HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48282

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2013-02-02

A próba (hatodik rész) A fióka

Borús szeles reggelre ébredtek, felvették a ruháikat, mert fáztak egy kicsit. Helén nem akart kijönni a hálóhelyről, azzal indokolta, hogy nem éhes, aludni szeretne, úgyis rossz az idő. Az öreg is fázósan botorkált elő, hogy megegyék a maradék húst, azért egy keveset hagytak a lánynak is, hátha később meggondolja magát. A reggeli után a vén szakállas azt ajánlotta, hogy menjenek el tűzrevalót gyűjteni, mert mostantól hűvösödni fognak a napok, és reggelenként, esténként, jól jön majd egy kis melegedés a tábortűz mellett. Mostantól kezdve mindennap hozunk egy keveset, ezzel is telik az idő. Dávid bement a lányhoz és kérlelni kezdte, megpróbálta észérvekkel rábeszélni az evésre és egy kis munkára, de hiába. A lány befordult a falnak és még válaszolni sem volt hajlandó. Elindultak nélküle.
Helén nézte a falat, lelkében keserűséggel, kétségbeeséssel, csak a régi életére tudott gondolni, kínzó vágyat érzett utána. Édesanyja ölébe akarta hajtani a fejét, és boldogan sírni az örömtől, hogy újra látja. Nyakig elmerülni egy forró vízzel teli kádban, puha papucsba lépni és a testén érezni a fürdőköpenye lágyságát. Megmosni a fogait, érezni a paszta friss ízét, a frissen mosott hajának illatát. Pizzát enni, és palacsintát, forró húslevest. A saját ágyában aludni, de helyette itt nézi ennek a sziklába vésett luknak a rideg falát. Átkozott tükör, bár soha ne találkozott volna vele, már régen darabokra kellett volna törni. Összegömbölyödve hangosan sírt, nyomorultnak érezte magát. Halni volna jó, meg kell halni, nincs más kiút, itt nincs értelme az életének, zokogta. Ha életben maradnak, csak kínlódnak, betegségeket kapnak, vagy jön valami elemi csapás, mert itt semmit sem ismernek. Itt nem lehet élni! Ezt Dávid is belátja majd.
Az öreg megmutatta a helyet, ahol rengeteg bokor volt, és sok elszáradt ág, sőt teljesen kiszáradt bokrok is akadtak. Letördelték halomba rakták, és az öreg már nyalábolta volna, de Dávid leintette. Keressünk olyan növényt, aminek a szárából kötelet sodorhatunk, összekötjük, úgy könnyebb lesz hazavinni. Az öreg gondolkodott, egyszer csak a fejéhez kapott és elindult. Túl a bokroson jártak, amikor a távolba mutatott, magas nádszerű fű hajladozott előttük. Amikor közel értek, akkor látta fiú, hogy az alom, ami alattuk volt a barlangban, erről a növényről származik, ennek a puha levele, szára pedig a szalmához hasonló csak erősebb. Rögtön a ruha jutott az eszébe, ebből készíthetnének olyan fűszoknya félét, amit a nyakukra és a derekukra erősítenének, megvédené őket a napsugárzástól. Ezt az ötletét az öreg is helyeselte, mert a ruhák egy két év alatt tönkre mennek úgyis. A hideg időben is többet tartózkodhatnának kint a szabadban, ebben a háncsruhában. Dávid ügyesen összefont egy hosszú kötelet, majd a rőzsét összekötve és a hátára kapva elindultak hazafelé. A munkától és az ötlettől jobban érezte magát. Az öreg miatt sokszor megálltak pihenni, de mire cseperegni kezdett az eső hazaértek és a rőzsét is fedett helyre tudták tenni.
A lányt ugyanabban a pózban találta, ahogy hagyta. Egy fióka állt előtte azt nézte, a madár pedig a lányt. Dávid elcsodálkozott, bár tudta, hogy az itteni madarak másként viselkednek, mint a földiek. A lány lábához ült, és szelíden megsimogatta, de nem szólt egy szót sem. Érezte, hogy most a szavak hiábavalóak.
Délutánra elállt az eső. Helén felállt, hogy elinduljon a vécéjük felé, és megrökönyödve látta, hogy a fióka követi, megy utána, és nagy igyekezettel mindig a nyomában maradt. A lyukhoz érve a lány felkapta a repülni képtelen fiókát, féltve azt a lyukba eséstől, a hóna alatt tartva végezte el a dolgát. Visszafele úton megálltak a madarak kedvenc narancssárga bogyó bokránál, és Helén megetette a kis jószágot, az mohón falt a tenyeréből. Helén szótlan maradt a nap további részében, de ment velük a patakokhoz, este is ott ült a tűznél és simogatta a madarát, az, az ölébe ülve aludt.
Dávid reménykedni kezdett, mert úgy érezte, hogy ez kis madár talán visszaadja az életkedvét a lánynak, de tudta, hogy ez nem biztos, ennél több kell, hogy elfogadja, beletörődjön a megváltozhatatlanba.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2013-02-03 23:09:01

Azt mondod Milali, hogy adjak neki lehetőséget, el kell gondolkodnom rajta. Az ember, legalábbis a túlcivilizált európai már elvesztett minden olyan képességet ami ehhez kellene. Például olyan egyszerű dolgot mint a főzést, az angol asszonyok többsége elfelejtette, nekik már az is főzés, ha beteszik a mikróba a félkész kaját dobozostól. Gondolod, ha kidobjuk őket a nagy semmibe életben tudnak maradni? Egy fenét! Depresszióssá válik és éhen hal. Megjegyzem mi sem járnánk jobban, pedig én még tésztát gyúrni is tudok, és kertet művelni. Elgondolkodom Milali, hiszen olyan fiatalok. Szeretettel Ibolya
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2013-02-03 21:47:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Ibolya!

Adj az embernek lehetőséget, hogy bebizonyíthassa rátermettségét, gondoskodó vágyát, megbízhatóságát, vagy nélkülözhetetlenségét, és életet adtál neki.
Tetszett ez a rész is. Írd tovább, mert érdemes.

Szeretettel:
Millali
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2013-02-03 15:23:11

Köszönöm lányok, hogy ennyire figyelemmel kíséritek ezt a furcsa történetet. Igyekszem fordulatossá tenni, de azért ebben a világban is ott van a földi valóság, hiszen én csak azt ismerem. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5737
Időpont: 2013-02-03 13:53:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Tetszik, ahogyan szövöd a történetet Ibolya.
Jó kapaszkodót találtál a lánynak, talán leköti annyira a fióka, hogy ne adja fel...
Várom a folytatást!

Szeretettel
Ida
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2013-02-03 13:42:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tetszik a történet kedves Ibolya, várom a többit is!
szeretettel-panka
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2013-02-03 10:00:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

A fiókának gondolom lesz még jelentősége, és már most is van. Örülök, hogy belecsempészted a történetbe:-) Abban a ridegnek tűnő világban, ezek a kapaszkodók nagyon-nagyon kellenek. Tetszik amit , és ahogyan írsz!

Szeretettel:Selanne

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Három lány 2. címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Dal a háború végéről címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel Variációk egy témára címmel a várólistára

Etelvaria bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Mindig rossz helyen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy szombati nap 02. címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Visszanéző című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)