HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 8

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45244

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2013-01-09

Sütés közben (I)

Napok óta ki sem mozdulok a konyhából. Sütögetek, kilószámra. Közel az ünnep, jönnek a gyerekek, ki vannak éhezve a hazai ízekre, s karácsonytól újévig rengeteg sütit eltudnak ám pusztítani. No meg gubát is kell sütni, ami nem kis munka meg kell hagyni. Szenteste nálunk bableves és mákos guba a vacsora. Így volt ez gyermekkoromban is. Nagyon szerettem a mákos gubát. Édesanyám még kemencében sütötte, de ellestem minden fortélyát, megtanultam sütőben is jó gubát sütni. A gyerekeim is nagyon szeretik, de részükről semmi érdeklődést nem tapasztalok a gubasütés fortélyai iránt. Egyszer már rá is kérdeztem, hogy ők vajon mit fognak enni Szenteste, ha én már nem leszek? Hát olyan szemeket meresztettek rám, mintha az olyan hihetetlen dolog lenne. Vagy úgy gondolhatták, hogy gubát sütni azért csak hazajárok?...

Édesapám mondogatta nekem, amikor már nagyobbacska gyerek voltam: tanulj meg mindent kislányom, tudnod kell hurkát, kolbászt készíteni, kisütni a zsírt, abálni, mert ha én már nem leszek magadnak kell készítened, különben mit eszel? Sőt, még azt is mondta, hogy: disznót ölni is meg kell tanulnod! Amitől én nagyon megijedhettem, mert édesanyám gyorsan leintette apát. Még édesapám életében (pedig már 20 éve nincs velünk) szakítottam minden disznósággal. Csak csirkét és pulykát eszem, no meg persze a hal is a repertoáron volt, amíg torkomon nem akadt a szálka.
Hogy a disznóölés kérdésében édesanyám a védelmemre kelt, annak is megvan a története. Bizonyára ő sem felejtette el.
Talán tizenkét-tizenhárom éves lehettem, amikor vakáció és aratás idején, nagy hirtelenjében el kellett menniük valahová - valószínű, hogy a cséplőgépet várták. Mindenesetre gyors távozásuk arra késztette édesanyámat, hogy csak úgy odavesse nekem: te meg vágj le egy csirkét és főzz belőle paprikást ebédre! Valószínűleg az én rémült arcomat akkor nem láthatta, mert távoztak íziben. Ekkor vágtam életemben először csirkét, és utoljára is!
Hogy hogyan? Az is megér egy misét, ahogyan mondani szokás.
Megfigyeltem én korábban, édesanyám hogyan csinálja, melyik késsel, hogyan tapos a két lábára, és a két szárnyára, fogja a fejét és... brrr!... Mindent előkészítettem, a vizet is a forrázáshoz, már rajta tapostam a lábán, ott feküdt szegényke a lábaim alatt, de olyan kedvesen, érdeklődve nézett rám, annyira bízott bennem, s én képes lennék?... Na nem! Elengedtem, azzal a szándékkal, hogy keresek másikat. Már a sokadik áldozat feküdt a talpam alatt, amikor szilárdan elhatároztam, hogy ezúttal nem nézek a szemébe, sőt, befogom a szemét, hogy ő se nézhessen rám! Feküdt békésen, s énekelni kezdett, szó szerint! Azt hihette, ez valami játék, hiszen ismertek, mert szerettem, szeretgettem őket pici koruktól... s ennek kell elvágnom a nyakát? Kétségbeestem! Mégis döntenem kellett, mit fognak ebédelni a szüleim, ha fáradtan, éhesen hazaérnek? Aztán döntöttem.
Befogtam a szemét, hogy ne láthasson, magam is behunytam a szemem és elfordultam, s a kés tette a dolgát. Reszkettem! Mikor megláttam a vért, sikítva elfutottam, s valahol elbújva kisírtam magam. Mire visszatértem, már nem élt. Akkor jöhetett a forrázás, a felpucolás, boncolás... hogy hogyan? Nagyon ügyetlenül. És a csirkepaprikás is elkészült, az is nagyon ügyetlenül. Fogalmam sincs, hogy milyen volt, mert nem ettem belőle, csak potyogtak a könnyeim, szipogtam. Azt hiszem édesanyám megértette, és sokáig furdalta miatta a lelkiismeret, mert soha többé nem kellett csirkét vágnom. Amikor már felnőtt voltam, családom volt, s hazalátogattunk, mondta, hogy vág nekem csirkét meg kacsát, ha segítek felpucolni. Hát persze, hogy segítek! Mindig hozzátette: de én vágom le, jó?
Tehát, nem tanultam meg disznót ölni, sőt csirkét sem vágtam többé. Jól megvagyok nélküle.
Az biztos, hogy olyan disznótorost nem ettem azóta, amilyent az édesapám szokott készíteni, sem olyan paprikás csirkét, vagy húslevest, amilyent édesanyám szokott főzni, de meggyőződésem, hogy annak a szabadban élő, egészséges táplálékon felnövő állathúsnak a zamata volt. Sőt, a tejnek sincs már olyan íze mint akkor volt, s minden bizonnyal már nem is lesz soha.

Jól haladok a munkával. Kisült a tészta egyik a másik után, már mindenütt tepsit látok, ott is ahol nincs, mindennek hűlnie kell, hogy dobozba rakhassam a süteményt. Ilyenkor annyira kicsi a konyhám, hogy magam már be sem férek, minden tele a frissen illatozó forró süteménnyel, tepsi, tepsi hátán. A konyhával szembeni szobában szól a zene, így nem olyan unalmas a magányos sütögetés. A zene elvisz, messzi tájakra, távoli időkbe, emlékeket ébreszt, s olyan jó munka közben emlékezni, még akkor is, ha olykor a zene kellemetlen emlékeket idéz vissza a múltból.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2013-01-18 13:56:36


Kedves Millali!

Köszönöm értő, kedves szavaid! Örülök, hogy itt jártál.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2134
Időpont: 2013-01-16 17:09:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Nagyon jó, az én mindennapi világomhoz közel álló írást olvastam. Ne bánkódj azért, hogy nem tanultál bele a disznóvágás rejtelmeibe, ez általában férfi munka. Magam 14 éves korom óta csinálom, először a kényszer vitt bele, mostanság már megelégedést nyújt, hogy ténylegesen ellátom a családomat hússal. A sütés-főzés terén is otthon vagyok, több mint húsz éve ez a mindennapos tevékenységeim egyike. Valószínűleg ezért tudtam hitelesen átélni az írásod, édesapád bölcs, életre tanító szavai pedig egészen a szívemig jutottak.

Szeretettel:
Millali
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2013-01-14 20:07:20

válasz Haász Irén (2013-01-14 17:52:10) üzenetére

Örülök, kedves Irén, hogy nem ijedtél meg tőle, biztos vagyok benne, hogy nem bánod meg.
Sok sikert hozzá! Örülök, hogy kedvet csinálhattam...:)

Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3248
Időpont: 2013-01-14 17:52:10

Nyam nyam. Hamarosan kipróbálom a receptedet, már megismerkedtem vele, miután írásod nagy kedvet csinált hozzá!
Én nem félek a kelt tésztától.:)))
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2013-01-13 19:30:44

válasz Finta Kata (2013-01-13 17:11:16) üzenetére

Kedves Kata!

Ebben az esetben mélyen átérezhetted, hogy milyen volt nekem az a csirkevágás. Valóban mély nyomokat hagyott bennem, és szerencsére, többé kényszerültem abba a helyzetbe.
Jót nevettem a Te csirkefarmodon. Ha rajtad múlik, még ma is élnek és virulnak!:)
Köszönöm, hogy idetaláltál, s egy kis eszmecserét folytathattunk, "a hogyan nem vágtunk csirkét" témáról.:)))
Sok szeretettel üdvözöllek!
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2013-01-13 17:11:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Nagyon érdekesen írtad le a történetet, a nagy kézülődések, karácsony-újév közötti szakaszra készült. Érdeklődve olvastam a csibe-nemvágásod-majd-mégisvágás-történetét.
Tetszett a történet, s azért tudom annyira átérezni, amit leírtál, mert azt az egyet - a háztartási munkák közül - én sohasem tudtam végigcsinálni... Hiába minden, erre senki nem tudott rávenni.
Ifjú asszonykoromban, a lakásunk közelében egy elhanyagolt területet elkértem az akkori Városi Tanácstól, ahol kertet létesítettünk, egyik végén, körülkerítve, kelttőben vásárolt csibéket neveltem. Igen ám, de mikor már elérték a vágásra érett kort, nem volt, aki levágja őket. Kicsik voltak a gyerekeim, pedig jó lett volna, de mikor elhatároztam, hogy csirkét készítek ebédre, éppen senki nem jött látogatóba, aki kisegítsen, s ez így ment sokáig. Utána sem tudtam magam rávenni, hogy kivégezzem a név szerint ismert csirkéket, "akikkel" etetés közben még beszélgettem is.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2013-01-10 18:38:33

válasz szusi (2013-01-09 21:02:56) üzenetére

Szusi, nemsütésből valóban fenomenális vagy!:)
Olvastam a Lista c. írásodat, írtam is hozzá, majd rátalálsz!
Örülök, hogy megosztottad velem sütéstudományod (vagy nemtudományod, de így már nagyon zavaros), szóval, jót nevettem...
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2013-01-10 17:23:33

válasz T. Pandur Judit (2013-01-09 19:20:20) üzenetére
Kedves Judit!

Hogy fej nélkül rohangált? Ugye nem mondod komolyan? Mindjárt leájulok a székről...

Azt az ázott mákos kiflit én csak hallomásból ismerem, amit gubának "csúfolnak". A guba az egészen más. Látom, Marietta már feltette a receptet, az enyém egy kissé eltér az övétől, s a gyengébbek kedvéért, majd leírom a tészta készítésének módját is. Majd, ha már feleszméltem ájult állapotomból...:)
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8287
Időpont: 2013-01-10 16:47:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Egészítsd ki, igen, én örömmel fogom venni. A guba legyen ízig-vérig igazi:-)))
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2013-01-10 09:56:33

válasz Selanne (2013-01-09 17:15:46) üzenetére

A gubát én is, csakis mézzel szeretem...
Látom már fel is töltötted a a guba-készítés módját. Némi eltérést látok, csupán csak néhány fortély, amivel kiegészíteném, ha nem bánod...
Örülök, ha benned is emlékeket ébresztett az írásom.
Köszönöm, hogy olvastad, majd hamarosan feltöltöm a másodikat is.:)
Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2013-01-09 21:59:45

válasz oroszlán (2013-01-09 14:33:43) üzenetére

Kedves Ica, engem is azok a szemek rettentettek el, egy életre...:)
Örülök, hogy Téged is emlékezésre bírtak ezek a sorok.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2013-01-09 21:54:14

válasz Klára (2013-01-09 13:42:11) üzenetére

Köszönöm, kedves Klári, hogy olvastad. Örülök, hogy egy kis időre Te is visszarepültél a múltba...
Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2704
Időpont: 2013-01-09 21:02:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ida, nem vagyok rá büszke, de nem tudok sütni, bár az az előnye megvan, hogy aki meglátogat általában tudja ezt, és mindig hoz valami finom házi sütit. Ha többen jönnek, többet is. Ünnepek alatt garantáltan nálam vannak a legváltozatosabb és legfinomabb sütik...Hiába...nemsütni is tudni kell!!!!
Erről írtam is a Lista c. írásomban, ami szintén édes-bús visszaemlékezés. Ha van kedved olvasd el!
Csirkét, valószínűleg csak a legindokoltabb esetben nyiffantanék ki. Elég álságos a dolog, mert megenni viszont szeretem, ahogy a mákos gubát is.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2013-01-09 19:20:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Az első csirke levágása mindannyiunknak emlékezetes! Én pld. baltát használtam, aztán még fejetlenül rohangált kicsit az udvaron. :D
A guba tésztát, és a guba készítés rejtelmeit igazán feltehetnéd a Napvilágra, a receptek közé! Én a kifliből készült szétázott mákos "gubát" nem szeretem. Mindig nagymamám gubatésztájának az íze kísért a számban, de sajnos nem tudom hogy kell csinálni. Mire felnőttem, és érdekelni kezdett a dolog, ő már nagyon idős lett, már nem főzött, és nem is emlékezett rá, hogy kell csinálni. :( Csak egyre azt hajtogatta: megöregedtem angyalkám, megöregedtem, már nem emlékszem. :'
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8287
Időpont: 2013-01-09 17:15:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

A mákos gubát én is nagyon szeretem, egy kis mézet is csurgatok rá a tányéromban.:-)

A fiatalasszony korombeli csirke vágásom valami szörnyűséges volt nekem is, belezni már szerettem. Megszemléltem alaposan mindent, amikor boncolásztam:-).

Egy-egy írás kapcsán mennyi minden visszatér. Élvezettel olvasom, és várom a következő részét az írásodnak!

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6438
Időpont: 2013-01-09 14:33:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Mikor az ember lánya egyedül van, sok minden eszébe jut. Írásod nyomán nekem a libák szemeit látom újra. Ők valóban sírtak. Gyönyörű kék szemeikből utoljára, kicsordult a könny.
Szeretettel: Ica
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2193
Időpont: 2013-01-09 13:42:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Élvezettel olvastam ezt a kedves visszaemlékezésedet:) Az ízek, illatok annyi mindent felidézhetnek a régmúltból...Gondolatban én is szüleimmel és nagyszüleimmel voltam.

Szeretettel: Klári

Legutóbb történt

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Rózsák címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Tori alkotást töltött fel Tritikáléföldön címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Korai című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szemtől szembe című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)