55

Szia Deiphobe! Itt válaszolok, h mások is lássák, s hozzászólhassanak. Köszi, h elolvastad és írtál! Amit leírtál, azzal kapcsolatban elsősorban azt tudom mondani, h tankönyv ízű! Nem, mint olvasó, vagy mint leendő néző olvastad, hanem, mint egy egyetemista, aki még csak tanulja a "szakmát", de nem érti! Elmondok most én is néhány dolgot, amit nem tanítanak az egyetemen. Azzal kezdem: ennek a történetnek a magva igaz! Valódi történet, hús-vér szereplőkkel, akikkel (majdnem) ugyanez történt. Csak a körülmények tértek el, s természetesen a nevek, helyszínek. A szereplők fiatalok, tehát ugyanazt a szlenget beszélik, jellemüktől függetlenül, mint ahogy pl. Brutus és Antonius is ugyanúgy beszél: "Barátaim, rómaiak, földijeim, figyeljetek rám" ill. "Rómaiak, barátaim, hazámfiai" (Lehet, h nem pontos, de a lényegen nem változtat.) Jellemfejlődés?
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2012-12-23 11:36:18

válasz Rozán Eszter (2012-12-23 10:53:52) üzenetére
Kedves Eszti!

Köszönöm, h elolvastad! Bödönös? -azt mondod? Hát...az ember nem tud kibújni a saját bőréből! Lehet, h lesz belőle színházi előadás is..

Sok szeretettel kívánok kellemes ünnepeket és boldog új évet: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2012-12-23 10:53:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Élvezettel olvastam drámádat, úgy vélem, ebben a műfajban is jót tudsz alkotni. Sikerült itt is igazi bödönös elemeket felfedeznem. Megfelelő színészekkel nagyszeű előadást lehetne csinálni belőle.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2012-12-22 19:08:39

Hááát...HB-t valószínűleg fogok még írni, bár már Dunát lehetne rekeszteni vele. A gyermekkora kicsit rázósabb lenne...nincs vezérfonalam ( a HB-k nál volt!!!): Hámori az "isten" és a majdnem olyan nagyszerű "testvér", aki csak HB árnyékában másodhegedűs) és a történeteket is egy az egybe ki kellene találnom, nem tudnék támaszkodni valóban megtörtént eseményekre. Ne azt vedd le belőle, h egy az egyben megtörtént eseményeket írtam le, fele fantázia. Viszont: olvass bele a Zöglingbe! Talán olyanok lehettek HB és a Testvére, mint a Zögling-beli srácok! Üdv: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2012-12-22 09:39:30

Köszönöm, h átrágtad magad ezen a 44 ezer karakteren nem semmi teljesítmény! Igazad van: a hősök általában spontán "születnek" (És: születni is spontán születnek, ha, ha). Istefán romantikus ponyváira én is befizetnék!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2012-12-22 08:37:17

válasz Istefan (2012-12-22 04:47:40) üzenetére
Szia István! nagyra értékelem, h elolvastad! És köszönöm! Egyébként tényleg felmerült bennem, egy happy-and-es befejezés, csak ráesett a pillantásom az alcímre, hogy "Dráma" és, hát így kénytelen voltam meghalasztani őket:) De majd írok egy románcot cserébe:) Üdv: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1602
Időpont: 2012-12-22 04:47:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Mi a csudáért kellett ez a tragikus befejezés? Írhattál volna egy jó véget neki, hadd derüljek jó kedvre ilyenkor ünnepek előtt. Ha már elolvastam, egy ennyit legalább megérdemeltem volna! Üdv. István
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2012-12-21 12:18:30

Ja, színdarabot soha nem könnyű olvasni, azt inkább nézni kell, színi-előadásban, színpadon! Köszönöm Ági, h elolvastad! p én
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2702
Időpont: 2012-12-21 12:06:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!

Dráma vagy sem pár soron röhögtem. A tüntetéses történet. Ebben az a dráma ilyen szerintem meg is történhet. Remélhetőleg nem fog.Elolvasni sem volt könnyű. Gondolom megírni sem. Ezért gratulálok neked.

P:Ági
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2012-12-21 10:18:03

Köszönetet mondok Kőszegi Juditnak. Versei nagyon sokat segítettek abban, hogy ezt a drámát meg tudjam írni!!!

Legutóbb történt

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)