A vers egy kacat, egy szemét, mit sem ér,
A XXI. században többet ér egy szelet rozskenyér.

A romantika egy büdös k.rva,
Ott táncol egy elhagyott sarokban.
Olcsó vagyok, egy szál fehér rózsába belebújó szónok,
Mikor szétteszik a lábukat az éjszakai lárvák pár szerelmes szavamtól.

Az érték a szeretet is hulladék,
Frissen vasalt ingben turkálunk a fényéért.
Senki se érti, hova bújt a kis rohadék,
Elveszett, mint az előző néhány háború dús nemzedék.

Nincs mese a jóért is le kell menni a pokolba.
Örülni neki, ha megcsókol egy szép luxusk.rva.
Táncolni kell a száz literes szemetes zacskókban.
Én is turkálok, s hegyezem a mélybarna szememet,
Mikor megírom ezt a mocskot, ezt a szemetet.

Táncolni kell a száz literes szemetes zacskókban.
Én is turkálok, s hegyezem a szememet,
Mikor megírom ezt a mocskot, ezt a szemetet.