Kilépek a térre,és megremeg a lábam.
Tudja,hogy baj van,és menekülni akar.
Nem érzek semmit,csak iszonyú nagy zajt,
mely fejemből elő törni akar.
Mi ez?Kérdezné az ember,
de engem egyáltalán nem érdekel.
Hagyom had folytatódjon a szenvedésem,
hiszen lassan már úgy is vége az egésznek.
Dúl tovább a szerelem a szívemben,
a gondolatok kicsi kis eszemben,
hogy szerezhetnélek vissza,engem az érdekel.
Nem szabad ilyeneken gondolkoznom,
én mégis monoton azt csinálom.
Kidobtál engem az életedből,
talán megkellett volna tenned egyből.
Nem szenvedtem volna ennyit.
Értsd meg,hogy a szerelem irányít.
Mindent megtettem volna,hogy mellettem állj,
de te ennek ellenére megint nemet mondtál.
Emléked lassan tovatűnik a ködben,
és a köd lassan felszál a mennybe.
Emléked hamuvá ég,én ezt sohasem akartam,
de te választod utad,és jobb ha nem is rágom magam.
Elfelednélek már,drága csillagvirág.
Csak legyen rá időm,mert rohan a világ.