HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47068

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Milton GrayFeltöltés dátuma: 2013-03-12

Időnyom - Bevezető

Az idő múlását az ember az élete során, különféle módon éli meg. Aztán eljön az első pillanat, amikor úgy gondolja, hogy ideje számot vetni az addigi történések sorával. Akkor neki lendül, tollat, ceruzát vagy billentyűt ragad, és fiatalos hévvel, jópofa történeteket kerekít alig tojáshéjnyi élete addigi élményeiből. S hogy elkápráztassa a jövő olvasóit, - valójában leginkább saját híuságát simogatva - körmönfont szavak színes ceruzáival ki is színezi azokat. Aztán elolvassa újra és újra, addig, amíg az unalom pocsolyává dagonyázza lelkének, érzéseinek és érzelmeinek tisztának hitt tavát, és végül már azt sem tudja, hogy miért kezdte ezt az egészet. A napok, az évek persze tovább telnek, és létének szekere új kerékvágásokba téved, hol a valóság fű sima rétjén andalog, hol rázós utak ismeretlen mélységű kátyúiban bukdácsol. Néha meg lepődik, hogy mily rettentő zajos ez a világ, néha meg értetlenül szemléli a hirtelen rászakadt csendet és a magányt. Akkor érzi igazán az idő múlását. De nem ám a rohanót! Á, nem! A vánszorgót! Azét, amelyben a csillagok mintha lehorgonyoztak volna az égen, amelyben a pirkadatból soha nem akar reggel lenni, amelyben a déli harangszó maga az örökkévalóság, s amelyben az alkony torz vigyorral vonszolja maga után a következő végtelennek tűnő éjszakát. Észre sem veszi, hogy védőpajzsot von köré a közöny, s hogy tudatát a kudarcok és sikerek, a bánat és az öröm kiszámíthatatlan csapongásai új, misztikus érzékletekkel fegyverzik fel. Néha úgy érzi, ő irányítja a történéseket, aztán rémülten döbben rá, hogy valójában érthetetlen és ismeretlen folyamatok, erők eszközévé vált. Mérhetetlen menekülési vágy hajszolja, de mindnél távolabb kerül, annál határozottabb meggyőződésévé válik, hogy minden baj forrása valójában önmaga. Akkor ismét számot vet életével, de már nem úgy mintha az szappan opera, vagy egy brodwayi romantikus musical lenne, hanem kőkemény, tragikus fordulatokkal átszőtt dráma, melynek vétlen és szenvedő áldozata ő. S amikor az önsajnálattól tudata a depresszió iszapszerű mocsarába merül, szíve minden pitvarát a reménytelenség érzése szorítja bilincsként, életösztöne ordítva tör a felszínre és követel magának több jogot és lehetőséget. Vesz egy nagy levegőt, a borotva habot szétkeni a fürdőszoba tükrén, minden ajtót, ablakot és kaput bezárva maga mögött, póker arccal kisétál addigi életéből. Valójában nem érzi, hogy újjá született, de úgy tesz, mert feledni a csalódásokat, a kudarcokat így könnyebb. Akkor megint érzi az idő múlását. De nem ám a vánszorgóét! Á, nem! A rohanót! Mert rádöbben, hogy mily sok időt pazarolt életéből érdemtelen társakra, csaló rokonokra, hazug és kétszínű barátokra. Beton kemény akarattal új falakat épít maga köré, új kapukat nyit rajta új világok felé, és gyönyörködve léte új formájában ki, s besétál vágyai hídján lelke és szíve börtönébe. Egyszer, talán nem is olyan sokára eljön a pillanat, amikor az élet igaz tükröt tart elé. Eleinte még nem érti, hogy miért szorul el torka, és miért a szeme szegletében sarjadó könnycsepp, amikor megpillant egy őszbe forduló hajú asszonyt, amint behunyt szemekkel, boldogságtól sugárzó arccal, ölel magához egy csilingelve nevető fürtös hajú leánykát. Eleinte azt sem érti, hogy miért bámul hosszú másodpercekig az utca túloldalán a gyalogátkelőn átsiető ismerősnek tűnő alak után. Már nem is csodálkozik azon, hogy a negyven éves osztálytalálkozón, miért oly idegen minden valaha kedves volt arc, s a spontán jött élménybeszámolók közben, miért érzi úgy magát, mintha egy termék bemutató propaganda anyagát hallaná. A dohányfüsttel telt étterem ajtaján kilépve, az égen vibráló tengernyi csillag alatt hirtelen rá jön! Az idő szállt el csendben, de nem nyomtalan. Álmatlan éjszakákon, amikor a vele öregedett hársfák virágának illata tölti meg az éjt, tágra nyitja szobája ablakát és lehunyt szemmel hallgatja a néha feltámadó szél suhogását. És akkor érzi igazán az időt. De nem a múlását. Á, nem! Hanem a hatalmát!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Fent és lent című alkotáshoz

aron bejegyzést írt a(z) Fent és lent című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/7 című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A régi hegedű című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/7 című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Fent és lent címmel a várólistára

Kőműves Ida alkotást töltött fel Ég veled! 15/7 címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/6 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/6 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/5 című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Nekem dalolt a nyár című alkotáshoz

aron bejegyzést írt a(z) immár című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nincs évszak, csak fétis... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Októberi reggel című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) immár című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)