HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1832

Írás összesen: 46661

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kedves
2018-07-19 07:56:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: PecásFeltöltés dátuma: 2013-03-12

Hajdúsági álom

Itt állok a Puszta, a Nagy Magyar Alföld szélén. A távolban a nagyhegyesi gázmező jelzőlángjai küldik a vörös színű láng üzenetüket az ég felé. Mögöttem meg a hajdú fürdőváros, Hajdúszoboszló él, lélegzik. A távolban a Böszörményi úttól északabbra a repülőtér zöld gyepén egy juhnyáj legelészik. A juhász botját támasztja a könyökével. A távolban három oldalról facsoport zárja le a látóhatárt. Azt mondják, a táj unalmasan üres. Nem mindenkinek, nekem különlegesen nem. A csend gondolatokat ébreszt bennem. Magam elé képzelem a török kort, amikor a táj a hódoltságtól csak azért volt úgy, ahogy mentes, mivel a tulajdonosokként jelen lévő debreceni nagygazdák adományokkal megvették a török szultán kegyelmét. Annak ellenére mégis csak pusztított itt a török, a tatár. Ritkította itt a népességet az elnyomó had. Falvak tucatjai pusztultak ki. Gondoljunk csak olyan falvakra, mint pl. Kadarcs, amelynek a nevét már csak egy balmazújvárosi utca és egy csárda viseli. Ennek a vidéknek közelében a ,,nyugati-észak nyugati végeken" telepedtek le a jászok és a kunok és itt váltak Ők is magyarrá, ám a Hortobágy vidékére a hajdúk kerültek, akik védték a betolakodók elől keleti ,,gyepüket". Katonanépek voltak. Mindig is szívvel-lélekkel harcoltak a magyar szabadságért, de volt ,,békésebb" feladatuk is. Védték a debreceni és környékbeli nagygazdák külföldre hajtott ,,lábas jószágait". Fegyverrel biztosították a szállítmányok biztonságát. Településeiket a katonai tagozódás jellemezte. Hajdútizedekben éltek. Parancsnokaik, vezetőik meg a hajdútizedesek voltak. Itt a nép mindég szegénységben élt és tengette dolgos, szorgalmas életét. Ez a táj mégis gazdag, mert akár hová nézünk, teli' s tele van élettel. A pásztorembert reggelente régebben a gulya, a nyáj és a csikóst meg a ménes mellett a dalos pacsirta ébresztette és a madarak éneke, a napnak a járása volt a ,,karórája", időmérője mindegyiküknek. Ha meg eljött a dél, a távoli harangszó jelezte a faluból az idő múlását. A jószágnak, embernek illő volt ebédelni, dél van! A nyári meleg, száraz időben az ég szinte a mozi, a videó, a tv szerepét töltötte be nekik a forró nyarakon. Ugyanis megjelent egy csodálatos fényjelenség az ég alján, a Délibáb! Távoli tájakat mutatott a csodálóinak elmosódott, inkább csak ,,jelzésszerű" képeivel. S ha eljött az este, a jószág, az állatok jelezték, hogy ideje már a karámba, istállóba vonulni és ekkor a pusztában tüzek gyulladtak, ahol a pásztorok főzték, melegítették kis vacsorájukat és lejt ették víg táncaikat a furulyaszó mellett. Ez a táj valójában mégsem szegény, hiszen elég csak arra gondolni, hogy egy olyan nagyszerű város, mint Debrecen van a szélén a maga egyetemeivel, magas fokú kulturális életével és lehetőségeivel.De kincseket rejteget a föld méhe is, hiszen 1925-ben földgázt és gyógyvizet hozott a felszínre a mély. Pávai-Vaja Ferenc főgeológus és lelkes csapata, meg sok-sok száz névtelen helybeli munkájával gazdagította a csodálatos és eleddig mégis méltánytalanul oly elhanyagolt vidéket. Azóta több helyen is feltört a gyógyvíz a tájon gyógyírt jelentve sok-sok bajra és gazdagodást hozva e vidéknek és lakóinak, a gyógyulás reményét meg a gyógyulni vágyóknak. A táj csodálatos, az ég kék, a levegőben madarak röpködnek, az égen sárkányrepülők szárnyalnak, a repülőtér zöld gyepén juhnyáj legelészik. A pulikutya hangos ugatással irányítja a nyájat a juhász bot- és füttyjelének megfelelően. Egyszer csak a békés csendben vekkeróra éles csörgése harsan. Ébredni kell, hiszen szép álom volt csak számomra az egész. Reggel van. Otthon, a budapesti panellakásomban a hajdúságról álmodtam. Oly szép volt, mint maga az egész táj, az egész Alföld, az egész hajdúvidék.

Budapest, 1995. október 12.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Kívánságlista címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Szélvihar a Velencei-tavon címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) úton című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 11. fejezet című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kisteleki hajnal című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Itt vagy című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A veréb című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Ez a beszéd 6/3 címmel a várólistára

Yudit alkotást töltött fel Ágyjelenet címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egyszerű vers című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Boróka című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ez a beszéd 6/2 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)