HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1845

Írás összesen: 46512

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2013-03-06

Dordinka meséi: A zsákos bácsi

Dordinkának a nővére nevezte el, Csuti. Hát persze, hogy nem Dordinkának hívták őt, és a nővére neve sem Csuti volt. Ilyen nevek nincsenek is. Ezek a titkos neveik voltak. Ők adták egymásnak, és csak akkor szólították ezeken a neveken egymást, ha senki más nem hallotta.
A titkos nevek már csak ilyenek, titkosak.
Csuti már iskolás volt, harmadik osztályba járt. Az iskolában Julinak hívták, a szülei és a barátai is így szólították. Senki nem tudta az ő titkos nevét, csak a kishúga. Dordinka meg éppen tavaly ősszel ment oviba, kiscsoportos volt. Mindenki azt hitte róla, hogy Ildikónak hívják, csak a nővére tudta, hogy az ő igazi neve Dordinka.
Dordinka és Csuti remek játékokat játszottak. Csupa olyasmit, amit a felnőttek nem helyeseltek volna, ha látják. Pedig nem rosszalkodtak igazán. Nem törtek össze semmit, nem bántottak senkit, és semmit, még egymást sem. Most, hogy újra mesélek róluk, hiszen megígértem, elmondom egy másik titkos játékukat is, de ne mondjátok el senkinek. Itt van például az esőben játszás.
Az esőben játszáshoz több minden kellett. Először is eső. Nem szemerkélő eső, nem zuhogó eső, csak olyan szép csendesen, bőségesen hulló eső. Aztán meg esőkabát, gumicsizma, meg egy nyugodt hely, ahol nem szólnak rájuk a felnőttek azért, mert kint játszanak az esőben. Ritkán történt meg, hogy minden együtt volt az esőben játszáshoz, de amikor összejött, akkor nagyon élvezték. Azokon a ritka napokon, amikor iskola után Csuti úgy látta, hogy ez egy alkalmas idő egy kis esőben játszáshoz, korán ment az oviba Dordinkáért. Bár a szabályok szerint alvás idő alatt nem hozhatta volna el az óvodából a kishúgát, az óvónénik nem bánták, hogy eggyel kevesebb gyerekre kell felügyelniük. Dordinka sem bánta, mert nem szerette az alvásidőt az óvodában. Nem tudott aludni a kényelmetlen ágyacskán, és olyan unalmas volt csukott szemmel feküdni, és úgy tenni, mint aki alszik. Ha kinyitotta a szemét, rászóltak, hogy aludjon. Mintha parancsra lehetne aludni... Ha esett az eső odakinn, mindig reménykedett, hogy aznap Csuti megszabadítja a csukott szemmel fekvéstől. Ha az óvónéni megérintette a vállát, és azt suttogta, hogy "Ildikó", már pattant is fel mosolyogva. Néha Csuti megviccelte. Eldugta a háta mögé a kis piros gumicsizmáját, meg a sárga esőkabátját, de amikor Dordinka csalódott arcocskáját meglátta, mosolyogva előhúzta őket a háta mögül. Ráadta, és elindultak a fasoron át a ligetbe. Minden pocsolyán átgázoltak útközben, és amikor kiértek az esőben ázó néptelen ligetbe, megkezdődött a játék az esőben. Mit lehet játszani az esőben? Sok mindent. Az esőben a legjobb felfelé tartott arccal, oldalra kinyújtott kézzel pörögni. Ha nem hiszitek, csak próbáljátok ki. Még jobb volt pörögni, ha azt énekelték, hogy: "Ess, eső, ess, holnap délig ess! Zab szaporodjék, búza bokrosodjék, az én hajam olyan hosszú legyen, mint a csikó farka, még annál is hosszabb, mint a Duna hossza!" Dordinka imádta ezt énekelni, mert derékig érő hosszú haját, lófarokba kötötte anyu reggelenként. Aztán fogócskáztak az esőben. Miért volt olyan jó esőben fogócskázni? Mert a vizes kavicsok másképpen csikorogtak a lábuk alatt futás közben, mert az esőkabátjuk vidáman lobogott utánuk, meg olyan síkos volt, hogy amikor már szinte ott volt a kezükben, elég volt egyet ugraniuk, és csussz, máris kicsúszott a fogó kezéből. Amikor elfáradtak, megpróbáltak esőt inni. Ez sok türelmet igényelt, mert az eső mindenhová esett szorgalmasan, csak a felfelé fordított, kitátott szájukba nem akart beleesni. Próbáltak elkapni a szájukkal egy-egy esőcseppet, de minél jobban vadásztak rájuk, minél jobban mocorogtak, annál kevésbé akart a szájukba cseppeni. Ha néha mégis a nyelvükre esett egy csepp, diadalmasan kiáltották: "Ittam!" Amikor elunták az esőcsepp vadászatot, ketten körjátékot játszva megfogták egymás kezét, és azt énekelték:
"Nejlon erdő közepében élt egy remete, bánatában született egy nejlon gyereke." Aztán a keresztbe tett kezükkel összekapaszkodva pörögtek az esőben, és ezt énekelték közben: "Nejlon a cipő, nejlon a kabát, nejlon gólya hozza már a nejlon kisbabát".
Addig énekeltek, forogtak, pörögtek, amíg jól elfáradtak. Akkor kerestek egy játszóteret és hintáztak az esőben. Azt játszották, hogy rúgják az esőcseppeket, ahogy hajtották a hintát.
Hát ilyen nagyon titkos dolgokat játszottak ők. Ha majd újra mesélek róluk, talán elmondok egy másik titkos játékukat is.
Dordinka egyik nap zokogva rohant be a szobába, és bebújt az asztal alá, amin Csuti éppen a leckéjét írta. Csuti nem tudta mire vélni a dolgot, mert eddig Dordinka sütit sütött anyuval a konyhában. Lecsúszott a székről, és ő is bemászott Dordinka mellé az asztal alá. - Mi van? Miért sírsz? - kérdezte a kishúgát. Dordinka azonban nem válaszolt, csak még jobban rázendített a sírásra. Csuti simogatni kezdte a hátát, és halkan dúdolni kezdte, a kedvenc énekét: "Egy boszorka van, három fia van. Iskolába jár az egy, másik bocskort varrni megy. A harmadik itt a padon a dudáját fújja nagyon. De szép hangja van, danadanadan." Amikor már harmadszor énekelte, Dordinka lassan abbahagyta a sírást, már csak szipogott. Aztán váratlanul kibökte: - Beleléptem a sütibe. Könnyes szemmel kuncogni kezdett. - Véletlenül, mert anyu letette a konyhakőre a tepsit hűlni. Én meg véletlenül beleléptem. Ott a cipőm nyoma a süti közepén - mondta, és már nevetett. Csuti is elmosolyodott. - Kikaptál? - kérdezte résztvevően Dordinkától. A kishúga arcáról lefagyott a mosoly. Újra megjelent a szemében két nagy könnycsepp. - Anyu odaad a zsákos bácsinak. - sírta el magát újra.
Csuti megcsóválta a fejét, és újra simogatni kezdte Dordinka hátát. - Ne sírj! Nem ad oda senkinek sem anyu. Csak mérges volt, hogy mindig ugrálsz, és pont a sütibe, azért mondta. Különben is már százszor mondtam, hogy a zsákos bácsi nem viszi el a gyerekeket. Csak egy szegény, öreg bácsi, lim-lomokat cipel a zsákjában. Dordinka megrázta a fejét. - Nem jól tudod Csuti! Anyu azt mondta, hogy rossz gyerekek vannak a zsákjában. Elviszi a rossz gyerekeket. - jelentette ki bánatosan Dordinka. - Engem is elvisz, anyu odaad neki! - kezdett újra zokogni. - Figyelj Dordinka! A felnőttek néha mondanak olyat is, ami nem igaz. Azért mondják, mert valamiért be akarják csapni a gyerekeket. Anyu azért ijesztget azzal, hogy odaad a zsákos bácsinak, mert tudja, hogy félsz tőle, és szófogadóan viselkedsz, ha a zsákos bácsival fenyegetőzik. Mint amikor azt mondja, ha mérges, hogy "megnyúzlak". De nem nyúz meg, eszében sincsen, csak mérgében mondja. A zsákos bácsit is csak mérgében mondja. - nyugtatta Csuti.
A zsákos bácsi ott lakott a házukban, az első emeleten. Idős volt, kopott ruhákban járt, a hátán mindig egy zsákot cipelt, ami reggel még lapos volt, de délutánra már megtelt valami titokzatos dologgal. A teli zsákkal nyögve mászott fel a lépcsőn, és bemászott vele a szobája ablakán, ami a folyosóra nyílt. Egyszer Csuti a barátnőivel bekukucskált a szobájába, amikor a zsákos bácsi elment otthonról. Sok-sok újságpapírt láttak, egészen a plafonig feltornyozva, egy újságpapírból épített labirintust, ami ki tudja hová vezetett. Nem mertek bemászni az ablakon, hogy kiderítsék mi van a labirintuson túl a másik szobában. Anyu azt mondta, hogy azért mászik be az ablakon, mert egyszer elvesztette az ajtó kulcsát, és nem csináltat helyette másikat, mert bolond.
- De igen, gyerekek vannak a zsákjában! - mondta bólogatva, rémülten elkerekedett szemmel Dordinka. - Ugyan, butaság! - Csuti türelmetlenül legyintett. - Kacatok vannak a zsákjában. Mindenféle lim-lom, amit a városban összegyűjt. Azt cipeli haza benne. - Minek neki a kacat? - kérdezte Dordinka kíváncsian. - Tudod régebben én is féltem a zsákos bácsitól, ezért apu elmesélte, hogy a zsákos bácsival, amikor egészen fiatal volt, akkor igazságtalan, és rémes dolgok történtek.
Régen az emberek egy erőszakos, durva csoportja kinevezett egy másik csoportot rossz embereknek. A zsákos bácsi minden rokona, barátja, és ő maga is rossz embernek lett kinevezve. Tudod, mint amikor az oviban azt mondjátok, hogy nem játszotok a fiúkkal. Nem azért, mert rosszak voltak, vagy bántottak titeket, csak úgy... mert ők fiúk. - A zsákos bácsiékkal sem játszottak a többiek? - kérdezte Dordinka. - Nem játszottak velük. Nekik mindent megtiltottak, semmit sem volt szabad csinálniuk. Elvették a durva emberek az ő dolgaikat, őket meg elvitték vonaton messzire, távolra az otthonuktól. Bezárták egy nagy börtönbe, ott kellett lakniuk, nem jöhettek haza. Nem adtak enni nekik rendesen, fáztak és éheztek, bántották is ott őket. Nagyon szenvedtek ott, sokan meghaltak közülük. Amire a rendes emberek kiszabadították abból a börtönből a foglyokat, már a zsákos bácsinak mindenkije meghalt, a szülei, a testvérei, a rokonai, a barátai. Csak ő maradt életben. Ettől a sok rossz dologtól egy kicsit kifordult az esze a helyéről. Nem bánt senkit, csak nem beszél senkivel, mert azóta mindenkitől fél. A zsákjába meg azért gyűjtöget össze mindent, amit talál, mert azt gondolja, hogy ha sok mindene van, akkor, ha megint be akarják zárni abba a börtönbe, amibe fiatal korában, majd odaadja nekik a sok mindenét, és talán nem bántják. A zsákos bácsi egy szegény, öreg, félős bácsi, eszébe sincsen gyerekeket gyűjteni. Még a gyerekektől is fél - mondta Csuti. Dordinka kuncogott - A gyerekektől senki sem fél. Csuti meg rávágta - A zsákos bácsi fél, még tőled is fél! Na ezen már Dordinkának nevetnie kellett. Olyan mókás volt, hogy ő a zsákos bácsitól fél, az meg tőle.
Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, anyu benézett, de nem látta a lányokat az asztal alatt, mert eltakarta őket az asztal mellett álló szék, és az asztalterítő.
- Lányok! Juli, Ildikó! Hol vagytok? - kérdezte meglepetten. Csuti elmélyített hangon, mintha egy öreg bácsi lenne, kiszólt az asztal alól:
- Elvitt minket a zsákos bácsi!
Dordinka nevetett, anyu meg egy kicsit elpirult.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2016-06-10 19:26:04

válasz sankaszka (2016-05-22 15:53:28) üzenetére
Kedves Sankaszka!

Köszönöm szépen a jókívánságokat!

Judit
Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
342
Időpont: 2016-05-22 15:53:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
WOW.Kedves Judit,szivbol gratulalok,kivanok egy napfenyes szeretetben gazdag nyarat,jo eleterot,hogy meg sok szep alkotasod szulethessen napjaink,eljovendo nemzedekek szamara is.Tisztelettel,emberi szeretettel,SANKASZKA. GOD ALWAYS HELP US.BLESSING...
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2013-03-24 19:49:05

válasz festnzenir (2013-03-24 05:43:13) üzenetére
Kedves Zsófi!

Köszönöm a dicséretet. :)
Azért olyan jó írni, mert más emberek, más korok, és más korosztály bőrébe bújhat az író. S ha az olvasó is "elkapja a hangulatát" az alkotásnak, az maga a megvalósult csoda!

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
955
Időpont: 2013-03-24 05:43:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit !
Meglepően beletudsz bújni ezeknek a kisgyermekeknek a bőrébe, és olyan hitelességgel adod át a történetüket, hogy aki olvassa észre sem veszi, hogy ő is átalakul kisgyermekké és ezzel együtt hip-hopp már elő is varázsolod a saját gyermekkorából azokat a képeket amik vele is megtörténtek.
Szeretettel olvastalak, Zsófi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2013-03-13 19:59:21

válasz Kőműves Ida (2013-03-13 18:09:42) üzenetére
Kedves Ida!

No lám! Még egy rajongója van az esőben játszásnak! :)
Örülök, hogy jól esett olvasni ezt a mesémet is. Ma felteszem a következő Dordinka mesét, remélem az is tetszeni fog!

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5352
Időpont: 2013-03-13 18:09:42


Kedves Judit!

Olyan jólesett olvasni a mesédet, ez aztán tényleg visszaröpített a gyerekkorba.
Édesanyámtól sokat hallottam ezeket a dalocskákat, amit itt említesz. A "Nejlon a cipő, nejlon a kabát...", "Az egy boszorka van...", sőt még mások is eszembe jutottak, mondjuk: "A gyerek, a gyerek számolni nem tud..." talán te is ismered. Jaj, de jólesett emlékezni...
Szerencsére zsákos emberrel nem ijesztgettek, azonban a játék az esőben kifejezetten a kedvemre való volt.

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2013-03-12 22:33:42

válasz Könyves (2013-03-12 18:19:01) üzenetére
Kedves Könyves!
A módszer mindig változatlan: rettegésben tartani, megfélemlíteni azon személyeket, társadalmi csoportokat, népeket, akiket, vagy amelyeket valamilyen cselekedettől a megfélemlítést alkalmazók el akarnak riasztani. A Római Birodalomban a keresztények vadállatok elé vetése, tömeges keresztre feszítése, mind az elrettentés, a megfélemlítés eszköze volt. Mai szóval állami terrornak neveznénk. Vagy talán nem a terror tipikus eszköze volt az inkvizíció? Talán nem a rettegés légkörének megteremtését szolgálta Dózsa György megégetése vagy az aradi vértanúk kivégzése? A sort végtelen sokáig folytathatnánk. A megfélemlítés egy régi viselkedési forma, ami az állatvilágban is jelen van, és amit az emberek is alkalmaznak, ha tehetik.
Judit
Olvasó
Regisztrált:
2009-05-06
Összes értékelés:
98
Időpont: 2013-03-12 18:19:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó a párhuzam! A kultúrkör, ami elnézi az erőszakos magatartást. A kislány szóbeli megfélemlítése a zsákos bácsival, és a zsákos bácsi megalázása, gyötrése, ami tartós megfélemlítésnek bizonyult. Erről a hatalommal való visszaélésről azokkal szemben, akiknek nehézséget okoz magukat megvédeni, lehetne írni egy vastag tanulmánykötetet!
Ez meg "csak egy mese", egy aranyos kis történet, mégis megrázóbb a tanulsága, mint egy szaktanulmánynak.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2013-03-10 23:14:26

válasz oroszlán (2013-03-10 20:35:23) üzenetére
Kedves Ica!

Örülök, hogy várod az írásaimat!
Ezek szerint Te is szerettél esőben játszani. Tényleg nagy szerencséd volt, hogy nem ijesztgettek, mert nagy hagyománya van a gyereknevelésben ennek. Nem csak a zsákos bácsi viszi el a gyerekeket, hanem a cigányok, a rendőr, a mumus, a bádogos, a kukás autó, a Mókár, és még lehetne sorolni. A felnőttek nem is gondolják, hogy egy gyerek mindent elhisz, és nem kellene ilyen "szörnyűségekkel" sakkban tartani.

Judit
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6954
Időpont: 2013-03-10 20:35:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nem tudok elszakadni a meséidtől kedves Judit.
Nagyon régen amikor én még kislány voltam, jó meleg eső esett, úgy szerettem bőrig ázni és szinte gyúrni a sarat mezítláb. Írásod nyomán felidéztem azokat az igazi esős napokat.
Engem szerencsére nem ijesztgettek és én sem a gyermekeimet.
Szeretettel várom az írásaidat: oroszlán
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2013-03-10 15:16:31

válasz Susanne (2013-03-10 08:58:42) üzenetére
Kedves Susanne!

Nálunk sem volt divat ijesztgetni a gyerekeket, légfeljebb egy kicsit "zsaroltam" őket, ha nagyon rosszak voltak. Benéz a nyuszi, vagy a Mikulás az ablakon, és akkor meglátja, hogy milyen rosszak, és üres marad az ablak, vagy a kis csizma...
Ezzel legalább lekötöttem őket néhány percig, míg a nyuszit keresték az ablakpárkányon. :)

Köszönöm szépen, hogy ezt a mesét is elolvastad, és megírtad, hogy tetszetett.
Judit
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5483
Időpont: 2013-03-10 08:58:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit !

Mint mindig, élvezettel olvastam mesédet :)
A zsákos bácsi-val sosem ijesztgettem a gyermekeimet, de tényleg mindannyiunk gyermekkorában jelen volt.
Tanulságos mesédhez szeretettel gratulálok: Zsu
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2013-03-09 14:27:53

válasz sailor (2013-03-09 09:18:53) üzenetére
Kedves Tengerész!

Köszönöm a kedves hozzászólásodat, a figyelmedet, és az értékelésedet. :)
Reménykedem, hogy a következő mesében sem fogsz csalódni...

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3819
Időpont: 2013-03-09 09:18:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Megint minden elismerésem!
...ha lenne ötnél több pontozás,
megadnám!

Szeretettel gratulálok:sailor

Szép napot
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2013-03-09 00:25:40

válasz szusi (2013-03-08 17:02:29) üzenetére
Kedves Szusi!

Jó, hogy szereted olvasni a meséimet. :)
A fenyegetős, megijesztős, megfélemlítős nevelési formának nagy hagyományai vannak. Gondoljunk csak a Mikulás mellől csak nem régiben elmaradt krampuszokra, akik a rossz gyerekeket voltak hivatva megbüntetni. A virgács a kezükben, a gyerekek megvesszőzésére szolgált. /Gyerekként nem is volt jó véleményem a Mikulásról, hogy lepaktált a krampuszokkal! :)/ Jut eszembe: a Mikulás is egy "zsákos bácsi"! :D :D :D
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2013-03-08 19:59:27

válasz Zagyvapart (2013-03-08 11:26:21) üzenetére
Kedves Feri!
A mai társadalomban is ugyanúgy megvan a "bűnbakkeresés" és a "bűnbakképzés", mint minden társadalomban, ahol a dolgok félresiklanak, és emberek tömegeit éri kudarc, de ahelyett, hogy racionálisan megkeresnék a kudarc okát, és megoldásokat találnának rá, keresnek egy személyt, vagy egy csoportot, akire át lehet hárítani a rossz helyzetért a felelősséget. Etnikai, vallási, foglalkozási vagy más alapon bűnbakká tett embercsoportok, zsidók és más kisebbségek, csendőrök, vagy a Horthy-korszak katonatisztjei, kulákok, ügynökök, stb. személyesítették meg a negatív erőket, ami köszönő viszonyban sem volt a valósággal, nem oldotta meg soha, sőt növelte a valódi problémákat, és újabbakat generált. Bizony a bajok gyökereinek feltárása helyett az alaptalan ellenségkeresést, kirekesztést, gyűlölködést tapasztaljuk most is.
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2013-03-08 17:02:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Judit, szeretem olvasni a meséidet. Mindig eszembe jut nekem is a gyermekkoromból valami. Engem nem riogattak zsákos bácsikkal, viszont sok-sok mondóka és kiszámoló jutott eszembe...
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2013-03-08 11:26:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Ez a meséd kétszeresen is tanulságos, vagyis van egy tanulsága a mai társadalom felé,
"Régen az emberek egy erőszakos, durva csoportja kinevezett egy másik csoportot rossz embereknek. A zsákos bácsi minden rokona, barátja, és ő maga is rossz embernek lett kinevezve". Ez zajlik most itthon, a másik tanulság az anyukáknak szól, hogy nem kell a gyerekeket íjesztgetni. "Dordinka nevetett, anyu meg egy kicsit elpirult."

Zagyvapart.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2013-03-08 10:11:32

válasz Zarzwieczky (2013-03-08 05:55:58) üzenetére
Kedves Zarzwieczky!

Nagyon igazad van! Amikor én gyerek voltam /nem rég :)/, még sokan fával, szénnel fűtöttek a városban. Nem volt pénzük nagy tételben megvenni a tüzelőt, ezért a TÜZÉP telepeken megrendelt kevéske fát kosarakban, a kevéske szenet zsákokban vitték le a kézi taligákról a tüzép emberei, a pincékbe. Én a szénlehordók zsákjaitól tartottam gyerekkoromban - gondolom nem véletlenül- :).

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
984
Időpont: 2013-03-08 05:55:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Úgy látszik, minden ember gyerekkorának van egy "zsákos bácsija". Nekem is volt. Kenyeret koldult és 2-3 évesen nagyon féltem tőle, hogyha nem leszek jó engem is "begyüjt". Nosztalgiát ébresztettél.Grt.J
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2013-03-07 16:17:52

válasz Lyza (2013-03-07 07:13:29) üzenetére
Kedves Lyza!

Örülök a mosolyodnak! :)
Remélem, azért a tanulságokat, és az oktatást betakarta a mese... :)

Judit
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2013-03-07 07:13:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Juditom!
Jót mosolyogtam a befejezésen, pedig oktató jellegű ismét és tanulságos a meséd...Elismerésem...Puszim: Lyza

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) Láttalak című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Pipacsmező című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Abszurd bakancslista című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Újévi rókavadászat című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Kérdések címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Pipacsmező című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Múlt morózus árnyait átkozom című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Isten ott van című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Közel című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) A hold ágyában című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) In memoriam H. B. című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fák vagyunk című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Mólón című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Mólón című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Strandon című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)