HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45255

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2013-03-07

Fordított világ (18+)

Szép tavaszi délután volt. A Fiú és a Lány egy kopott, régi kőpadon ültek a Városligeti Tó mellett, és csókolóztak. A Vajdahunyad Vár csipkés bástyái, karcsú tornyai romantikus hátteret adtak e kedves képhez. A Fiú egyik keze a Lány vállán, másik keze a Lány derekán volt, a Lány mindkét kezét a Fiú nyaka köré fonta.
-Szeretlek édes - mondta a Fiú, amikor ajkaik szétváltak.
-Én is téged - súgta a Lány.
Szerelmes tekintettel néztek egymás szemébe, szerelemmel és vágyódással.
-Beszéltél a papoddal? - kérdezte hosszú hallgatás után a Fiú.
-Igen.
-Mit mondott?
-Azt mondta, hogy bűn minden érintés, ami vágyat kelt. És te? Te beszéltél a te papoddal?
-Igen.
-És?
-És lényegében ugyanezt mondta. Azt mondta, hogy ha csókolózás közben testi reakció jelentkezik, akkor az már paráznaságnak számít. De már az is paráznaság, ha a válladra teszem a karomat, vagy, ha megfogom a kezedet.
-És, az, ha...ha mondjuk, átkarolom a nyakadat?
-Igen, ha vágyat érzel közben.
-Azt hiszem, akkor én az előbb paráználkodtam - mondta elpirulva a lány.
Tűnődve hallgattak. Madárdal szólt a fák irányából, méregzöld volt a tó vize.
-Még három hosszú év az egyetemen - mondta halkan, tűnődő hangon a Fiú. - Huszonöt évesek leszünk, mire rendben összeházasodhatunk, és egymásé lehetünk, mint férj és feleség. Nem tudom, hogy bírom ki addig.
-Én sem -sóhajtotta a Lány.
-Ó, ha fordított világban élhetnénk - nevetett fel kényszeredetten a Fiú. - Ahol erény az, ami itt bűn!
-De jó lenne - borzongott bele a Lány.

Kacsacsalád úszott keresztben előttük a vízen, a hím nyaktollai kékek, zöldek, pirosak voltak. Elől úszott a kacsapapa, mögötte a kacsamama, s a kacsamama mögött a kicsi kacsák. Sárgarigó szállt le melléjük a gyepre, félrehajtott fejjel nézett rájuk. Könnyű szél kerekedett, táncba kezdtek az öreg fák friss, élénk-zöld levelei. S, mintha a szél súgta volna az ötletet, megszólalt a Lány.
-Van egy Ajtó. Azon túl a Fordított Világ országai vannak. Ha átmegyünk...minden dolog szabad lesz, ami most tilos!
-Keressük meg az Ajtót! - mondta a Fiú.

Mielőtt beléptek volna, megálltak egy pillanatra, a Fiú a Lány szemébe nézett.
-Biztos vagy benne, hogy jó ötlet?
-Biztos.
-Akkor ne habozzunk!
Áthaladtak a bejáraton, körülnéztek. Csodálkozva látták, hogy ugyanott vannak, ugyanabban a városban. Semmi nem változott. Ott volt a tó, a park, a fák a virágok. Még a kacsacsalád is ott úszott keresztben a sétány előtt a vízen.
-Fura - mondta a Lány. -Nem változott semmi. Ez a Városliget!
-Igen! De nézd csak!
A szomszédos padon fiatal pár ült, pont olyanok, mint ők. Szeretkeztek. A férfi hátát a pad támlájának támasztotta, kicsit lecsúszott, a nő vele szemben az ölében, szétvetett lábakkal, lovagló-ülésben. Ütemesen mozogtak, elragadtatott kiáltások törtek ki az ajkukon.
-Hűha! - mondta a Fiú.
-Kedvem támadt utánozni őket - mondta a Lány.
-Nézzünk előbb egy kicsit körül - mondta a Fiú.

Felálltak, elindultak befele a parkba. Ahogy így mentek, mendegéltek, egyszerre csak apácákat vettek észre az egyik tisztáson. Az apácák riadtan menekültek, papok üldözték őket. A papok utolérték az apácákat, letépték róluk a ruhát, leteperték és megerőszakolták őket. Észrevettek egy egyenruhás rendőrt, a rendőr szemük láttára kilopta egy padon ülő néni táskájából a pénztárcát. Egy másik rendőr pedig, éppen ölt, kését forgatta egy földön fekvő, rúgkapáló idős ember hasában.
-Fordított világ, fordított világ - ujjongott a Lány. -Gyere, szeretkezzünk itt és most!
Körülöttük a gyepen többen is ezt tették. Voltak köztük furcsa párok, férfiak és nők egymással, de fiatal nő öreg férfivel, öreg nő fiatallal, gyerekek, gyerekekkel páronként és csoportban. Egy ősz-hajú nagymama tíz évforma unokájával fajtalankodott, nem messze tőlük aggastyán állt letolt gatyával, előtte térdelt egy egyetemista fiú.
-Kipróbálnám a rendőrrel, aki ölt -mondta a Lány szemérmes sóhajjal.
-Menj csak. Én a nagymamára vetettem ki a szememet. Olyan izgató, ahogyan a gyerekkel csinálja.

Nem volt nehéz beleilleszkedni ebbe e fordított világba. Minden szabad, volt, s minden jól esett, ami szabad volt. Barátaik figyelmeztették őket: nem jár érte büntetés, ha valaki erkölcsösen él, de kinézik a társadalomból, elveszíti az állását, ellehetetlenül, hajléktalanná válik. Teltek az évek. Gyerekeik születtek: Folyamatosan csalták egymást, a Fiú soha nem tudta biztosan melyik gyerek az övé, s melyik más férfié. Szerették egymást, példás családi életet éltek. Gyerekeikkel kora gyerekkoruktól kezdve vérfertőző kapcsolatot létesítettek. Együtt éltek más férfiakkal és nőkkel, nyíltan, biszexuális szimbiózisban, ez volt a társadalmi elvárás. A Fiú a Kormányhivatalban dolgozott, itt hozzájuthatott államtitkokhoz. Egy nemzetbiztonsági titkot eladott külföldre. Az országot idegen hatalmak rohanták le, legyilkolták a lakosság felét. Megdicsérték érte, s előléptették. Öltek, loptak, csaltak, hazudtak. Ez volt a társadalmi elvárás, s ők maradéktalanul megfeleltek ennek. Egy nap aztán azt mondta a Lány a Fiúnak:
-Figyelj, menjünk templomba, dobáljuk ki a szentképeket, a keresztet, faragott bálványokat tegyünk a helyükre, s azokat imádjuk!
El is mentek, s megálltak a téren a templom bejárata előtt. Fellegek jártak fenn, esni kezdett. Dörgött, villámlott. Egy cikázó nagy villám hatalmas csattanással belevágott a templom tornyába, szikrát vetett odafenn a kereszt.
-Nem tudom megtenni - mondta a Fiú. -Elég ebből! Vissza akarok menni a normális világba!
A Lány ránézett. Hosszan nézte. Szerette a Fiút. Számára az volt a fontos, ami a Fiú számára fontos volt.
-Gyere - mondta végül - nekem is elegem van. Szeretlek. Keressük meg az Ajtót.

Szép, tavaszi délután volt. Lágy szellő lengedezett, s kísérte vissza őket a padjukhoz. De a padon már ültek, így kerestek egy másik helyet. Madárdal szólt, méregzöld volt a tó vize, A Vajdahunyad Vár csipkézett falait, tömzsi bástyáit, karcsú tornyait a pad előtt álló fűzfa lelógó lombja takarta. Két hattyú úszott a tavon, egyik elől, a másik mögötte. Bekapták a kenyér-galacsinokat, amiket a partról dobáltak nekik. A Fiú átölelte a Lány derekát, a Lány két karját a Fiú nyaka köré fonta.
-Mi most paráználkodunk? - kérdezte a Lány a Fiútól.
-Az attól függ, hogy mit érzel - mondta a Fiú. -Érzel vágyat, vagy nem érzel vágyat?
-Érzek! - mondta a lány. -És te?
-Én is - mondta a Fiú, és megcsókolta a Lányt.
Jó, hosszú ideig paráználkodtak ott így egymással, de nem történt más. A délutánból este lett. Amikor éhesek lettek, elindultak hazafelé. A Fiú hazakísérte a Lányt, a kapuban megint paráználkodtak egy kicsit és ez alkalommal kicsit messzebb mentek. Nem árulom el, mi történt, próbáljátok kitanáni!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-03-09 08:46:43

válasz Norton (2013-03-08 12:00:18) üzenetére
Let's try it!

-Hűha - mondta a Fiú.
-Kedvem támadt utánozni őket.
-Nézzünk előbb körül egy kicsit.

Ez lenne a Te változatod. Sztem kicsit kevés. Bár érthető így is.Tényleg az dönti el, h az írónak mi az elképzelése. Én itt azért használom annyiszor a "Fiút" és a "Lányt" mert tudatosítani akarom, h nem Pistáról és Mariról van szó, hanem a fiúról, és a lányról, akik lehetnek bárkik. Ők: Ádám és Éva. (???)
Alkotó
Regisztrált:
2012-12-08
Összes értékelés:
249
Időpont: 2013-03-08 12:00:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Párbeszédeknél szerintem elég csak az első mondatnál kiírni az alanyt, aki válaszol, az nyilván a másik szereplő. Szerintem az ilyesmi felesleges:

-Hűha! - mondta a Fiú.
-Kedvem támadt utánozni őket - mondta a Lány.
-Nézzünk előbb egy kicsit körül - mondta a Fiú.

Persze ez csak egyéni ízlés, úgy írsz, ahogy akarsz, nekem is sokat kell még tanulnom.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-03-08 11:29:24

Köszönöm Norton a hozzászólást és az észrevételt. Az angol nyelv ebből a szempontból egyszerűbb, ott sokszor előfordul a szövegben, h nem teszik ki az alanyt, mert következik. Magyar nyelvben ez így kicsit suta lenne, bár érthető a szöveg akkor is. Bár én gyakran eltévedek az angol szövegben és vissza kell néznem, ki is mondta. Átnéztem most ilyen szempontból, de csak olyan mondatokat találtam, ahol muszáj volt kiírnom konkrétan, h melyikük mondta, amit mondott, illetve melyikük mit cselekedett. Nézd meg Te is légyszi, és, ha találsz olyan szövegrészt, ahol így lehetne egyszerűsíteni, írd meg kérlek! Köszi. én
Alkotó
Regisztrált:
2012-12-08
Összes értékelés:
249
Időpont: 2013-03-08 11:09:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Érdekes írás. A társadalmi elvárások és az egyén szembenállása jutott róla eszembe. Hogy mi az erkölcsös, olykor nem könnyű megtanulnia az embereknek. Ha már egy ölelés is paráznaságnak számít, az szerintem egészségtelen, mint ahogy az is, ha bármit meg lehet tenni. Egészséges dolog az, ami természetes. És hogy mi a természetes, azt egyszerűen érezni kellene, nem pedig tanítani, vagy az interneten mutogatni, és akkor talán nem lenne ennyi abberáció a világban.
Egy észrevétel: nagyon sok a "Fiú" és a "Lány" a szövegben. Az alanyt el lehetne hagyni, amikor anélkül is érthető, hogy kiről van szó.

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Haiku címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Esti zene címmel a várólistára

festnzenir alkotást töltött fel Az én hősöm címmel a várólistára

F János alkotást töltött fel A lóápoló 20. fejezet címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Gyulai Pál. Búcsú / Abschied címmel

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)