HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48265

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2013-01-20

A próba (harmadik rész)

Kétségek

Már mindketten bóbiskoltak, amikor az öreg szakállas kivette a húst a kövek közül, azaz inkább kidobta a gödörből két bot segítségével, mert olyan forró volt. Félve ízlelgették, de látva, hogy az öreg milyen mohón falja, ők is nekibátorodtak és beleharaptak a húsba. Íztelennek érezték, úgy látszik itt nincs só, csak a tengerben, de legalább nem keserű, mondogatták egymásnak. Minden élvezet nélkül némán ettek. Majd ittak a magukkal hozott vastag és üreges faágakban tárolt vízből. Az ágakat ott törték le a patakoknál lévő terjedelmes bokorról az utolsó íz után, hogy ne folyjon ki az alján a keserű édesvíz. Nyugovóra tértek, behúzták a botokból összekötözött ajtójukat, lefeküdtek a puha hánccsal borított talajra, és az eget kémlelték az ajtón át. Hihetetlenül ragyogott az éjszakai ég, tele volt szikrázó csillagokkal. Helén csendesen sírt, az átélt feszültség az izgalmak ébren tartották őket. Mindketten azt remélték, hogy ez egy szörnyű rémálom csupán és reggel már otthon ébrednek, nem lehet, hogy az életük itt folytatódjon.
- Az nem lehet, hogy itt éljük le az életünk! Inkább meghalok! Mivel érdemeltük ki ezt? Mivel? - zokogta a lány.
- Ne sírj, mert reggelre biztosan otthon leszünk. Aludjunk, annál gyorsabban telik el az éjszaka - vigasztalta a fiú.
Még csak pirkadt, de a madarak már zajongtak, a hangjukra ébredtek, és szomorúan konstatálták a valóságot, nincs itt semmiféle rémálom. A valóság az, hogy a civilizációból kíűzettek, vissza az őskorba egy idegen bolygón, ahol még emlősállatokat sem láttak, csak hüllőket, madarakat, a tengerben élőket még nem látták, és nem figyelték a bogarakat sem. Egy biztos legyek és szúnyogok nincsenek. Ami itt ehető, az számukra rossz ízű, és még a víz sem olyan, mint amit megszoktak. Rettenetesen félnek az ismeretlentől jövőtől, és az a gondolat is elborzasztja őket, hogy itt kell leélni a fiatalságukat, az egész életüket. Rá kellett ébredniük, hogy semmit sem tudnak a túlélésről, és nem képesek sokáig életben maradni a civilizáció nélkül, már nincsenek meg ezek a képességek bennük. Az öreg szakállas egy szívós ember, de csak egy a sok-sok ezer ember közül, akiben még maradt e képességekből valamicske, és mind testileg, mind szellemileg képes túlélni mindent, de azért már rajta is látszanak a kitaszítottság nyomai.
Kibújtak az odújukból a ragyogó napsütésbe, a kora reggeli hőségbe. Az öreg még ott ült az ajtajában, védve magát a napsütéstől, hiszen ruhátlanok voltak. Botjával rajzolgatott valamit, és teljesen elmerült a gondolataiban, nem vette észre a közeledő fiatalokat. Azok ezt látva megtorpantak, mert nem akarták megzavarni ezt az elmélyülést. Ott álltak zavartan, és téblábolva várták, hogy az öreg figyelme rájuk irányuljon.
- Jó reggelt! Látom túljutottatok az első éjszakán, és a kezdeti ijedtségen. Nem akarlak benneteket áltatni, de a neheze még csak ezután fog jönni. Túl lehet mindent élni, csak azt kel jól megrágni, hogy érdemes e. Majd eldönti az idő, most menjünk a sziklákhoz madártojásokért, mert az evés fontos. Keveset kell a napon tartózkodni, mert káros, amint ettünk visszabújunk az odúnkba, és csak délután megyünk el a patakokhoz ennivalóért - mondta és elindult a parti sziklák felé.
- Mibe hozzuk el? - kérdezte Dávid.
- Semmiben, ott helyben annyit iszunk meg, amennyi belénk fér.
- Én nem iszom meg nyersen a tojást! - kiáltotta sírva Helén.
- Akkor ne idd meg, majd megiszod holnap - legyint az öreg.
- Főzzük meg, vagy süssük meg kövön!
- Kövön megsütés fáradtságos, de ha akarod, akkor csak hozz el néhányat, és megcsináljuk, van időnk.
Itt a fészkelő helyeken a madarak már nem voltak olyan szelídek, durván odacsaptak a kezükre, ha a tojások felé nyúltak. A csőrük erős volt és éles, sebeket ejtettek, de az éhség nagyúr, eltűrték. Az öreg mindig egy bottal járt, eddig nem tudták miért, azt gondolták, hogy csak kedvtelésből hordja magával. Ők is letörtek egyet-egyet maguknak, biztos ami biztos, ezentúl náluk is lesz. Az öreg minden tojást megrázott, csak azt itta meg, ami nem lötyögött, az friss volt, így hát ők is rázogatni kezdték a begyűjteni valókat. A táborhelyen az öreg előhozott egy hatalmas lapos követ és rátette két nagyobb kőre, meggyújtotta alatta a puha háncsot azzal a gyönyörű átlátszó kővel a napsugarak segítségével. A forró kőre egyszerűen ráütötte a tojásokat, amelyek olyanok lettek, mint az otthoni tükörtojások. Helén ezt is zokogva ette, nem tudott megnyugodni, arca puffadt volt a sok sírástól. Az öreg szerint, majd beletörődik a sorsába, de Dávid attól félt, hogy belebetegszik.
- Azt szép követ itt találtad? - kíváncsiskodott Dávid.
- Ha arra gondolsz, amivel a tüzet gyújtom, akkor igen. Ez gyémánt, bármerre mész a hegyek között, mindenütt találsz ilyeneket, és aranyat, rengeteg aranyat, de nem ér az semmit, mert tudjuk felhasználni semmire, csak a gyémántot tűzgyújtásra.
Dávid és az öreg elmentek a patakokhoz vízért, Helén bebújt az odúba, összegömbölyödött a sarokba és álomba sírta magát.
Az úton az öreg megpróbálta megértetni Dáviddal, hogy a lányt ki kell hozni ebből az elkeseredett állapotból, mert nem lesz jó vége, Dávid egyedül marad, és akkor elbukták a próbát, keserves magány vár rá.
- De hiszen itt vagy te is!
- Nem sokáig, érzem, beteg vagyok, ha nem is látszik, de én tudom. csak legyen annyi időm, hogy mindent megmutassak nektek.
Hirtelen elsötétült az ég, távoli morajlást hallatszott. Az öreg szakállas izgatottá vált, és egyre szaporábban szedte a lábait. Útközben elmondta a fiúnak, hogy itt a villámcsapás sokszorosa a Földi villámcsapásoknak a vihar ideje alatt, be kell bújni az odúba, mert aki kint marad, azt hamar agyonütheti. Már volt rá példa, két társa is így pusztult el. Hagyjátok nyitva az ajtót, mert néha a madarak is bemennek menedéket keresve.
Dávid bebújt az odúba, nézte az alvó lányt, azon gondolkodott, hogy felébreszti, nehogy megijedjen az égzengéstől, de elkésett. Olyan irdatlan fülsiketítőt dördült, hogy beleremegett a hegy. Helén sikoltva ugrott talpra és kirohant a szabadba. Dávid alig érte utol, visszarángatta a barlangba. Az órákig tartó égzengés alatt egyre több madár jelent meg a bejáratnál, és egy cseppet sem zavartatva magukat, betotyogtak a legsötétebb sarokba Helén mellé. A lány eleinte elhúzódott tőlük, de később már közöttük ült csendesen, még a sírást is abbahagyta. A vihar elülte után felragyogott a fény, és mindenki kiment a szabadba. Mindenfelé tócsák keletkeztek és kisebb patakok, a madarak ittak, Helén is lehajolt és belenyalt egy pocsolyába.
- Ez nem vörös, nem keserű, ez olyan, mint az igazi víz! - kiáltotta és mohón inni kezdett.
Dávid nézte a lányt, aki végre abbahagyta a sírást, de a kétségei nem szűntek, félt a jövőtől nagyon.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2013-01-24 16:53:05

Nagyon örülök, hogy ennyien vagytok kíváncsiak a folytatásra. Nemsoká jön a következő rész. Szeretettel Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3816
Időpont: 2013-01-23 09:42:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Nagyon tetszett fantáziadús írásod!
Elábrándoztam egy ismeretlen világról!

Folytasd!

Szeretettel gratulálok:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3816
Időpont: 2013-01-23 09:35:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2013-01-23 08:43:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!

Elnézést! még a gépben maradt az előző részhez küldött válaszom, és véletlenül azt küldtem el.

Ide csak annyit írnék, hogy kíváncsian várom, mi fog kisülni ebből.

Szeretettel:
Millali
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2013-01-23 08:37:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Jega!

Élvezettel olvasom a folytatást, amit a szárnyaló fantáziád keltet életre. Most mindjárt elolvasom a harmadik részt is, mert időközben már azt is feltetted.

Szeretettel:
Millali
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2013-01-22 14:54:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Érdeklődve olvastam és természetesen kíváncsian várom a folytatást!
szeretettel-panka
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5734
Időpont: 2013-01-21 23:21:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Hát, őszintén szólva, nem szívesen lennék most a bőrükben...:)
Várom a folytatást!

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2013-01-21 17:06:08

válasz Selanne (2013-01-21 13:38:18) üzenetére
Nagyon örülök Selanne, hogy tetszik. Meg kell mondanom, hogy én is élvezem az írást. A következő rész is izgalmas lesz, már a fejemben van a folytatás, sőt az egész történet váza.
Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2013-01-21 13:38:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Nekem nagyon tetszik Ibolya az írásod. Ott járok ahol a fiatalok. Telei van titokzatossággal a történet, egy új, más világ rejtelmeivel. Érdekfeszítő!:-) Várom a folytatást.

Szeretettel:Selanne

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Csak úgy címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Sakkjátszma címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

Vox humana alkotást töltött fel Visszanéző címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)