HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49221

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: NortonFeltöltés dátuma: 2013-01-17

Bagoly a sötétben

- Ott egy bagoly!
- Hátulról szagolj!
- Nagyon poénos.

Cicvarek nyelt egy nagyot, amint a tábortűz fénye felett a messzeségbe révedt a tekintete.
- Tényleg ott van, én is látom. Olyan, mintha bennünket figyelne.
- Akkor menj, és fogjál vele kezet!
- Te tényleg ilyen korlátolt vagy, Szvoklacsek?
- Most, mit vagytok úgy berezelve egy nyamvadt bagoly miatt? Nem bántja az embereket. Ha egér lennék, jobban félnék tőle.
- Az lehet, de én úgy hallottam valahol, hogy az uhu a túlvilág hírnöke. Ha körözni kezd valaki felett, az meghal.
- Ki hisz ilyen agyament babonákban?
- Én a keselyűkről hallottam ilyesmit - közölte Szvetozár vidáman. - Az viszont nem csupán babona lehet.

Gunderfindzser felsóhajtott.
- Gyerekek, nem lenne jobb, aludni inkább egy jót? Én már hulla fáradt vagyok. Sosem találjuk meg a temetkezési helyet, ha nem pihenjük ki magunkat.
- Igazad van. Ki a soros az őrködésben?
- Jelentkezem, főnök! - morogta Cicvarek fancsali arccal. - Nem örülök neki, de én következem.
- Akkor jó virrasztást! Allah vigyázza ébrenléted! Aztán ne molesztáld azt a baglyot!
- Minek nézel te engem?
- Azt inkább nem mondom meg.

A fáradt csapat aludni készült. Némi kedélyes tréfálkozás után mindahányan leheveredtek. Az öt vigyorgó alak úgy tekerte be magát a hálózsákokba, mintha bebábozódott lepkék lettek volna. Cicvarek irigykedve figyelte a társait, majd a kvarcórájának a foszforeszkáló számlapjára pillantott: hajnal kettőkor felébreszti Szvetozárt, aztán ő is alhat egy cseppet. Talán már kevés ilyen éjszaka vár rájuk. Ha minden igaz, közel lehetnek az ősi temetkezési helyhez. A zömök férfi sóhajtott egy mélyet, és gallyakat lökött a tűzre. A lángok távol tartják a vadakat ezen az istentelen vidéken. A pattogás miatt nehéz volt elaludni, ám a kutatók már hozzáedződtek az ilyesféle hangokhoz. Nem telt bele negyed óra, s mindahányan úgy aludtak, akár a mormota. Kivéve persze Cicvareket. Ő időközben leült a földre, s a hátát egy fatörzsnek vetette. A szemhéjait neki is lefelé húzta valami, de igyekezett tartani magát. Megdörzsölte az arcát, és a külvilágra koncentrált.

"Jó lenne egy kávé" - gondolta bosszúsan.

Lefelé ment a feje. Retinája mögött képek villantak. Egy kikötözött, félmeztelen férfit látott. Fűrészes pengéjű tőrt vágtak a mellkasába. Az áldozat felsikoltott, ő viszont rémülten nyitotta ki a szemét. A halálsikoly szinte a fülében zengett.

- Mi? Hol...

A fejét csóválgatta. Lám, egy pillanat alatt meglepte az álom. Fel akart tápászkodni, de észrevette a baglyot. Egy közeli fán gubbasztott, és egyenesen őt figyelte. Hatalmas szemeiben szinte emberi értelem csillogott.

- Mit bámul ez?

Rémület kúszott fel a gerincén. Az uhu egyenest a szemeibe nézett, s pár pillanatra az a képtelen illúzió kerítette hatalmába, mintha kapcsolatot keresett volna vele. A ragadozó madár ekkor megingott, majd lezuhant a faágról, mintha elszédült volna. Tehetetlen teste nagyot puffant a földön. Cicvarek értetlenkedve ment oda hozzá.

"Ezt én csináltam volna? De hogyan?"

Lehajolt és félénken érintette meg a tollas "tetemet". Ekkor mintha áramütés érte volna. Halálsikolyok martak a fülébe, s harci kalapácsot látott a magasba emelkedni. Egy hosszú, fekete hajú nő, mintha rémülten könyörgött volna - a szemei egy riadt őzikéjéhez hasonlítottak.

A zömök férfi hátratántorodott, és eltakarta az arcát, de ezzel nem tudta elűzni a gonosz látomást. Összegörnyedt, majd felegyenesedett lassan. Mikor elvette a kezét az arca elől, teljesen megváltozott a tekintete. A szemeibe üresség költözött. Szinte élettelenné vált a pillantása. Odament a hátizsákjához, és kivette belőle a vadásztőrét. Mosolyogva húzta ki a tokból. A tábortűz körül heverő, mélyen alvó alakokat szemlélte. A hálózsákokban kissé hernyókhoz hasonlítottak. Vajon ki legyen az első? Perverz izgalom áradt szét a szívében. Szvoklacsek mögé lépett, leguggolt, majd a szájára tapasztotta a kezét, és elvágta a nyakát. Diszkrét bugyborékolás hangzott fel, és vér spriccelt a magasba. Cicvarek megvárta, amíg megszűnt a tehetetlen test rángatózása, majd odalépett a második áldozatához, és neki is átvágta a torkát. Elképesztő boldogságot és hatalmat érzett, de itt már elszámította magát egy kissé, mert a vér a képébe fröccsent. Valaki mocorogni kezdett, tehát gyorsan kellett cselekednie. A kezét rátapasztotta az ébredező Szvetozár szájára, és belevágta a tőrt. Egyszer, kétszer, háromszor. S bár egykori barátja kiáltani már nem tudott, de a torkából mégis kiadott valami hangot, ami felverte a másik kettőt.

- Mi a... - nyögte Grublacsuk, de többet már nem tudott mondani, mert olyan erővel rúgták szájba, hogy tüstént "visszaaludt".

Cicvarek Gunderfindzserhez ugrott, de az meglepően gyorsan reagálva felpattant a földről, majd rádobta a hálózsákját, és talpal odébb rúgta. A meglepett támadó nem esett el, csak összegörnyedt kissé. Bosszúsan hámozta ki magát a hálózsákból, miközben Gunderfindzser elképedve bámulta a halottakat. Egy lángoló faágat szorongatott, melyet feltehetően a tábortűzből rántott elő.

- Miért csinálod ezt?! - kiáltotta döbbenten.
Hangjából szinte sütött a rettegés.
- Térj magadhoz, ember!

Cicvarek fülében harci dobog dübörögtek. Előrevetődött, majd elhajolva a felé lendülő faág elől, szinte ráugrott az ellenfelére, mint valami tigris. A tőrét mélyen döfte a félelemszagot árasztó testbe.

- Ez az!

Gunderfindzser görcsbe rándult midőn vér öntötte el. Elejtette a faágat és hitetlenkedve bámult, mint aki képtelen megérteni, hogy vele történik mindez. Cicvarek újra szúrt. Aztán még egyszer. Felrántotta a tőrt, mire gőzölgő belek mocskolták össze a ruháját. Szinte látta, amint kihunyt az élet a barátja szeméből. Igen elégedett volt, de nem végzett még mindenkivel. Tébolyult vigyorral lépett oda a rúgástól kába Groblacsukhoz, és őt is ledöfte. Megforgatta benne a pengét. Ezúttal nem tapasztotta be a száját, hanem hagyta, hogy az idegtépően vékony, meglepett sikoltás messzire szálljon a sötétségben. Aztán felegyenesedett, és szadista mosollyal figyelte a tábortűz körül heverő, vérmocskos testeket. Iszonyatos öröm költözött a szívébe. Valóságos eufória. Rég áldozott már a madáristennek. De még mindig hátra volt valaki. A madáristen nem lehet elégedett, amíg életben van egyetlen is a betolakodók közül! Tébolyult vigyorgással fordította maga felé a pengét. Lentről szúrt felfelé, egyenest a bordák mögé. Nagyot rándult a teste, éles fájdalom hasított belé. Kihúzta a tőrt, és mintha csodálkozva figyelte volna az összevissza spriccelő vért. Térdre esett, majd hasra feküdt. Vörös pocsolya jelent meg körötte. Az ártó szellem már távozott belőle. A földön heverő uhu ekkor feléledt. Huhogott egy párat, majd megélénkülvén kitárta a szárnyait. Odaröppent az egyik tetemhez, és kivájta a szemét. A kocsányos szemgolyó szétmállott a csőrében.

Tíz év múlva ugyanebben az erdőben

Grocsuk vezető elégedetten figyelte a tábortűz körül ülő, halálra rémített lányokat.

- Ez bizony nem legenda - szőtte tovább a beszélgetés fonalát. - Itt valaha tényleg druidák éltek. Embereket áldoztak, és perverz orgiákat rendeztek. A madáristent imádták. A mágusaik állítólag beszélgetni tudtak az állatokkal. Értettek a madarak nyelvén, s képesek voltak irányítani őket.

- Mese a Holdban - húzta el a száját Eleonóra.
- Pedig állítólag embereket is megszálltak néha. Aljasságokra kényszerítették őket. Úgy szól a legenda, hogy annyi áldozatot mutattak be a madáristen oltárán, hogy a többi isten egy idő után megharagudott ezért, és arra kárhoztatta a druida mágusokat, hogy bagoly alakjában szülessenek újra a világ végezetéig.

- Nem semmi - nyomott el egy ásítást Rozália. - Én utálnék bagoly Lenni! Inkább éhen halnék, minthogy egereket egyek. Undorodom a rágcsálóktól. Ha meglátok egyet, az asztalra ugrom.
- Na, látod! - nevetett Eleonóra. - Ha meg akarod ijeszteni Rozáliát, akkor inkább egerekről beszélj, mintsem druidákról. Ha, ha, ha!
- Jól van, lányok, ideje aludni - mosolyodott el Grocsuk, de hirtelen nagyot kiáltott meglepetésében. Szárnycsattogás hallatszott valahonnan a lombok közül. A rémült táborozók dühösen förmedtek a vezetőjükre.

- Mit művelsz?!

A középkorú férfi mosolyogva csóválta a fejét.

- Most egy kissé a saját csapdámba zuhantam. Ez az átka a rémtörténeteknek. Ha az ember nagyon beleéli magát, még önmaga is félni kezd. Pedig csak egy baglyot láttam. Egyenest a képembe bámult, de már elszállt valamerre. Talán jobban megijedt, mint én.

- Támadnak a druida varázslók, meneküljön mindenki! - tréfálkozott Ida.
- Nincs mitől félni - vigyorgott Eleonóra. - Féljenek az egerek inkább. Ez nem volt más, csak egy bagoly a sötétben.

Vége

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Sorskatonák című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Vágómadarak vitája című alkotáshoz

Miléna bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Sorskatonák címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Anyák napja Gemencen címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotá

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Emlékszel? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)