HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45245

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2013-04-01

Egy özvegyasszony titkos szerelme 1.

Mrs. Joanna Tackerey Kriss-t a Delhi-i repülőtéren ismertem meg. Londonból repültem Aucklandbe egy nagyon hosszú és nagyon fárasztó úton, s Delhiben át kellett szállnom az Auckland-i járatra. A 12 terminál felé igyekeztem éppen csomagjaimmal, az információs desk előtt lépkedtem, amikor megpillantottam a konzervatív ruházatú, lefátyolozott hölgyet, aki élő, segítségért kiáltó szoborként meredezett a csarnok közepén, az ücsörgő, heverésző, pihegő, jobbra-balra lézengő utasok között. A Delhi-i repülőtér a világ egyik legnagyobb, legzsúfoltabb, legzajosabb repülőtere, utazó-közönségének tarkabarkasága még a Heathrow-i, philadelphiai, Bangkog-i airportén is túltesz, sehol a világon, egy helyen összezárva annyi nációt, tibeti papot, olasz apácát, kínai árust, japán üzletembert, átutazó európait, kíváncsi amerikánust, nyüzsgő afrikait, bambuló dél-amerikait nem lehet látni, mint itt. Megtorpantam a hölgy előtt.
-Segíthetek?
-Ó, kérem!
-Miben lehetek szolgálatára?
-A pénztáraknál hagytam a mobiltelefonom. Megtenné, hogy néhány percig itt marad a csomagjaimmal, míg visszamegyek érte?
-Boldogan!
Elsietett, én meg közben azon kezdtem töprengeni, hogy ismerem-e ezt a hölgyet?
Nem sok időt hagyott, hogy eredményre jussak, már láttam is karcsú alakját, jött visszafele nagy boldogan, messziről mutatva felém, hogy megvan a telefon.
-Köszönöm - rebegte felém elfogódott hangon.
Fellebbentette fátylát, s rám villantott egy olyan kék-tüzű szemet, amelytől kis-híján elállt a szívverésem. Ezt a szemet, ezt a mosolyt láttam már, csak azt nem tudtam volna megmondani, hogy hol?
-Mrs. Joanna T. Kriss vagyok - nyújtotta felém a kezét.
Megcsókoltam azt a kezet. Derékból kissé előrehajoltam, ahogy dukál, ahogy gyerekoromban tanították, ajkamhoz emeltem és megérintettem, vagy tán meg se érintettem a számmal. Halvány pír futott át bájos, kedves arcán, és sietve visszaengedte arcára a fátylat.

Beszélgetni kezdtünk ott, a terminál kellős közepén. Kiderült, ő is Aucklandbe igyekszik, s ugyanazzal a géppel jön, mint én. Amikor idáig jutottunk, javasoltam, keressük meg a 12-es terminált, mert onnan indul a járat. Néminemű nehézségek árán sikerült eljutnunk a 12-es terminálra, és kényelembe helyeztük magunkat a "Departure" tábla alatt a műanyag székeknél. Eközben egyfolytában beszélgettünk mindenféle semmiségekről, amelyek éppen aktuálisak voltak, amelyekről két, egymást nem ismerő, jól-nevelt ember egy repülőtéri várócsarnokban beszélgetni szokott, ha véletlenül összehozza őket a sors. A gépen, az utastérben kiderült, hogy a mellette lévő ülésen senki nem ül, így hát áttelepedtem oda, s folytattuk a témát, amit még beszállás előtt kezdtünk el. Arról volt szó éppen, hogy ki kicsoda, honnan jön, s mit csinál a nagyvilágban?
-Özvegy vagyok - válaszolt a kérdésre, amit még kinn tettem fel neki. -Két éve halt meg a férjem. Alig ismertem. Igazából nem is ismertem. Nem háltuk el a házasságunkat. Ő szerette volna, de én...nem akarok erről többet mondani, bocsásson meg!
Lehajtotta a fejét, piros arccal, pirosló füllel ült mellettem Fátylát feldobta mókás kerek kis kalapja tetejére. Nem nézett rám, hiába kérleltem rászegezve a tekintetemet.
-Pap vagyok - mondtam. -De mostanában nem töltök be papi szolgálatot, teológiai munkán dolgozom.
-Óh! -Most rám nézett, még pirosabb lett. -Beszéljen róla, kérem!
Hosszan meséltem neki készülő könyvemről. Mi késztetett írásra, hogyan kezdtem bele, hogy kértem elbocsátásomat a Montevideo-i püspökségtől, ahova tartoztam, s hol tartok jelenleg. Figyelmesen hallgatta, csak egy-egy odavetett kérdéséből tudtam meg, hogy ért a teológiai témákhoz, és, hogy érdekli, amiről beszélek. Felszolgálták az ebédet, ő halat rendelt, én a szokásos steaket, de mindketten száraz vörösbort ittunk hozzá. Én sokat, ő keveset.
-A halhoz inkább a fehérbor való - mondtam neki.
-Igen ezt tartják Európában - nevetett rám, de most nem Európában vagyunk!
Amikor nevetett újra ismerősnek tűnt az arca, és kék szemének villanása is nagyon ismerős volt. Túlontúl ismerős.
Nekiszögeztem a kérdést:
-Mondja, nem találkoztunk mi már valahol?
Felém fordult. Mosolygott. Az arca halványpirosra váltott. -Azt hiszem nem.
-Dehogynem, a teringettét! -Hirtelen felismertem. -Tudom, hol láttam magát! Sydneyben az operában az elmúlt idényben. Teddy Onaggh-al jártam oda, egy amerikai barátommal, feltűnő jelenség, nyakigláb, vézna fickó, nem emlékszik? Az előcsarnokban láttuk egymást több alkalommal is!
-Nem emlékszem - mondta, és az arca sötétebb pirosra váltott. De én akkor már láttam rajta, tudja, ki vagyok!
-Magas, fehérhajú férfi volt magával. Középkorú, vagy valamivel idősebb.
-Igeeen.
-Nem úgy viselkedtek, mint férj-feleség. Az a férfi nem a férje volt. Inkább az apjának néztem.
Igen. Nem.
-Mi az igen, s mi a nem?
Elnevette magát. -Az igent arra mondtam, hogy igaza van, a nemet meg arra, hogy nem a férjem, s nem az apám.
-Akkor ki?
Hűvösen nézett rám.
-Nem mindegy magának?
-De emlékszik már végre?
Csak fejének alig észrevehető bólintása jelezte, hogy "igen". Folytattuk a beszélgetést, míg le nem szállt a gép. Végig a könyvem volt a téma, nagyon érdekelték a teológiai kérdések. Nem tudtam látom-e még valaha? Úgy váltunk el, hogy még telefonszámot se cseréltünk! Egy pap nem kérheti csak úgy el egy alkalmi nőismerőse telefonszámát. Furcsa lenne.

Nagybátyámtól, néhai Olivier Welt-től szép nagy házat örököltem a kikötő közelében. A személyzet vacsorával és ropogós, tiszta ágyneművel várt. Úgy terveztem, hogy már kora reggel lemegyek a mólóhoz és beszélek Patrik Mc Curryvel a flottaparancsnokkal. A flottát is a bácsikám hagyta rám kapitányostul. Amikor Aucklanden jártam mindig megnéztem a flottát. Volt két nagy-hajóm, három-árbócos, óceánjáró, modern nagy vitorlások, egy motoros yachtom, és számos kisebb-nagyobb csónakom. Mondom úgy volt, kimegyek a kikötőbe, s beszélek Patrikkal, de reggeli után inkább odatelepedtem az íróasztalomhoz és szétnyitottam a laptopomat. Még a hajóknál is jobban izgatott, hogy megtudjak valamit arról a hölgyről, akivel előző nap együtt utaztam. No, nem kellett sokat keresgélnem. A számítógép tucatnyi oldalt dobott ki, amelyiken megtaláltam Joanna Tackerey Kriss nevét, és fényképét. A legtöbb oldalon valami karitatív tevékenységgel összefüggésben: Honolulun egyike volt egy árvaház alapítóinak, Qezon Cityben iskolát tartott fenn fogyatékos gyerekek számára, Port Moresbyben ingyen-konyhát pénzelt, Wollongongban kórházat a szegényeknek. Elámultam-e körtől. Az egyik honlapon szerepelt az e-mail címe is, s kapva kaptam az alkalmon, hogy levelet írjak neki. Ezt írtam:

"Kedves Joanna! Engedje meg, hogy így szólítsam. Élve a lehetőséggel, hogy nyilvános e-mail címéhez az egyik közösségi oldalon hozzájutottam, bátorkodok Önnek írni. Remélem nem haragszik érte. Tegnap a repülőúton abban a szerencsében volt részem, hogy sok, érdekes témáról beszélgethettem Önnel. Szívesen folytatnám, ha Önnek is lenne hozzá kedve. Üdvözlettel Paul Welt."

Odakattintottam az elküldés-gombra, majd összecsuktam a gépet, vettem a napszemüvegemet, autóba ültem, s legurultam a mólókhoz.

Patrikkal egész nap kinn voltunk a vízen a flotta zászlóshajójával a MOONLIGHT-al, jó szél fújt. Beszámolt az üzleti ügyekről, a hajók bérbeadásáról, és egyéb olyan unalmas dolgokról, mint például a kikötői díjszabások változása, vagy az esedékes, pótlások, javítások a hajókon. Hazaérve alig vártam, hogy szétnyithassam végre a laptopomat, s megnézzem az üzeneteket. Rengeteg levelem érkezett, kiadóktól a könyvemmel kapcsolatosan, és más ügyekben, de Joanna T. Kriss-től nem kaptam választ. Vacsora után letelepedtem a nappaliba, s folytattam a munkámat. A hetedik fejezetnél tartottam. Azt a címet adtam a fejezetnek, hogy "Lelkiség és Üzenet"
Három napon keresztül hiába vártam, hogy írjon, már-már letettem róla, ám negyedik nap reggel, amikor megnéztem a postámat, nagy örömmel vettem észre, hogy megjött a válaszlevél. Sietve megnyitottam. Ezt írta:

"Kedves Mr. Paul Welt. Bocsásson meg, hogy csak most válaszolok. Rengeteg dolgom volt, ez a késlekedés oka. Szívesen folytatnám Önnel a beszélgetést. Ha ír, mindenképpen válaszolok, lehet, hogy nem azonnal, de mindenképpen számíthat rá. Írjon a munkájáról. Hol tart a könyve? Vagy, írjon bármi másról, ami foglalkoztatja. Üdvözlettel: Joanna T. Kriss."

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-04-17 08:57:38

Köszönöm Arthemis, igyekszem!
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2013-04-16 22:43:59

Örülök hogy ide is eljutottam. Gördülékenyen írsz, végig fenntartod az olvasó édeklődését.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-04-03 16:34:01

Köszönöm! Ürülök, h olvasod, s annak még jobban, hogy tetszik! Üdvözlettel: én
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6438
Időpont: 2013-04-03 14:54:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!

Olvasmányos és érdekfeszítő írásod nagyon tetszik.
Megyek a következőhöz, mert érdekel.

Üdv. oroszlán
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-04-02 17:15:44

válasz Istefan (2013-04-02 16:59:44) üzenetére
Köszönöm István, h olvasod. Folytatom. Üdv: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1602
Időpont: 2013-04-02 16:59:44

Én is várom a folytatást! Üdv. István
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-04-02 09:04:52

Kedves Phoenix! Köszönöm, h olvasod, nagyon örülök neki. Remélem, a ffolytatás is tetszeni fog. Még ma felrakom, csak átnézem még egyszer! Üdvözlettel: én
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2013-04-01 20:08:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!

Gördülékeny, olvasmányos írás, nagyon tetszett. Várom a folytatást, kíváncsi vagyok, mi fog történni. :)

Üdv.: Phoenix
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-04-01 20:05:05

Kedves Zsu! Köszönöm, Örülök, h tetszett. Négy részes, így most négy egymást követő napon felteszem a soron következő folytatást. A végére fény derül a nagy titokra! Üdv: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5445
Időpont: 2013-04-01 19:23:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia !

Nagyon tetszik alkotásod, olvasmányos, engem ide "bilincselt" a gép elé.
Kíváncsian várom a folytatást !
Eddig tetszik.
Üdv.: Zsu

Legutóbb történt

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Rózsák címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Tori alkotást töltött fel Tritikáléföldön címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)