Mi foglalkoztat téged? - kérdezem,
Rád tekintek, s figyelem:
Mit fogsz most mondani?

Az emberrel állok most már szemben,
Ki ő? Kivel lehetne összevetnem?
Beszélek hát végre vele.

Lekerül az álarc, fedetlenek vagyunk,
Most végre - ha lehet - mindent átvilágítunk:
Együtt vagyunk, egymással.

Megnyíltam neked, nyílj meg te is,
Lehet, eljöhet, áttörhet a katarzis:
Engedd, hogy beszéljek veled.

Lefoszlik a védekező zártság,
Lebomlik a megszólíthatatlanság:
Rólunk, magunkról beszélünk.

Ne légy, elkülönült, farizeus,
Kérdésre tételt mondó kritikus,
Te magad válaszolj.

Engedd, hogy megszólítsalak,
Tárd fel nekem önmagad,
Lényed egészével felelj.

Létedről, magadról kérdelek,
Nincs semmi, mit feltételezek:
Elmondanám, az elmondhatót.

Lehetne mégis... újjászületned...
Meg lehetne tán keresned:
Változnod milyenné legyél.

Azt az egyet, mely hiteles és ép,
Hogy az igaz és valós, krisztusi kép
Képezze léted közepét.