HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48092

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / krimi
Szerző: Moravcsik AnettFeltöltés dátuma: 2013-01-27

Quimaca: Az idő ura - Tizenegyedik

Aaliyah Santah testhez simuló vörös ruhában lejtett a kórház folyosóján nem kis feltűnést keltve. Csípőjét ringatva közeledett a Robert ajtaja előtt strázsáló fiatalemberhez. Tőle pár lépésre tanácstalanul megtorpant, fejét kapkodta ide-oda, az ajtók számozását figyelte. A férfi alaposan végigmérte a lányt, ajkát megnyalta, majd megszólalt:
- Elnézést kisasszony! Tudok segíteni Önnek?
Aaliyah mintha csak most vette volna észre, rámosolygott:
- Áh! Hellóka! Tudja én a büfét keresem, azt mondták ennek a folyosónak a végén találom, de kezdem úgy érezni, becsaptak.
- Az egy emelettel lentebb van.
- Ooo! A fene egye meg! Arra már jártam, de nem találtam. - macskaszemeit összehúzva a férfira villantotta tekintetét - Nem kísérne el? Megengedem, hogy meghívjon egy kávéra.
- Higgye el kedves, szívesen tenném. De nem hagyhatom el a helyemet.
- Miért, elszökik a beteg?
- Az ugyan nem, mozdulni sem tud. - röhögött Robert őre. Aaliyah szíve nagyot dobbant.
- Akkor meg mitől fél? Vagy talán kérjek meg valaki mást, hogy segítsen?
- Ugyan! Arra semmi szükség. - a férfi körülnézett, és észrevett egy orvost, aki épp az egyik szomszéd teremből lépett ki - Hé! Uram! Figyeljen már ide pár percre, - mutatott a háta mögé, az ajtóra - el kell kísérnem ezt a szép hölgyet a büféig. - megragadta az orvos karját és maga mellé rángatta.
- Na de ilyet! Kérem uram..
- Pár percig kibírja, nem igaz dokikám? - fenyegette öklét rázva Conti embere - aztán nehogy beengedjen valakit hozzá, mert meggyűlik velem a baja! Hahaha!
Rácsapott a doki vállára, átkarolta Aaliyah-t és elindultak. A lány hátrafordult és rákacsintott az orvosra. Brenton a köpeny alatt visszakacsintott rá. Megvárta, míg eltűnnek, még egyszer körülnézett, majd benyitott a kórterembe. Robert bekötözve, gépekre kötve feküdt nyomorúságosan. Brenton a szomszéd szobából áthozott egy tolókocsit és odatolta Robert ágya mellé.
- Robert, kérem ébredjen! Én vagyok az Brenton. Kivisszük innen. - kitépkedte a csöveket.
- Karl? Maga az?
- Én vagyok. Azért jöttem, hogy kivigyem. Képes felállni?
Robert erőlködve felült az ágyon. Brenton-ra támaszkodva belehuppant a tolókocsiba.
- Nagyon jó Robert. Van itt valami, amit magunkkal kell vinnünk?
- A ruháim a szekrényben vannak.
Karl Robert ölébe szórta a ruhákat, letakarta egy takaróval, és egy lepedővel a fejét is lefedte. Kikémlelt az ajtón, az őr még sehol, óvatosan kitolta bajtársát és egyenesen a betegszállító liftek felé gurította. A megérkező liftben egy nővér állt. Karl betolta mellé a kocsit, és mögé állt.
- Jó napot doktor úr!
- Jó napot nővér!
- Magát még nem láttam itt, új talán?
- Igen, igen, ez az első napom.
- És hova viszi a kedves beteget? - a nővér lehajolt Robert-hez, hogy bekukkantson a fejére helyezett lepedő alá. Brenton gyorsan elkapta a hölgy kezét és a szájához emelte.
- Tudja, ez az első napom, de érzem, jól fogom itt érezni magam. Ilyen bájos nővérkék társaságában.
- Oh, ne butáskodjon fiam! Az édesanyja lehetnék.
- Egy érzékeny, érett nő számomra sokkal vonzóbb, mint holmi fruskák. Szívesen meghívnám egy kávéra, ha engedi. Átviszem a beteget egy másik kórterembe, és utána meglátogatnám önt.
- Oh! Persze, nagyon szívesen, a második emeleti nővérszobánál megtalál.
- Alig várom kedvesem!
A következő szinten a nővér kuncogva kiszállt a liftből és integetett az orvosi köpenybe burkolózott Brenton-nak.
- Nem is tudtam Karl, hogy maga ilyen nőcsábász! - kuncogott Robert a lepedő alatt.
- Sok mindent nem tud még rólam Robert.
Végre megérkeztek a földszintre, ahol egy autó várta őket. Brenton besegítette Robert-et a kocsiba, majd feltűnés nélkül távoztak. Pár sarokkal odébb leálltak.
- A szüleit biztonságba helyeztem Robert, megnyugodhat!
- Igazán? Hát kiszabadította őket? Hogy vannak?
- Jól vannak, rémültek, és nem igazán tudják mi történik körülöttük, de jól vannak.
- Hál' Istennek! De mire várunk most?
- Már jön is.
A távolban feltűnt Aaliyah alakja, sietősen az autó felé tartott.
- Mit keres itt ez a nő?
- Ő segített nekünk. Nélküle nem sikerült volna kijuttatnom. Elterelte az őrzője figyelmét.
- Ez a boszorkány rabolta el a szüleimet.
- Pontosabban az apja. De ezt most hagyjuk. Annyit kérnék, hogy legyen vele udvarias Robert. Ez a lány szereti magát.
- Hülyéskedik?
Karl nem tudott válaszolni, mert Aaliyah az autóhoz ért, felismerte az anyósülésen Robert-et, és elmosolyodott. Beszállt ő is.
- Hát itt van! Hogy érzi magát Mr. Farbor?
- Biztos jobban annál, ahogy a szüleim érezhették magukat.
Aaliyah mosolya lehervadt.
- Őszintén sajnálom Mr. Farbor. Az apám parancsának engedelmeskedtem, én nem kevertem volna bele őket, higgye el!
Robert horkantott egyet.
- Még rengeteg időnk lesz ezt megbeszélni, de most fontosabb dolgunk van. - szólt közbe Brenton - Ms. Grendolfin még mindig veszélyben van, ne feledjék.

A rejtekhely, ahol a szülőket elhelyezték, és ahova Robertet is vitték, a várostól 20 km-re állt, egy tanya. A környezetében sűrű erdő állt, néhány kitaposott úton kívül más ember jelenlétére nem utalt. A család újraegyesülése hatalmas öröm volt. Egy pillanatra mind elfelejtették, hogy milyen szorult helyzetben vannak. Farbor továbbra is nagyon gyenge volt, de a tudat, hogy szerettei biztonságban vannak, erőt adott számára.
Miután mindenki megnyugodott, Brenton magához vette a szót:
- És most felhívom Contit. Átadom neki a maszkot Alice-ért cserébe.
- Biztos ezt akarja tenni Karl?
- Nincs más választásom. Azt a szegény nőt én kevertem bele, kötelességem is kirángatni belőle.
- Conti ki fogja csinálni magát.
- Reméljük, hogy nem.
- Mostanra az apám már valószínűleg megtudta, hogy Conti beleköpött a levesébe. Itt háború lesz. A harc viharában lehetőségünk van eltűnni.
- Na ne mondja kisasszony! A maga szava egy fabatkát sem ér! - kiáltott fel Robert, már amennyire dagadt szája engedte.
- Sajnálom uram, hogy elvesztettem a bizalmát, de engem senki nem nevezhet hazugnak, főleg nem egy másodrangú kis magánnyomozócska! - csattant fel a lány - Az én helyzetem sem egyszerű. Nem jó szándékomból cselekedtem. Az apám engem már kislány korom óta erőszakos cselekedetekre kötelez. És a saját életemet kockáztattam volna, ha ellent mondok. Sőt a rosszabb, hogy mások életét is. Olyanokét, akiknek fontos voltam.
- És már nem félti az életét, hogy így ellene szövetkezik? Mitől változott meg a véleménye?
Aaliyah kicsit megszeppent.
- Mert... mert az amit önnel kellett tennem, azt már nem tudtam megtenni.
Robert szeme összeakadt Brenton-éval, "Ez a lány szereti magát"- visszhangzott fejében. "Valóban szeretne? Vagy ez csak egy újabb trükk?"
- Hát tudja meg, hogy nem bízom magában. És jobban teszi, ha meghúzza magát.
- Kérem, csillapodjunk! Én most felhívom Conti-t. Arra vagyok kíváncsi, a továbbiakban is számíthatok-e a segítségükre, végtére is innentől már csak nekem van vesztenivalóm.
- Természetesen Karl, én magával tartok. Ha apám megtudja, hogy már csak ennyit is segítettem magának, nekem annyi. Ugyanannyi vesztenivalóm van, mint önnek. - mondta Aaliyah.
- Hát persze, ez nem kérdés! Ön segített nekem, a szüleimnek. Ön is számíthat rám! - csatlakozott Robert.
- Köszönöm. Ebben az esetben most telefonálok.
Brenton tárcsázott, a vonal másik végén jeges hangon Mr. Conti szólalt meg.
- És még van képe felhívni Brenton?
- Sajnálom Mr. Conti, ha csalódást okoztam, de megértheti, szerettem volna biztonságban tudni az enyéimet, mielőtt tárgyalunk. A maszk nálam van, az asszisztensnőm önnél. Én hajlandó vagyok lemondani a maszkról, Alice-ért cserébe.
- Valóban? És most miért higgyek önnek Brenton?
- Elfáradtam már Mr. Conti. Én csak szeretnék végre nyugodt lenni.
- Hát az már én is szeretnék lenni.
- Ma este ez az egész véget ér. Én odaadom a maszkot, maga szabadon engedi Ms. Grendolfin-t, és hagy bennünket eltűnni.
- Semmi trükközés!
- Semmi trükközés.
- Ebben az esetben fél 6-kor legyen a Hidle park bejáratánál. Mondanom sem kell, hogy csak önre és a maszkra van szükségem, másra nem.
- Értettem Mr. Conti, ott leszek. - Brenton letette a telefont.

Tizenegyedik fejezet

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

leslie b shepherd alkotást töltött fel Végkép(p) címmel

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel kihűlten címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hol vagyok én? című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Zoey, a boszorkány 4. című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Búcsúlevél nélkül című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A baleset című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Nagypénteken címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Depresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A baleset című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Bara Anna bejegyzést írt a(z) elszakadt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Búcsúlevél nélkül című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)