A Nap lágy aranycsókjával szórja tele a tájat, mintha örökre búcsúzna, pedig reggel majd vidám vörös színével oszlatja szét az éjszaka sötétjét követő hajnal szürkeségét. De most még csak alkonyodik és a Nap sugarai fáradtan simítják végig a tó fodrait, majd lassacskán lebújik a Nap a túlparti hegyek szürkéllő magaslatai mögé, hogy ott pihenje ki az eltel nap fáradalmait. A táj lassan, fokozatosan szürkül. Ember, állat aludni tér. Megint eltelt egy fárasztó szép nap és követi majd egy, remény szerinti jobb új. Csak egyet mondhatok: Jó éjszakát és utána egy jó napra való boldog ébredést mindenkinek!