HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1893

Írás összesen: 49417

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2013-01-09

Plutarchos

Görög történész, életrajzíró és moralista, akkor ez csak Plutarchos (46-120) lehet. Véletlenül még az is beugrott, hogy Párhuzamos életrajzok, no meg a legalább annyira híres esszé Íziszről és Oziriszról, vagyis az egyiptomi vallás szertartásairól. Váratlanul ért azonban, hogy szilárdan hitt a reinkarnációban, sőt egyáltalán nem titkolta el ezt a meggyőződését.

Magánemberek abban hisznek, amiben akarnak, de Plutarchos nem akárhol élt, hanem Delphiben, és főpapként szolgált Apollón templomában. Csak arra gondolhatunk, olyan nagy hírnevet szerzett magának, hogy senki nem merte felelősségre vonni, meg aztán hivatalosan római állampolgár volt. Ki akart ujjat húzni a hatalmas Rómával, csak azért, mert Apollón egyik papja szokatlan dolgokat beszél?

Nem mintha a keleti tanítások nem jutottak volna el már jóval előbb Görögországba. Hiszen Orpheusz, Püthagorasz, Szókratész, Parmenidész, Empedoklész és Platón másról sem beszéltek, mint a hosszú utazásról, amelyet a lélek megtesz itt a földön; a különféle testekről, amelyekben időnként menedéket talál vagy meglakol. Persze az is igaz, hogy sokan csúnyán végezték. Részeg bacchánsnők szaggatták szét Orpheuszt, Püthagoraszt megölték az ellenségei, Szókratész kiitta a bürökpoharat, Empedoklész beugrott az Aetna kráterébe - és még mondja valaki, hogy a filozófia veszélytelen időtöltés.

Azt persze mindenki tudta Plutarchosról, hogy Platón nagy tisztelője, és Platón egészen nyíltan tanította a reinkarnációt. Ő azonban sohasem volt pap, a szabad szellemű, demokratikus Athénben élt, köztiszteletben és nagy jómódban; szinte bármit megengedhetett magának, mert a pénz előtt a demokraták éppen úgy hajbókolnak, mint a türannoszok. Plutarchos azonban könnyen úgy járhatott volna, mint annak idején Szókratész.

Először csak egy magánlevélben fejtette ki a véleményét. Még csak két éves volt az egyik kislánya, amikor meghalt, és Timoxena, az anya, nem tudott belenyugodni a veszteségbe. Neki magyarázta el Plutarchos, hogyan is folyik a lelkek vándorlása - később esszé lett a magánlevélből, és bekerült a Moralia címen ismert gyűjteménybe, a címe De Consolatione, a vigasztalásról.

"A lélek, örökkévaló lévén, olyan, mint a kalitkába zárt madár, amikor végre kiszabadul. Ha sok időt töltött el a testben, megszelídítették a földi dolgok és szokások; azonnal belép egy másik testbe, és ismét fogságba esik a világi vesződségek között. Az öregségben az a legrosszabb, hogy a lélek másvilági emlékei már nagyon elhalványulnak, ugyanakkor olyan erősen kezd ragaszkodni ennek a világnak a dolgaihoz, hogy hajlamos megtartani a formát, amelyet az előző testében viselt. De az a lélek, amely csak rövid időt töltött el a testen, mielőtt kiszabadították őt a magasabb hatalmak, hamarosan összeszedi magát, és följebb emelkedik."

Ez bizony majdnem pontos ismétlése annak, amit az indiai filozófia tanít a reinkarnációról, bár nem valószínű, hogy Timoxena megvigasztalódott. Az illúzió ereje sokkal nagyobb, mint az értelemé, és mindenféle ostobaságra rávesz minket - még arra is, hogy megnyirbáljuk a madár szárnyait, ha olyan világba emelkedne, ahová nem követhetjük őt mi magunk.

És hogy ez még jobban fájjon, elnevezzük szeretetnek, holott csak önzés diktálta ragaszkodás.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8586
Időpont: 2013-01-10 09:13:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon érdekes volt végig, sok mindent tudtam meg újra. Az utolsó mondatot különösen találónak tartom. Üdv: én

Legutóbb történt

szhemi alkotást töltött fel Napot adnék címmel a várólistára

szhemi bejegyzést írt a(z) Sötét mögé bújok című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Sötét mögé bújok című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nagyi mesél 3/3. Minden jó, ha a vége jó című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/5) című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Hugo Ball: A literátor című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Milyen szép is volt... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Önvád című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Sötét mögé bújok című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Farsang van ma című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Vers három szótagra: Otthon című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Van mit /a dolgozónő dala/ című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)