A téma: öngyilkosság, mint értelmetlen halál

Első változat: abszurd

Cím: Fehér rózsa vörös vérben

A Keleti pályaudvar peronján álltam az érkezési oldalon, háttal az újságosbódénak, egyik kezemben egy szál fehér rózsával, a másikban az Északi-szél című képes magazinnal. Kedvesemet vártam, Erikát, aki a miskolci gyorssal érkezett volna, ha érkezett volna a vonat. A vonat késett, én vártam, várakoztam. Egyszer csak, ahogy így nézelődtem szerteszét, megpillantottam egy fura alakot. Egy hajléktalan volt. Általában nem nézem meg az embereket, a hajléktalanokat pláne nem, de ez az alak magára vonzotta a tekintetemet. Nem akármi figura volt! Majd két méter magas pasi, tetőtől talpig egyetlen lila sálba burkolózva! A lila sál alatt nem viselt semmit! Ez volt egyedüli öltözete. Kilátszott alóla itt-ott pőre bőre. Bejött a peronra, megállt a vágány mellett, tőlem karnyújtásnyira. Félix vagyok, mondta. Tetű. Te ki vagy? Én is Félix vagyok, dobtam vissza, mert tényleg ez a nevem: Jóhiszemű Marha Félixnek hívnak. Laska, mondta erre. Szúródob a sötrik alján. Az, ismertem el. Megszólalt a hangosbemondó. A vágányra szerelvény tolat, mondta. A vágány mellett, tessék vigyázni.
Félix imbolyogva hátralépett egy lépést, aztán gondolt egyet, s kettőt előre. Mire észbe kaphattam volna, a vonat alá vetette magát. A mozdony kerekei alá került, a kerekek feltrancsírozták. Jobb kezét, ami csuklóból, a hozzátartozó kézfejből és az ujjakból állt, a mozdony-kerék veszett forgása felröpítette hozzám, egyenesen ráesett a virágomra. Összevérezte a fehér rózsát, amit Erikának szántam! Megdöbbenve álltam utastársaimmal a peronon. Így kell meghalnia egy embernek? Így kell röpködni a levágott kezeknek a levegőben? Ilyen az élet?
Jöttek a hullaszállítók. Fekete nejlon-zsákba csomagolták egykori Félix test-darabjait. Utoljára észrevették kezemben a levágott véres kezet, amit lóbáltam. Odajött az egyik. Hozott egy új zsákot, mert a másik zsák már tele volt. Tegye ide, mondta. Én meg beletettem, s ráhelyeztem a véres fehér rózsát a tetjére. Béke poraidra Félix, mondtam hangosan. Magamban meg ezt mondtam: szeretlek Erika, ez nem változtat azon, hogy ma éjjel dugni fogunk.

Második változat: normál/egyéb

Cím: Értelmetlen élet, értelmetlen halál

Első bekezdés: ugyanaz
Második bekezdés: ...a kerekek feltrancsírozták. Megdöbbenve álltam utastársaimmal a peronon. Így kell az embernek meghalni? Ilyen céltalanul, értelmetlenül. Jöttek a hullaszállítók. Fekete zsákokba szedték össze, ami Félixből megmaradt. Odaléptem hozzájuk. A fehér rózsát rátettem az egyik zsák tetejére. Szeretem Erikát, mondtam közben magamban. Akármi történt itt most, este szeretkezni fogok vele, mert egy hitvány, önző alak vagyok, aki csak magára tud gondolni!


Harmadik változat: fantasy/sci-fi

Tejből vagy testvér?

Első bekezdés: ugyanaz
Második bekezdés: ugyanaz
Utolsó bekezdés: (a vége) ...szeretlek Erika, ez nem változtat semmin, mondtam. Ekkor a hullaszállító felkiáltott: idenézzetek! A többiek odafutottak hozzá, s én is kíváncsian meredtem a zsákból kilógó véres kézre. Uramfia! A vér kezdett átváltozni tejjé! S láttam, az inak, erek metál-csövekből, acélhuzalokból álltak! Öltönyös férfi lépett oda. Uraim, mondta, lefoglalom a tárgyakat. Maguknak meg velem kell jönniük. Fejem felett ekkor a zárt tetőn keresztül megjelent egy csészealj. Lebegett, emberek szálltak ki belőle, lebegtek körülöttünk, bennünk. Kivették a hullaszállítók kezéből a zsákokat, és ellibbentek velük. Az egyik még visszaszólt: Jocó a neve, ne aggódjatok, majd összepofozzuk!

Negyedik változat: szatíra

Cím: Zafír, nem rózsa

Végig ugyanaz, mint a második változat. Utolsó mondat: Miután a tömeg eloszlott, átmentem a peron másik oldalára, a 3-számú vágányhoz. A hangosbemondó szerint ide irányították át a miskolci sebest. Néhány percnyi várakozás után befutott a vonat. Erikát kerestem a leszállók között, meg is pillantottam, az utolsó előtti vagon lépcsőjénél. Egy lánnyal volt. Bemutatta. Az élettársam, Rebeka. Nagyon szeretjük egymást. Aztán hozzátette még: mi ketten nem kefélünk többet Rudi. Nem haragszol, ugye?