HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49234

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: PecásFeltöltés dátuma: 2013-04-07

Az Alföldről

Nemrégen láttam a tv-ben egy filmet az Alföldről. Ezt a sokszínű, de a kívülállónak egysíkú világot pejoratív értelemben, csak a rossz oldaláról mutatta be a tv. Természetesen, mint sok mindennel kis hazánkban történtek rossz, negatív dolgok is. Maga a Nagy Alföld egy zárt, öntörvényű világ. Ugyanakkor ez a látszólag sík, ,,unalmas" terület nekem nem unalmas, mert ha az Alföldünkre gondolok, akkor megindul a képzeletem. Magam elé képzelem a múlt történelmének küzdelmeit, küzdelmes mindennapjait. máris ,,megtelik" ez a látszólagos üresség. Megelevenedik képzeletemben a már romos csárda, megtelik iszogató betyárokkal éppen úgy, mint az est leszálltával itt átmenetileg szállást kereső és találó utasokkal, vagy a nehéz munkából egy kis esti borozgatásra, pipázásra betérő parasztemberekkel éppen úgy, mint a hajdan az Alföld betyárjaira vadászó pandúrokkal, pusztázókkal. De máris itt a reggel és a ménes, a gulya ébredezik, pacsirta víg dalával a pásztort, a juhászt, a kondást ébreszti és egyből indulnak ki a legelőre. Ilyenkor átmenetileg elnéptelenednek a pusztai falvak, mert csak az öregek, a gyerekek és az asszonyok, maradnak otthon, meg a pap, ahol volt az orvos és a tanító, a postás meg a modern korunkban már kiépülő vasútvonalak miatt a vasutasokká átvedlett parasztnép, hiszen Őket munkájuk első sorban már nem az állataikhoz, hanem a már másik hivatásukhoz köti. Előbb ott végzik el a munkát, de a gyökereiket meg nem tagadva utána visszatérnek az állataik közé. Bár egy faluban laknak, mégis ,,kétlaki" életet élnek. Parasztok és már mégsem azok. De hát a puszta átalakulni is képes és ugyanúgy maga A pusztai ember is. Lehet, hogy nekik már csak kiegészítő foglalkozás az, amit az őseik hivatásukként végeztek, ahol a gyökereik vannak. De a Puszta alatt a Föld maga is mozog, alakul! Itt gyógyvíz, amott meg gáz keres és talál utat a föld felszínére mindannyiunk örömére és ez maga is ,,magával hoz" olyan új foglalkozásokat, amelyek mintegy ,,feszegetik" a régi, megrekedt paraszti társadalmakat, valóságos ,,robbanást" okozva a régi családi kötelékekben. Hiszen a megjelenő új szakmák kinyitják a világot, mivel új igényeket, új lehetőségeket, új és más műveltséget kívánó szakmákat hoznak a Pusztára. Ez magával hozza az egyetemek, a főiskolák alapítását és fenntartását, új települések, új városok kialakítását, megszületését. Tehát emeli a műveltség átlagszintjét, de ez nem jelentheti azt, hogy meg kell szűnni az ősi paraszti foglalatosságoknak! Nem ,,múzeumi tárgyak" Ők, hanem az Ő munkájukra is szükség van! Az új lehetőségekkel csak a paletta szélesedhet, de nem szűnhet meg az ősi foglalkozáskultúra és nem tűnhetnek el az ősi szakmák, mert nagy szükség van rájuk is! DE meg kell tanulni együtt élni az újjal, a fejlettebbel, amelyik éppen a régi paraszti foglalkozásokra épül, vagy arra épülhet, esetleg azokból alakult ki és és fejlődött a mai formájára! A Puszta tehát egyáltalán nem egyhangú még akkor sem, hogyha látszólag annak is tűnik. De a Puszta él és itt semmi sem szab határt a gondolatnak, annak a szabad szárnyalását semmi sem gátolja! A Puszta éppen úgy gondolattermő vidék, mint pl. a hegyek, vagy egyéb más tájak. Csak a Puszta határtalan fizikailag és gondolatokban is! Számomra a szépsége és varázsa ebben a határtalanságában rejlik és mutatkozik meg leginkább! Ezért csodálom és amíg élek csodálni is fogom a magyar Nagy Alföldet, általában az alföldeket, de a mi Nagy Alföldünknek ismerem leginkább a történetét. Többek között innen (is) fakad a vonzalmam iránta!

Pestszentlőrinc, 1999. január 13.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Spruchgedicht von Friedrich Logau című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A szívről című alkotáshoz

bűvölet alkotást töltött fel Lehet címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Friedrich Logau: Önteltség címmel a várólistára

bűvölet bejegyzést írt a(z) Veled című alkotáshoz

bűvölet bejegyzést írt a(z) Veled című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, VI. - igazán befejező rész című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Friedrich Logau:Eitelkeit című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Spruchgedicht von Friedrich Logau címmel

sailor bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)