HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48265

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Versek / sorsképek
Szerző: kiskatóFeltöltés dátuma: 2013-01-02

Fiamhoz, aki egy pszichiátriai otthonban lakik

ma én a fiammal voltam
és te az anyáddal voltál
úgy vagyunk velük,
ahogy senki mással


1.
Milyen pici kalicka ez
fázom, úgy összehúzódott
a hús a bőrömön
sírni nincs helyem
félni sincs terem
csak fázom
valakinek még ennyi sincs.
Akitől elvették a kalickáját,
még azt is elvették tőle
ő tud sírni
mert egyáltalán nincs tere
és nincs helye sehol
mert nem akarhat semmit
nem csinálhat semmit

ő nem is fázik
talán fél
és sír
biztosan sír
([Matyit 28-án vitték be a kórházba]
2007. december 31.)

2.
gyöngéden és finoman ívelve
az érintés puha eksztázisában
megértelek
ahogy ott ülsz
szemeiden csüng a világ
ajtók ablakok
belénk záródó fényei
és védtelen vagy
és védtelen vagyok
és végtelen vagy
végtelen nagy
és az a csönd, ami vagy
az fáj és belém hasít
melegen, puhán foglak át
mint sebzett kölykét a tigris - viszlek
nem kell a világot érteni
élnem s halnom hoztalak
benned ragyog minden,
amit szavaid
ki nem mondanak
ha néma vagy
és vak és süket.
Minek a vonat
ha nem roboghatok
a völgy,
ha nem szívom
virágainak illatát
minek a kéz,
ha nem melegít?
Lágyan ívelő homlokod mögött
úgy vagyok, miként születtem
megérint halvány mosolyod
megérint ez a távolodó
örökös változás
ami mi vagyunk
együtt és külön
ülünk egy nagy víz partjainál
és nem engedjük el egymást -
megérintesz, ahogy rád gondolok
(2008. január 3.)

3.
mégis mindig köréd forgolódom
de már látom, hogy csak
vég nélküli táncban folytatódnak
a zuhanás álarcai
földi dicsőséged
mely elporlad
az idő vásznain -
szívemen csak egy sebhely,
mert kifeszítve vagyunk
itt mindahányan
ezer sebtől és mámortól
véresen
egy világfreskó parányi részei:
megannyi színpamacs
festéknyom, véletlen vonal...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
kiskató
Regisztrált:
2012-02-01
Összes értékelés:
33
Időpont: 2013-01-15 09:51:29

válasz Finta Kata (2013-01-10 15:43:28) üzenetére
Kedves, megindító soraidat köszönöm nagykató!
Üdvözlettel: kiskató
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12464
Időpont: 2013-01-10 15:43:28

Kedves Kiskató!
Versed, benne sorsotok mélyen megérintett, hiszen nem csupán nevünkben, de létünkben is hsonló sorsúak vagyunk. Adatlapodat megtekintve azonnal ez a vers integetett felém, hogy olvassam. Meleg, szívhezszóló anyai szeretet árad blőle.
Szeretettel: Kata (mondhatném azt is nagykató)
Alkotó
kiskató
Regisztrált:
2012-02-01
Összes értékelés:
33
Időpont: 2013-01-03 13:03:39

válasz oroszlán (2013-01-02 18:19:16) üzenetére
Igen jól esik megélnem, hogy kis féltett világom apró kincsei megérintenek, sőt megindítanak egy "ismeretlen" embert: és saját személyes energiádat küldöd cserébe! Köszönöm! Kati
Alkotó
kiskató
Regisztrált:
2012-02-01
Összes értékelés:
33
Időpont: 2013-01-03 13:00:01

válasz Gyömbér (2013-01-02 12:46:13) üzenetére
Borzongok, libabőrös vagyok és könnyezem... amíg a válaszod olvasom. Köszönöm! Kati
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7496
Időpont: 2013-01-02 18:19:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A szeretet és a szomorúság ötvözete a vers, a féltés hullámzása.
Megrázó erővel hat.
Szeretettel: oroszlán
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3805
Időpont: 2013-01-02 12:46:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves kiskató!

Megrázó sorok.
Nagyon-nagyon nagy erővel fejezik ki a mindenek feletti anyai szeretetet, ragaszkodást.
Olyan erővel hat...le sem tudom írni.

Azt gondolom, hogy mindenkinek megvan a saját világa, abban a saját valósága, melyet maga teremt, és abból építkezhet. Mindenkinek magának kell megtalálnia az utat, a módot, hogy hogyan.

"egy világfreskó parányi részei:
megannyi színpamacs
festéknyom, véletlen vonal..."

Igen, ezek vagyunk, vagy legalábbis szeretnénk lenni...

Szeretettel gratulálok a vershez.

Gyömbér

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Csak úgy címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Sakkjátszma címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

Vox humana alkotást töltött fel Visszanéző címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)