"Híd a semmibe" címmel megvallottam Nektek a köztem, és a Balogh Ádám között lévő kapcsolati barátságnak azt a szakaszát, amikor felrobbantottunk minden hidat a Dunán, ami összeköti Pestet és Budát. Azért találtam ki a "kapcsolati-barátság" igen hülyén hangzó terminológiáját, mert a Rádióban azt mondták, hogy az entrópia-törvény értelmében, ha nem ügyelünk a fenntartható fejlesztés alternatív lehetőségeinek kihasználására, hamarosan pórul járunk. Na, erre mi történt. Színre lépett Balogh Ádám, aki, mint már elmeséltem vadászbombázó pilóta, és ebben a minőségben eddig az entrópiának csak a fizikai oldalával foglalkozott: gyújtó-bombáival nagy tüzeket csinált, és aztán hagyta, mi mást tehetett volna, hogy a hőenergia kiegyenlítődjön a hőmérséklet-differenciák síkos kilincsei között. Tudom, hogy ezt sokan nem értik, de mindegy, tovább kell lépnem. Balogh Ádám reakciója ugyanis az volt az Összekötő-híd újraépítésének vonatkozásában, melyet elég nagy izzadtság-szaggal hoztam tető alá, a tető alá kifejezést tessenek képletesen érteni, megpróbálja alkalmazni az entrópia törvényt. Lépett is: lebombázta, felrobbantotta, felégette. Ilyen ember a Balogh Ádám! Önző, csak a saját érdekét nézi. Csak azt, hogy neki jó legyen. Hogy őt megdicsérjék. Elképzelem, ahogy elegáns, vasalt egyenruhájában odalép a parancsnoka elé, és jelent:
-Balogh Ádám hadnagy, vadászbombázó-pilóta jelentem, a feladatot végrehajtottam!
-Hogyhogyhogy? -kérdezi a parancsnok.
-Lebombáztam az Összekötő-hidat!
-Lebombázta? Télleg? Na, ez derék!
És megy a két tiszt, megy feszesen, egyenest a kantinba, hogy igyon egy sört.
Azzal már senki nem törődik, hogy a szakadt parton és az omlékony vízen beteljesedik az entrópia örök törvénye. Élcet adva arra mókásan érvelőknek, hogy ettől eltérő területen alkalmazzák!
Ember! Ne bombázz le ezért több hidat!
Nahát!