HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44931

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2013-03-16

Ez az élet!

Pisilnem kell. Nagyon kell. Túl sok sört ittam tegnap este. Most ki akar jönni. Talán kibírom, míg a kabin felér a felső állomásra. Hatan szorongunk a fülkében, közömbös tekintettel méregetjük egymást, vagy bámulunk ki a havas semmibe. Odakinn hóvihar dühöng. Az üveg bepárásodott. Néha elsuhan mellettünk egy-egy behavazott óriásfenyő árnyképe. Kavargó, örvénylő hóförgeteg veszi körül a himbálózó sífelvonót. Kifújom az orromat. Percenként kell fújnom, a hideg kihozta a náthámat. Csak lennénk már fenn. Rohannom kell WC-re!

Na végre! Nyílik a fülke ajtaja. Kilépek, felkapom a külső síléc-tartóból a léceimet, s rohanok az épület felé. Az állványnál ledobom a hóba, nincs időm odatámasztani. Mások is otthagyják, át kell bukdácsolnom ormótlan, nehéz sícipőmben mások lécein, botjain. Be az épületbe, át a csarnokon, az asztalok, a békésen kávézó, teázó síelők között. Végre odabenn vagyok, magamra zárom az ajtót. Le kell hámoznom magamról néhány réteget, hogy hozzáférjek a sliccemhez. Megvan, elé a kukaccal, hadd csorogjon. Hólyagomon csökken a feszítő nyomás, mennyei érzés. Most már jobban fog esni a mozgás.

Kavarog kinn a hó. Örvényekben jön, körbe forog, ilyet még nem láttam. A hőmérő mínusz tíz fokot mutat. Ítéletidő. A szél a legkisebb nyílást is megtalálja. Csorog az orrom, megtörlöm. Vigyáznom kell, hogy a zsebkendővel ki ne rántsam a zsebemből a síbérletemet. Nyakig húzom a cipzárt az anorákon, felveszem a vastag kesztyűket, belelépek a kötésbe, csattan, ahogy zár. Egyik lécem könnyen feljön, a másiknak nem akarózik. Hó van a sí-bakancsom talpán, le kell kaparnom, addig nem megy bele. Le a kesztyűvel, tíz körömmel kaparom a ráfagyott havat. Ezer-fagytüske szúr a körmöm alá, lefagynak, elhalnak az ujjaim. Szorosabbra veszek a cipőn két kapcsot. Kész vagyok végre, elindulhatok lefele a hegyről. Körülöttem többen is indulnak, gyerekek, felnőttek, balra egy egész tanuló-csoport, színes, fényvisszaverő anorákokban az edzővel. Óvatoskodunk, az orrunkig se látunk. Elindítom egyenesen a léceimet, hogy keresztül vágjak a tömegen. Egyre jobban gyorsulok, jobb felé húzódom siklás közben, hogy lássam a jojós-felvonó pályáját. Jobbra a jojós, balra a pálya másik oldalán a kabinos. A jojó mellett akarok maradni, olyan közel, amilyen közel csak tudok. Két legyet ütök ezzel egy csapásra: látom a kampókat és a kampókon felfelé utazókat, így tudom, hol járok, másrészt, ilyen közel senki nem mer a felvonó pályája mellett sízni, következésképpen nem üthetek el senkit, ebben a vak szürkeségben. Indítom az első kanyart, előrébb tolom a jobb lécemet, és bedőlök jobbra. A carving-lécek a belső és a külső élen kifordulnak alattam. Húzom az ívet, gyorsul a léc. Feltűnik egy homályból kibontakozó alak, síelő jön felfele, egyik kezével a rudat markolja, a másik kezét a bottal tiltón kinyújtja felém. Fél méterre tőle elkanyarodom. Huh ez közel volt! Lefagyott részen harsognak a kantnik, de elég élesek még, biztonságosan fogom a jeget, mintha csak korcsolyáznék. Váltogatom az éleket. Megy a hinta, jobbra-balra, jobbra-balra. Jönnek fel a felvonón, bámulnak utánam.

Kibontakoznak a ködből, a gerendából tákolt felvonóház kontúrjai. A csúcsos tetejű kis épület hirtelen közelebb lép, szinte nekem ugrik. Előttem a színes rudakból összeállított műanyag terelő-korlát. Fékezek, éles kanyar, vágom a havat oldalra. Oldalt csúsztatom a léceket, megpördülök, s háttal csúszom oda a bejárati részhez. Nem áll ott senki. Egyedül vagyok. Megfordulok, becsúszom, felállok az indulási helyre. Mögöttem, forog körbe a korong, körbejön a beérkező kampó, s elindul felém. Az ölnyi vastag tartóoszlop hegyfelőli oldalán vastag, fantasztikus alakzatot felvevő jégréteg. Hátsó terpeszben várom, bal lécem már irányban van, jobb lécem kissé kifordítva, mert így jobban hátra tudok nézni. Hátranyúlok, megragadom a rudat, s berakom a rúd végén lévő, lapostányér nagyságú korongot a két lábam közé. Automatikusan irányba fordítom a lécemet, vállszélességű terpesz, siklok fel a nagy hegyre. "Lányok öröme" - mondják a sízők a jojós felvonóra, merthogy jó a jojó kemény rúdja ott a lábuk között a vágásban. Nekik jó, lehet, de nekem nyomja a golyóimat, nekem nem akkora élvezet. Innen, a felvonó pályájáról szinte semmit nem lehet látni, felhőben vagyunk. Csak emlékezetből tudom, hogy jobbra tőlem fekszik a sípálya, balra pedig, a behavazott ős fenyőerdő terül el. Vakon, süketen siklok bele a semmibe, olyan csend vesz körül, mintha az Északi sarkon lennék. Néha mégis kitisztul, felbukkan egy-egy mesebeli óriásfa, ágait lehúzza a hó, látok egy-egy lefelé sikló sötét alakot. Bal kezemben összefogom a két botot, a jobbal a felvonó rúdját markolom. Szakad a hó, vízszintesen jön, szembe.

Feleúton felfele változik a kép. Kivilágosodik a tejfel, feltisztul kissé, lehet végre látni. Látom a fenyőket, feketék, fehérek. Látom a pályát a síelőkkel. A völgyben, a sípálya alatt felhő gomolyog, szó szerint gomolyog, betölti a szurdokot, benyeli a fák sötét rengetegét, majd elengedi ismét. Több méter magas hó-paplan az erdő mellett, a szél fújta össze. Hullámos a hó, és érintetlen. Zord csúcsok sejlenek fel elől. Az egyiken ott trónol a nagykabinos felvonó középső-állomásának alig kivehető, el-eltűnő, fel-felbukkanó sziluettje. Isten csodálatos világa ez a téli táj. Isten szelleme itt lebeg a hegy felett, érzem. Miért engedte meg Isten, hogy elveszítsem Nórát? Nórát én úgy szerettem, hogy magamat adtam neki. Amikor szerettem, csak azzal törődtem, hogy neki legyen jó. Háromszor adatott meg, hogy szerethessem, nem többször, aztán elszakítottak tőle. Ó, azok az átkozott papok! Mit ártottunk nekik, mire voltak féltékenyek? Az Isten verje meg őket. Az Isten verje meg a papokat!

Itt a pálya vége, itt kell kiszállni. Megragadom a rudat, magam felé rántom, s kiveszem a korongot a lábam közül. Elengedem, elrepül, csattan elől, rácsatlakozik a fordítókorongra és indul vissza a végtelenített drótkötélen. Hátsó terpesz, megállok. Kézbe a botokat, irányba a léceket. Ne! Ne verje meg az Isten a papokat! Ők csak azt tették, amiről azt hitték, hogy jó. A papok azt hitték Nórának jó lesz, ha Isten szolgálólánya lesz. Ne érje átok őket. Ne verje őket a Jóisten, verjen inkább engem, verjen inkább engem, aki nem tudok nélküle élni! Nyomom a kanyarokat csípőből jobbra-balra, jobbra-balra, harsog a lécem, arcomba vágja az éles szél az apró jégkristályokat, bebújnak a napszemüvegem alá, megvakítanak. Folyik az orrom. A szél szétkeni arcomon a taknyot. Most nincs érkezésem letörölni. Ez az élet. Szegény Nóra! Szegény, szegény szerelmem. Égi öröm legyen az osztályrészed a földi örömök helyett!

Vonulnak a felhőtömbök. Vatta-csomók ülnek a fák tetejére, majd legördülnek onnan. A hideg és a szél szinte elviselhetetlen. Érdekes, mégse fázom, a mozgás melegen tart. A gatyám viszont belül csuromvíz. Izzadok, vagy bepisiltem? Nyomom a meneteket, de csak fenn, nem megyek be a mély völgybe. Túl sokan vannak a pályán, a látótávolság tíz-húsz méter. Arra, le, nem lehet tempót menni, attól félek, elütök valakit, vagy engem üt el egy nálam gyorsabban haladó. Lenn a jojó alsó állomásán kisfiú várakozik, olyan, mint egy kis hegyi manó, fején zöld bukósisak, szemén áttetsző sí-szemüveg, nyaka hosszú sállal körbe tekerve. Szemei nagyok, sötétek. Arcán sztoikus nyugalom, ahogy egymásra nézünk. Azt mondja a tekintete: látod ilyen ez. Menni kell, ha fúj, ha esik. Egy szemvillásból megértjük egymást. Beáll, elkapja a kampót, és már siklik is.

Sok-sok menet van mögöttem, sok óra. Lassan fáradni kezdek, elsősorban a combjaimat érzem. Forrók a combjaim kanyar közben, a tejsav túlzajg ereimben. Jön a kis-srác, összefutunk. Gyere, mondja, menjünk most le, most éppen jobban lehet látni. Elindul, jobbra-balra vágja előttem a havat. Gyorsulok mögötte, utolérem, aztán hagyom, hadd legyen ő elől. Beérünk a meredek S kanyarba, zuhanunk, s a végén jobbra beélezve kifutunk a lapos, hosszú pályaszakaszra. Újra meredek rész jön, itt már eléggé huplis a pálya, bucka, bucka hátán. A kis-srác, lehet vagy jó hétéves, nyomja, neki még nincs félelem-érzete. Egyenes, lapos rész, száguldunk. A szél arcomba csapja a havat, fáj. Itt van már a fordított U alakú, modern fogadó-csarnok, és a pénztárak. Az épületek oldalfalait vastagon befútta a hó. Befutunk, le a léceket, át a forgókapun a mágnesezett bérletkártya segítségével. Érkezik a kabin, beszállunk. Záródik az ajtó, lebegünk felfelé, fel újra a hegynek. A kis-srác leveszi a sisakját, megigazítja a szemüvegét és a nyakán a sálat. Pisilnem kell, szorítja a hólyagomat. Túl sok sört ittam az este. Fújom az orromat. Alig várom, hogy felérjen a kabin. Szaladnom kell WC-re. Odakinn hóvihar dühöng. Az ablak párás, semmit nem lehet látni, csak a rohanó hópelyheket

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2013-03-20 09:16:52

válasz Rozán Eszter (2013-03-20 09:06:34) üzenetére
Szia Eszti! Hiányoztál! Rövid értékelésed a lényeget fejezi ki! A pisilés, orrfúvás, a hideg és a szerelem jelképek egy valóságos világban, ami másról szól. Arról szól, h menni kell, ha esik, ha fúj. Élni kell!! Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2013-03-20 09:06:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Írásod minden sorát élveztem. Igen, ez az élet, olykor pisilni kell és orrot fújni, fázunk a hidegben, a lány, akit szeretünk, nem lehet a miénk, és ennek ellenére mégis gyönyörű.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2013-03-20 09:01:04

Köszönöm, Tibor! A jó és a rossz egymás mellett létezik, egymás ellenpólusai. Egyik a másik nélkül nem létezik. A jót csak a rosszal összevetve lehet érzékelni, értelmezni! Üdv: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2013-03-19 08:55:04

válasz Poós Gergely (2013-03-18 21:24:10) üzenetére
Bár csak ott lehetnék most is. Az év hat hónapját a hegyek között kellene tölteni télen, a másik hatot pedig a vízen, nyáron, egy vitorláshajó fedélzetén. Az lenne az igazi élet! Hej, ha egyszer gazdag leszek....! Üdv Szergely!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2013-03-19 08:51:44

válasz sailor (2013-03-18 21:14:57) üzenetére
Köszi Sailor, jól esik! De az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy a "Nóra sztorit" csak kitaláltam, h érdekesebb legyen. De sízni jó volt! Üdvözlettel: én
Alkotó
Poós Gergely
Regisztrált:
2008-03-05
Összes értékelés:
401
Időpont: 2013-03-18 21:24:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Milyen jó a hegyek között....
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3831
Időpont: 2013-03-18 21:14:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Minden kis részlet csodásan kidolgozva!
Szinte belesodrod az olvasót a hóviharba...magaddal együtt!

Az egészen ´átvilágít´Nóra ezüstös árnyéke,mely egész lényedet
uralja!

Minden elismerésem!

Üdv:sailor
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2013-03-18 17:32:19

válasz oroszlán (2013-03-18 17:12:12) üzenetére
OK, értem és még egyszer köszönöm!
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6346
Időpont: 2013-03-18 17:12:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2013-03-18 16:58:08) üzenetére
Nagyon szeretem a természet szépségét. Télen, nyáron, mindig! Síelni nem tudok nem is fogok már. Ez az amit irigyeltem. Eszembe juttatta az írásod egy nyári kalandom, amikor a sífelvonó vitt le törött felkarral Ausztriában. Az is nagy élmény volt! D
Üdv: o
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2013-03-18 16:58:08

válasz oroszlán (2013-03-18 16:31:38) üzenetére
Köszönöm kedves Oroszlán, de kíváncsi vagyok, miért? A téli kalandért, vagy a testi (lelki) kínokért? (Nem velem történt, csak kitaláltam. Síelni viszont én is szoktam) Köszi: én
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6346
Időpont: 2013-03-18 16:31:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Őszintén irigyellek!
Írásodhoz gratulálok: oroszlán
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2013-03-18 15:29:53

Kedves Valéria! Köszönöm az értékelést, örülök, h tetszett ez az írásom, amiben a főszereplő tényleg a téli világ, - ami csodálatos. Szeretettel üdvözöllek: én
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2850
Időpont: 2013-03-18 15:03:54

Szia!
Jó időtöltés volt. Izgalmasan írsz a síelésről az emberi érzésekről a körülölelő mozgó világról.Talán még rólad is kicsit többet megtudhattam.Én nem síeltem soha, és már nem is fogok,- azt hiszem. Viszont szeretem a téli tájat, különösen mikor verőfényes napsütés van. Akkor olyan ragyogóan tiszta minden. Olyan hófehér.Írásodhoz gratulálok!
Szeretettel üdv:hova
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2013-03-17 18:50:16

válasz Istefan (2013-03-17 18:46:07) üzenetére
Látod, ilyen veszélyes dolog az írás:) Köszönöm, h elolvastad! Üdv: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2013-03-17 18:46:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ilyen téli írást feltenni ilyenkor, amikor az ember fél lábbal a tavaszt tapossa. Ilyenekért tér vissza aztán a tél! Üdv. István
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2013-03-17 17:13:12

válasz szusi (2013-03-17 17:04:49) üzenetére
És milyen rövid az idő két pisilés között, még ha hosszú is:)
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2706
Időpont: 2013-03-17 17:04:49

Igaz. Két pisilés között zajlik az élet. (magamhoz méltóan, röviden)

Legutóbb történt

festnzenir bejegyzést írt a(z) Vándorló világ2 című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Vándorló világ2 című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Tavaszra várva... című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jó lenne című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Wilhelm Busch:Im Sommer című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Tavaszra várva... című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Anyegin levele 2017 című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Tavaszra várva... címmel

KMária alkotást töltött fel bodzatea címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Rőt levelek között című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Anyegin levele 2017 című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Anyegin levele 2017 címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Becsületbeli ügy című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Az öltöny 3. fejezet című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)