HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1844

Írás összesen: 46379

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-04-19 19:28:35

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: PecásFeltöltés dátuma: 2013-03-07

Meghalt a dal!

Ahogy idősödöm, ahogy múlnak az évek felettem is, egyre inkább eszembe jutnak az eltelt évek, az egyre távolabbra kerülő gyerekkorom. Az ötvenes években nagyon nagy ázsiója volt a prímásoknak.Sok emberben ébresztettek csodálatot azzal, hogy álluk alá fogták a hegedűt és a vonót a jobb kézbe, majd kiálltak a zenekar elé, vagy beültek a szólóhegedűsök közé és játszottak. Ők voltak a reflektorok fényében. Így volt ezzel az édesanyám is. Én viszont nem, mert nekem nagyon tetszettek és még ma is tetszenek a dobosok játékai.A zenészek azt mondják, hogy a dob az nem hangszer. Pedig szerintem igenis az, mert megadja egy darab hangulatát a komolyzenében, a könnyűben, amely sokszor nehezebb a komolyzenénél, irányít, a lelke az együttesnek. Ha csak tehettem, doboltam én mindennel, fazekakat vertem fakanállal, elképzelt cintányérokat ütve és hozzá a valódi cintányér a spárgával felfüggesztett fedő volt, jutalom meg anyám kiabálása, hogy ezt a ricsajt kibírni lehetetlenség! Nos, mint mondottam, nekem is hegedülni kellett tanulni, amihez nem sok kedvem volt és dobolni nem tanulhattam, amihez viszont nagy kedvem lett volna, de senki ezzel nem törődött. El is jártam becsület esen a budatétényi szép emlékű Rigó Karcsi bácsihoz tanulni magántanulóként, aki akkor az Állami Operaház zenekarában muzsikált. Bár nem a zenélés lett a kenyerem, de Tőle megtanultam a zene szeretetét műfajtól függetlenül. Megtanultam Tőle azt, hogy ki tudjam
választani minden műfajból a nekem megfelelőt, de leginkább a komolyzenei műfajokból. Mint minden, amire erőltetik az embert, előbb-utóbb, mivel nem csinálja szívesen, kimarad az ember életéből. Eltelt pár év, és az életem máshová vezényelt, távolabb Budatéténytől, de egyszer csak mintegy segélykérően álmomban megjelent előttem a gyermekkorom egyszerű kis ,,feles" hegedűje és mintha segítséget kért volna tőlem. Segítséget, mert nagy bajba került az élete, hiszen mint tudjuk minden hangszer él, csak ezt az életet észre kell venni! Kimentem Budafokra, hiszen időközben Budatétényből elköltöztünk és erős vágyat éreztem arra, hogy újból a kezembe vegyem a kis hegedűt és szeretettel megsimítsam a kis testét, lefújjam róla a port, megcsókoljam a húrjait, amelyektől Rigó Karcsi bácsi közre működésével olyan sokat kaptam, a zene szeretetét és becsülését és őszinte, hódolatteljes tiszteletét. Kérdeztem anyámat, hogy hol a hegedű, hadd játsszak rajta valamit, amit még esetleg tudok, mire Ő így felelt:
-Odaadtam másnak, aki bedobta a kazánjába és elégette a napokban. Azt mondta, minek porosodjon ott, mert jó száraz volt a fája. Nekik, később kiderült nem kellett, de nem adták vissza.
Ez volt az, amikor a hegedűm az életéért reszketett. Tokja volt a koporsója, a kazán meg a temetője.
Meghalt egy kis vétlen hegedű. Megölték. Megölték még annak is a lehetőségét, hogy szerény hangocskájával más szívébe is átültethesse a szépség, a jóság szeretetét és irántuk való igény feléledésében a maga szerény kis testével Ő is közreműködhessen.
Azóta sokszor felsír álmomban egy kis hegedű és fájdalmasan jajgat, pedig nem én öltem meg. Nem én öltem meg a dalt, csak hagytam pusztulni és ez is bűnrészesség valahol. Ettől a kis jószágtól én csak szépet és jót kaptam, a zene szeretetét. A jajgatása ennek a kis hegedűnek a lelkemben néma, a sírásának sincsen hangja, mert meggondolatlan kezek megölték a dalt és ezzel nekem is nagy lelki fájdalmat okoztak.
Ennyi és nem több.

Pestszentlőrinc, 1999. július 31.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Tatjána el nem küldött levele című alkotáshoz

Finta Kata alkotást töltött fel 34a. SZONETTKOSZORÚ - Gyerekeknek- címmel

dreaming alkotást töltött fel Tovább álmodom címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Haikucsokor: Pünkösd Hétfőjén címmel

Pecás alkotást töltött fel A kerti munka értéke címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK VI/4. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Múlik az ünnep című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Kétségek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Egész világ az enyém címmel a várólistára

oroszlán alkotást töltött fel Múlik az ünnep címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kétségek című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Nyúlfarknyi címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virágok virága című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Tatjána el nem küldött levele című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Bányabanya című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)