Tűz, tűz, piros tűz, sárga láng,
halomban a sok száraz ág.
Mind arra vár, hogy egy árva gyufaszál,
lobbantsa már lángra őket.
Égni akarnak, ropogva élni a tüzet,
ha hó hull, s nagy a hideg.
Nagy a hideg, s lám, a kandalló melege, álmos,
tarka színeket fest a falra.
S a gallyak csendes roppanással,
pattogva mesélik az erdő titkát:
Milyen mikor az őzszemek
szelíden rácsodálnak a vadlesen rájuk lesőkre,
milyen, ha a szarvasok, egy őszi reggelen
a ködbe belebőgnek, s e hang messzi hallali lesz
vaddisznók csörtetése, s a patak csobbanása felett.
Elmesélik a fák lombján átvillanó napsugarak száz villámát,
a nyár lázas tarkaságát, madárdaltól hangos erdők,
tücsök-mezők varázsát
Mert mesél a tűz, a piros, a sárga
ropog, lobog a fa...lobban a lángja.
Miközben meleget lop szívünkbe
Karácsony éjjelének varázsa.