HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51224

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: Poós GergelyFeltöltés dátuma: 2013-01-06

Reintegráció (16. szín)

16. szín

Kedvesem!

A világ magán hordozza a Teremtő kezét, még ha Isten közvetlenül, személyesen és látható módon nincs is jelen. Az ember kizárta önmaga világából, ezért nincs közvetlenül jelen az emberi világban. Isten egyébként közvetlenségében sem lenne közvetlen, mert jelenléte sosem betolakodó természetű, hanem attól függ, az ember mennyire fogadja be. Annál inkább közvetlen, minél inkább az ember közvetlenné teszi őt önmagában.
Isten látható és közvetlen formában tehát nincs e világban, de mivel e világ az Egész része, darabokra törve is az Egész (annak aki Egésznek látja, Egész is), magán hordozza a jelenValóság ujjlenyomatát. A rész és a szilánkosság akkor is Egész, ha jelenleg csak rész és szilánkosság. Mi rész és szilánkosság, az emberben lett rész és szilánkosság. Ám a világ látensen magán hordozza teremtője odaadását, még akkor is, ha ezt az ember lefokozott éberségében nem is ismeri fel. A világ szimbólumok hatalmas tárháza. Nem több. Az, hogy technikailag hogyan keletkezett és hogyan működik, részletkérdés. A világ Van. És mivel e világ nem tökéletes, meg kell találnunk, hogy mi az, ami miatt nem az. Fontos azonban, hogy magunkon kezdjük.
A világ és folyamata tehát szimbólum. A legfontosabb szimbólumok egyike, a leglátványosabban érzékelhető momentuma a világnak, hogy mi magunk, és mi magunk is folytonos változásban vagyunk. A változás szimbólum. Igen komoly szimbólum. Nincs megállás, nincs megnyugvás, nincs fix pont és e földi keretek között nincs cél. Folyton változik minden, s mi magunk úgyszintén. Nincs öröm, mi el nem múlna, nincs bánat, mi el nem múlna, nincs megnyugvás, mi el nem múlna, nincs perc, mi el nem múlna, nincs megállás, mi el nem múlna. Folyton új jön, mindig elmúlik valami, telik az idő, s ami lesz, ami van, elmúlik, egy pillanat alatt elmúlik. Nincs cél, mert amint eléred, már lesz másik, és ezért nincs semmi ami kielégíthetne, mert ezen a világon minden elmúlik. Születés-halál, fény-árnyék tánca, öröm és bánat körkörös futása, az évszakok változása, mind-mind arra tanít, hogy e világban minden mulandó. S mi balgák, itt, e világban próbálunk érvényesülni, bármit is elérni, bármit is a magunk hasznáért és a magunk öröméért sikerre vinni.
Egyébként - megjegyzendő - épp ez tetszett az embernek, a kísértésben épp ez ragadta el az embert az isteni természetből, ez vonzotta igazán, ez csábította el: a folytonos új lehetőségek, a változás, a mozgás, és mindenre kíváncsi volt, mert azt gondolta, a változás mindig újabb és újabb csábító lehetőségeket szül, újabb és újabb kimeríthetetlen lehetőségeket, önmaga megvalósítására. Nem nehéz kiolvasni a mai világból is ezen törekvés elburjánzását és elrákosodását. A mai technikailizált, fogyasztói társadalmában pláne. Az embernek tetszett, mi mindent lehet kihozni a matériából, az anyagból, mi mindent építhet, mi mindent valósíthat meg, hogyan rendezkedhet be, hogyan alkothat a maga kedvére és érdekévben, hogyan lehet minden neki tetsző. Nem tudta, s nem látva be, hogy minden az enyészeté lesz.
E folytonos változás tehát, ami a világban és az emberben jelen van, igen-igen beszédes. Mert fel kell ismerni nincs más csak a változás. E világ maga a változás. Vagyis váltás. Vagyis megváltás. Hamis vagy igaz megváltás.
Az ember itt a földön csupán változhat, de megnyugvása nem lehet, legalábbis addig, míg fel nem dereng: e változás rá vonatkozik. A világ maga a változás, ám e változás az emberért van. Az ember élete változás, vagyis megváltozás, megváltás. Hogy hamis vagy üdvös, nos ez minden emberi élet értelme.
Megváltani, kiváltani valamit csak úgy lehet, ha valamit teszünk érte, s e tevékenység, maga a változás, mert itt minden tevékenységünkkel magunkat változtatjuk. Vagyis változtatjuk, vagyis váltjuk meg. Hamis vagy igaz irányba. De eleinte nem közösen, hanem először mi magunk, s aztán majd közösen. Ne alkoss közösséget, míg éberséged, látásod nem tiszta, míg a magad üdvét, boldogságát, elégedettségét, a magad "jó érzetét" keresed, mert akkor az hamis lesz.
Valamiből valamivé lenni. Valakiből valakivé. Ám nem kényszerből és nem külső hatásra, hanem belülről és saját hajlandóságból.
Miért nincs nyugvópont az ember életében? Azért mert a mi országunk nem e világból való. A változás mit folytonosan tapasztalunk és élünk, átalakulás. Az Egy, az Egész mindig Egy és Egész marad, mert a JelenValó, vagyis Isten folytonosan odaadja Egészét, meg nem tartva semmit magának. S mivel az Egészet odaadja, ezért az mindig is Egész marad. E világi cél éppen ezért lehetetlen, mert e világban csak átalakulás lehetséges. Valamiből valamivé lenni. Valakiből valakivé lenni. Részből Egésszé válni. Zavarodottból éppé alakulni. Abnormálisból normálissá lenni. Helytelenből helyessé változni.
Isten örökléte azért öröklét, mert szüntelen változás. Az Ő változása azonban a folyamatos odaadás. Az Ő örökös változása a szakadatlan kiáradás. Önmaga állandó szétosztása. Szüntelen önátadás. Permanens önközlés. Ezért örök, és ezért nem szűnik meg soha.
Az ember azonban tört és zavarodott és ostoba és aluszékony és romlott és torz és bűnös és kártékony és hamis és igaztalan és önző és korrupt. E rongáltságból igazzá kell változnia. A megigazulás által jut abba az állapotba, melyben a fent definiált isteni életet realizálhatja. E változás az emberi élet értelme és az ember élet-feladata.

2013. január 6.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Tavasz? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Tavasz? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Tavasz? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A gyermekirodalomban mindent szabad? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Nem történt semmi ...? - életkép című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Macska-mese című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Gyerekvers című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Tavasz? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Szilánkok című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)