HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45246

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2013-04-03

Egy özvegyasszony titkos szerelme 3.

Befejezéséhez közeledett a könyvem. A "Lélek és Üzenet" című fejezetet többször is átírtam. Első megközelítésben ugyanis szűkebb értelmezésben tárgyaltam a témát: a krisztusi üzenet hatásmechanizmusát vizsgáltam az emberi pszichére, s ezt a megközelítést alakítottam át, oly módon, hogy beleszőttem az emberek egymás felé küldött üzeneteinek isteni tartalmáról szóló fejtegetéseket, illetve ennek tudatalatti relációit, visszahatását, részben a Joanna Krissel folytatott korábbi levelezésem hatására. Sokat bajlódtam ezzel a résszel, elég kevés irodalmi fogódzót találtam hozzá, még Enrico Zoffoli műveiben sem volt semmi, ami eligazított volna. Szigorúan tudományos szempontból elemeztem az ember-Isten-ember hármas kapcsolatiságot, már, ami az "üzenetek" belső tartalmi részét illeti. A központi gondolat az volt, hogy minden ember arcából Isten képmása néz vissza ránk. Végre, március elejére elkészültem vele, s leadtam az anyagot. Ettől kezdve egy kicsit szabadabban lélegezhettem. Május közepén New Yorkba repültem, majd onnan Marylandbe mentem, ott töltöttem a nyarat. Gépemen gyakran megnéztem Joanna profilját, bár mérges voltam magamra e függőség miatt. Az özveggyel fél éve semmiféle kapcsolatom nem volt már, mégse tudtam elhagyni ezt a rossz szokásomat. Az északi féltekén szeptember végén véget ért a nyári félév. Az őszi esők elől visszautaztam Aucklandbe, ahol időm jó részét vitorlázással töltöttem. Patrik hathatós segítségével egyre jobban belejöttem a tengeri hajózás tudományába. Patrik nem csak a flottakapitányom volt, de személyes jó barátom, akivel belső, intim ügyeimet is meg tudtam beszélni. Intim ügyek alatt, félreértés ne essék, emberi kapcsolatokat értek, más intim ügyeim nem voltak, milyen intim ügyei lehetnek egy katolikus papnak? Kísértésbe estem, hogy Joannáról is beszéljek vele, aztán mégis meggondoltam magam. Joanna személye, ismeretségünk minden különös, titkos, izgalmas mozzanata annyira a lelkem legmélyén rejtőztek, hogy nem tudtam róla beszélni senkivel. Így hát magamban őrlődtem, az eltelt idő nem hozott megnyugvást. A kérdés, ami nem hagyott nyugodni, az volt, miért szakította meg velem Joanna a barátságot? A Zimmermann ügy kevésnek látszott. Még, ha szívügye is Zimmermann, vagy akárhogy hívják, sem megérthető dolog, hogy megszakít egy olyan bensőséges kapcsolatot, mint a mienk volt, csak azért, mert én nem értékeltem ezt a férfit. Valami más van a háttérben, gondoltam, s nap, mint nap megnéztem az internetes oldalakon a profilját.

A karácsonyt Nahában töltöttem Sam Farraght családjánál. Nem mondhattam nemet ennek a kedves meghívásnak, és őszintén szólva vonzott is a dolog: úgy várni a Jézuskát, hogy az ember közben a Csendes Óceán három méter magas hullámain szörfözik, elég különleges élmény. Szenteste, késő éjjel, amikor visszavonultam a szobámba, európai emlékek jutottak az eszembe, Salzburg, és Bécs, mindkét városban eltöltöttem egy-egy karácsony-estét, hangulatos volt, esett a hó, csilingelő lovas-szánok jártak az utcákon, szólt a Stille Nacht. Már ágyban feküdtem, merengve, amikor megjelent előttem Joanna édes-kedves arca. Kikeltem az ágyból, szétnyitottam a laptopomat, és írtam neki egy karácsonyi üdvözletet:

"Kedves Joanna! Szeretettel gondolok Magára, s kívánok áldott, békés, és boldog karácsonyt"

Reménykedtem, hogy eléri az üzenetem valahol a világban, s válaszol majd rá. Ám a napok teltek-múltak, s válasz nem jött.
Az újév sok gonddal kezdődött, családi ügyek miatt haza kellett utaznom Montevideoba. Nem akarok beszélni ezekről a családi ügyekről, elég hosszú időt vett igénybe, amíg mindent elrendeztem, és a történtek lelkileg is eléggé megviseltek. Júniusban New Yorkba utaztam a könyvem bemutatójára, innen Philadelphiába mentem, aztán pedig át a nyugati partra San Franciscóba. Zajlott az élet, nem tudtam magam kivonni alóla. Az ősz újra Aucklandben ért, elsősorban azért mentem oda, hogy vitorlázzak és kikapcsolódjak. A Neten láttam, Joanna is a városban van, nem tudtam mit kezdeni ezzel az információval. Egyik nap Patrik szóba hozta az özvegyet. A DARKNESS-el voltunk kinn, ez a hajó kisebb, könnyebben kezelhető, mint a MOONLIGHT, beszélgettünk erről, arról. Egyszer csak váratlanul azt kérdezte: mondd, nem ismered te véletlenül Joanna Tackerey Krisst?
-Nem - hazudtam bele a képébe habozás nélkül. -De hallottam már róla. Ő az a gazdag özvegy, aki mindenütt jótékonykodik?
-Igen - bólogatott Patrik. -Figyelemre méltó ifjú hölgy. Tudod mit vett most a fejébe?
-Mit?
-Hát azt, hogy bentlakásos iskolát hoz létre azoknak a Csendes Óceán szigetvilágában élő szegény-sorsú gyerekeknek, akiket a szülei nem tudnak iskoláztatni!
-Ne mondd! Az nem kis falat!
-De nem ám!
Másra terelődött aztán a szó. Patrik érdeklődött maradok-e a téli színházi idényre a déli féltekén, szerezzen-e bérletet nekem az operaház előadásaira Sydneybe? Mondtam neki, szerezzen, bár egyáltalán nem voltam benne biztos, tényleg akarom-e? Az operában valószínűleg összefutnék Joannával. Lehet, hogy jobban járok, ha ezt az idényt kihagyom. Kár lenne felmelegíteni, ami már egyszer kihűlt.
Teltek a hónapok, jól éreztem magam, minden nap vitorláztam, egyedül, vagy társasággal.

A téli idényben, aztán, minden korábbi, belső fogadkozásomon, illetve a vívódásaimon túltéve magam, mégiscsak eljárogattam az opera-előadásokra. Volt, hogy Patrikkal mentem, volt, hogy az unokanővéremmel Bettyvel, máskor másokkal. Az első két előadáson nem láttam az özvegyet, a következőn viszont, ami június 2.-ra esett, ott volt, összefutottunk a hallban. Ő a büfé felől jött, én arrafelé igyekeztem. Fejbólintással köszöntöttem, amire ő ugyanúgy válaszolt. Elmentünk egymás mellett, mint két idegen, nem, nem úgy, hanem inkább, mint két, egymást felületesen, csak látásból ismerő ember. A következő szombaton ismét láttam, társaságával volt, beszélgettek, meglehetősen messze attól a helytől, ahol én álltam. Hátat fordított nekem, lehet, hogy észre se vett. Megvártam, amíg a tömeg bemegy a nézőtérre, utolsónak maradtam. Ő is akkor indult el az ajtó irányába, amikor én. Egy középkorú, elegáns hölgy jött vele. Jött felém, suhogott sötétlila estélyi-ruhájának csipke- szegélye az alabástrom mintázatú kövön. A küszöb előtt megtorpant, felemelte tekintetét, rám nézett. Újra láttam a szeméből kicsapó kék-tüzű villámot. De csak egy másodperc volt, vagy annyi se, a másodpercnek a töredéke.

Joanna tekintetéből biztatást véltem kiolvasni. Az, hogy egyáltalán rám nézett, önmagában is biztatás volt. Megtehette volna, hogy rám se néz, okoskodtam, megtehette volna, hogy nem azon a bejáraton megy be a nézőtérre, ami előtt én várakoztam. Elvégre a másik bejárat közelebb volt hozzá. Rejtvény volt számomra az özvegy. Ha eddig nem kellett a barátságom, mit akar akkor most tőlem? Elhatároztam, hogy a rákövetkező szombaton szerét ejtem, hogy beszélhessek vele, s tiszta vizet öntsek végre a pohárba. A következő két szombaton azonban nem teremtődött alkalom rá. Aztán június 23-án végre igen.
Az első felvonás utáni szünetben kimentem a hallba, hogy igyak egy száraz pezsgőt. A Don Juant játszották. Aznap egyedül voltam, senki nem kísért el az operába Alighogy beálltam a sorba a pult előtt, éreztem, hogy ő van mögöttem, s óvatosan hátra pillantva, észleltem, hogy nem tévedtem. Egyre közelebb ért hozzám, bár én mindent megtettem, hogy minél előbb megkapjam az italomat és elpárologjak. Azt hiszem kicsit inamba szállt a bátorság. Mit mondhatnék neki? -tettem fel magamnak a kérdést, s csoszogtam szorosan az előttem haladók nyomában. Mire előre értem és sorra kerültem a bárpultnál, már mellettem állt.
-Mit adhatok - kérdezte a kisasszony a túloldalról.
-Egy száraz pezsgőt kérek - feleltem. Hirtelen oldalra pillantottam. -És a hölgynek...
-A hölgy ugyanazt kéri - mondta Joanna.
Megkaptuk az italt, hátrébb húzódtunk.
-Egészségére - köszöntöttem rá a poharamat.
-Köszönöm - mondta és halványan rám mosolygott: az ön egészségére!
Ostoba helyzet volt. Én, a szellemes, kellemes világfi, az ismert, népszerű pap-író, nem tudtam hirtelenjében mit mondani.
Ő szólalt meg.
-Olvastam a könyvét. Nagyon jó lett. Különösen a hetedik fejezet tetszik.
-Lekötelez asszonyom - mondtam.
Gyönyörű kék szemeit folyvást rám szegezte. Nyüzsgött, áramlott körülöttünk a forgalom, nem érzékeltem belőle szinte semmit.
-Tetszik a darab? Mit szól a szereposztáshoz?
Beszélgetni kezdtünk. Nem sok lehetett már hátra a szünetből, amikor végre nekiduráltam magam, hogy elmondjam, amit előre elterveztem. Elhatároztam ugyanis, hogy bocsánatot fogok kérni tőle modortalanságom miatt. Nem azért, hogy a Zimmermann ügyről megmondtam a véleményemet. Úgy gondoltam, ez nem számít, nem számíthat, hanem inkább amiatt, hogy ilyeneket írtam: "mindent megtennék, hogy újra láthassam. Hogy még egyszer belenézhessek az Ön gyönyörű kék szemébe. Hogy hallhassam, dallamos, halk hangját. Hogy megérinthessem a kezét, mint akkor, a repülőúton Delhi és Auckland között."
-Ne haragudjon ezekért a gyerekes ostobaságokért - mondtam Joannának.
Ahogy hallgatta a szavaimat könnyű pír szállt, kedves, komoly, zárkózott arcára. Lesütötte a szemét. Szép ívű ajka kicsit szétnyílt látni engedte szabályos gyöngyfogait.
-Nem mondott ostobaságokat - rebegte. -Nem haragszom érte.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-04-05 20:19:55

Köszönöm kedves Oroszlán! Azóta már fenn is van! Üdv: én
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6438
Időpont: 2013-04-05 18:50:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Finom érzékkel tudod, hogy mikor kell ott hagyni az olvasót... Várom a következőt!
Érdeklődéssel olvasom: oroszlán
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-04-04 20:08:28

válasz Bödön (2013-04-04 20:07:41) üzenetére
Bocs, javítom: a 4. részben!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-04-04 20:07:41

válasz Klára (2013-04-04 18:56:11) üzenetére
Szia Klári, köszönöm! A !. részben minden titokra fény derül! Üdv: én
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2193
Időpont: 2013-04-04 18:56:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Izgalmas, vajon mi lesz a poén:)

Jó írás valamennyi, gratulálok Bödön!!!

Üdv: Klári
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-04-04 14:35:56

Szia Zsu! Igen, itt járunk -egyelőre. Ki tudja, mit hoz a 4., befejező rész? Én már tudom:) Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5445
Időpont: 2013-04-04 14:25:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia !

Végre elérkeztünk ide is:)
Remélem a befejező rész is hasonlóan érdekes lesz ,mint a harmadik.
Eddig mind a három rész nagyon tetszett.
Szeretettel gratulálok : Zsu

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Rózsák címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)