Olyan csodálatos ajándékot kaptam karácsonyra, amit álmomban sem reméltem.
Egy vadiúj számítógépet! Csak akkorka, mint egy fél cipős doboz, csak laposabb.
Az egészben csak az a bosszantó, hogy okosabb nálam. Ja, és főleg az, hogy nem engedelmes. Hogyan fogunk mi kijönni egymással? Ez a kérdés gyötört napokig.
Aztán, egyszer csak szólt a fiam, hogy kezdődhet a főpróba!
Ott ültem előtte. A fiam mondta hogyan kell bekapcsolni. Hm, hát fog ez menni!
Aztán megjelent a Kezdőképernyő, ami valami virtuális csempékből állt. Megijedtem. Hát ez meg micsoda? Akkor derült ki számomra, hogy Windows 8-as van rajta. Minden idegen. Sehol a Start menü. Nehogy már, most ezzel mit kezdjek?
Szerencsére ott állt mellettem a nagy fiam. Szépen mindent elmagyarázott. Csináld ezt, csináld azt!
Csináltam! Fog ez menni, csak nem fog ki rajtam egy ilyen kis doboz!...
Azért még próbálkoztam, hogy jó volt nekem a Windows 7 is, s azt már megszoktam...
- Sebaj, megszokod ezt is! Hát egyszerű, nem?
- Hát hogyne, hogyne! - bólogattam bizonytalanul.

Másnap visszautazott a fiam. No, most jön az igazi főpróba, gondoltam. Lássunk neki!
Bekapcsoltam a gépet. Eddig megy, örvendeztem!
Kezdőképernyő! Most ezzel mit kezdjek? Úristen, hol a Start menü? Ja persze, nincs, jut eszembe...
Akkor mégis hogyan tovább? Ülök szembe vele. Farkasszemet nézünk! Be kell vallani, fogalmam sincs hová, merre. Minden, de minden kipárolgott a fejemből. Mondtam én, hogy jó nekem a régi... Különben is, mi baja volt? Ja, hogy nem kapcsolt be amikor én akartam? Hát üsse kő, bekapcsolt, amikor ő akart. Azért ha megrugdostam kicsit, akkor még rám is hallgatott. No jó, olykor nagyon megrugdostam, mert egyáltalán nem akart...
Jó, azt felejtsük el! Most ez van itt, és kell kezdeni vele valamit! De mit?
Megmozgatom a kurzort! Hirtelen, a képernyő sarkaiból automatikusan különböző funkciók ugranak elő... Csak bámulok! Aztán ahogy jöttek, úgy el is tűnnek gyorsan!... Csak ülök s most már kétségbeesve, sőt, könyörögve nézek a monitorra.
Aztán nekem is beugrik valami! Talált, süllyedt! Juhé, fenn vagyok a világhálón! Hogy hogyan? Arról fogalmam sincs, viszont itt már elboldogulok valahogy.

Aztán nyomtatnék valamit. Bekapcsolom a nyomtatót, mindent beállítok, egy példányt kérek, s rá klikkelek az OK gombra. Nem történik semmi. No, fussunk neki még egyszer! Leellenőrizek mindent. Nyomtató bekapcsolva, még papír is van benne, minden rendben, OK-gomb! Semmi.
Azaz, hogy igen, mert parancsolgat, hogy mit tegyek, mit nyomjak meg... Anyád, itt és most én parancsolok. Tessék nyomtatni! Újrakezdem. Ő is! Osztogatja a parancsokat. No ne, így nem leszünk jóban. Email megy a fiamnak. Jó, tudom, hogy dolgozik, de ez most életbevágó... Hátha mégis elolvassa. Várok... Hamarosan jön az email: csak tedd mindig azt, amit mond!
Hogyan? No, nehogy már a nyúl vigye a puskát! Nem, nem adom meg magam olyan könnyen. Hihi, nem ismersz még barátocskám, de majd fogsz! Ha azt mondom, hogy nyomtatsz, akkor nyomtatni fogsz! No, fussunk neki még egyszer!
Nyomtatás! OK! Nem nyomtat, viszont ír... No, lássuk csak?
Hopp, eltűnt... Mi van? Önkényesen kikapcsolt ez a féreg!... Nem, mégsem, megint kiírt valamit. Lássuk csak: Megvédte a gépemet! Tőlem? Óriási! Hm, ez valahonnan ismerős. Honnan is?...
A francba, most ne ezzel törődjünk... Bámulok a képernyőre, s nem tudok mit kezdeni vele.

Újabb email megy: Hogyan kell kikapcsolni ezt az átkozott dögöt?