HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1921

Írás összesen: 51299

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-04-02 10:09:35

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Cikkek / egyéb
Szerző: ThuanFeltöltés dátuma: 2013-03-21

A csend

Egyetlen egy dologra emlékszem tökéletesen a gyermek koromból, amit még mint élményt és érzést ma is fel tudok idézni, sőt olykor újra át tudom élni: ez a csend.
Egy téli éjszakán fedeztem fel, hogy addig miért nem, nem tudom.
Talán nyolc-tíz éves lehettem.
Akkor még ha szólatott a természet, bizony ki kellett menni, hátra az udvar végébe. Azokban az időkben még úgy volt, úgy volt természetes.
Az ember fia nem tudta, mitől reszket jobban, a tél hidegétől, a fagyos deszkától, vagy a belső, az éjszaka sötétségtől való ősi félelmétől.
Aznap nem állt el a hóesés. Estére aztán mindent vastag hó borított, mint valami paplan, ami szikrákat vetve verte vissza a telihold kékes fényét.
Az ember sajnált rálépni erre a gyönyörűségre, ott az udvar közepén a két diófa között, amik minden évben többet és többet teremtek, mintha csak tudták volna, hogy én mennyire utálom újra és újra átbogarászni azt a két vastag szoknyát, amit száraz levelekből körítettek maguk köré, rafináltan elrejtve minden fodorba egy-egy szem termést.
Bármennyire is igyekeztem, apám mindig talált egy-két szem diót utánam, hiába bizonygattam, hogy én bizony minden bugyor és redő alá benéztem, megriasztva pókot, százlábút, fülbemászó bogarat és miegymás isten alkotta földi szörnyet.
A diófák most téli álmukban kopasz ág-ujjaikkal a csillagok felé kapaszkodtak, talán le akarták szedni az összest fénylő micsodát onnan, odagyűjteni a maguk köré, hogy ott szórják szikráikat tovább a hópelyhek között... nem tudom.
Az udvarra kilépve vártam, hogy vállamra telepedjen az éjszakai hideg nehéz brokátja, már a meleg szobában megborzongva ettől semmivel sem összekeverhető, ismerős öleléstől.
De most csend vett körül, végtelen, tompa valami, megfogalmazhatatlan, mint a szerelem vagy a boldogság, selyemkendő, fátyol, amit nem lát az ember de tudja, hogy ott van, még akár meg is érintheti.
Csend.
Az ember füle beleroppan ebbe a nem létező még is valós semmibe, ott ropog, dobol és sistereg a koponyacsont alatt, összekoccintva a két féltekét is odabenn.
Letelepszik mindenhól, elterül a kertben, a szőllőtőkék buckáin, a fák ágait öleli mozdulatlanságra, a hó alól élelmet kotorászó madarak szárnyának suhogását nyeli el szomjában.
Az ember a saját szívdobbanását hallja, a vére rohanását az ereiben, és a világ megszűnik egy szusszanásra, minden szép és érthető egy pillanatra.
Persze ez csak egy pillanat, a súlytalanság, az időtlenség érzését lassan megtörik az éjszaka zajai, amik mégis csak léteznek, távoli kutyaugatás, egy mozdony rövidke füttye, egy "hé" kiáltás, a kertvégi tó jege felől, vajon ki boklászik azon a vékony jégen ilyenkor a sorsával jáőtszva.
Vége a varázslatnak, a bőrömöm újra érzem a fagyos, téli levegőt, hallom a szomszéd félvad kutyájának hörgését, - átjár a mi kertünkbe, félelmetes farkas nyomokat hagyva reggelre a hóban. -, hallom a szomszéd óbégatását: "szöcskő.... szöcskö", - a kutyát hívták így, eredetileg szöcskének, a szomszéd szerint egy bornyúnyi kutyára ez illik és azt "szöcskőnek" kell mondani -, én meg majd becsinálok félelmemben.
Már nem is akarok "hátra" menni, csak még hallgatok egy kicsit ebben kékesfeketeségben...még hallanék valamit ebből a semmiből, még felfedeznék valamit.
De aztán győz a hideg, lassan megfordulok, igyekszem visszamenni a házba, a saját nyomaimba lépve, hogy minél kevesebb fagypihét kotorjak a papucsomba.
Mintha csak parázson járnék, a papucs vékony talpán át úgy süt a fagyos föld, fázom.
Reggel nagyon kellett siessek...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Thuan
Regisztrált:
2010-05-26
Összes értékelés:
40
Időpont: 2013-06-28 17:59:37

válasz Kőműves Ida (2013-03-22 10:28:35) üzenetére
Kedves Ida!


Köszönöm a figyelmet!!!!
Ezek szerint Te is hallottad olykor ezeket a csendeket???

lala
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6827
Időpont: 2013-03-22 10:28:35


Kedves Thaun!

Élmény volt hallgatni a csended, aminek valaha én is részese voltam, ma már nem találom sehol. Nagyon tetszett az írásod!

Üdvözlettel
Ida

Legutóbb történt

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 3. címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Lumba és az oltás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (10.) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (9.) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (9.) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (8.) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (8.) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (7.) című alkotáshoz

Susanne alkotást töltött fel Bennünket sem került el címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (6.) című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) rakoncátlan automata című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) [...és nincs] című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A szívek kövein címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) Holnapokon át című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) rakoncátlan automata című alkotáshoz

Kankalin alkotást töltött fel Tibor napján címmel

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel a harmadik fiú címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) rakoncátlan automata című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A Csalitos csoportban című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)