Az elővárosi utca megszokott, majdhogynem szokványos zsivajában, sürgés-forgásában váratlanul egy gyerekhang harsant:

-Bácsi kérem - fordult felém egy kisgyerek kezében egy sörgyártó vállalkozás reklámjával - Tetszik ilyet kérni? Olcsón adom! Egy forint az ára!

Ilyen kedves kínálásra mi mást lehetett volna válaszolni, mint azt, hogy: ...igen, kérek.
Ameddig leszurkoltam az egy ,,kemény" forintot a felém nyújtott kisgyermeki kézbe, az illető árus tovább szélesítette a ,,választékot":

- Milyet tetszik kérni? Kéket, vagy pirosat? Én a kéket árulom, a húgom meg a pirosat!

Vettem egy kéket. Valahonnan gyanús lett az ,,áru". Mintha már láttam volna ezeket a lapokat valahol ... De hol ... - tűnődtem ... Hopp, megvan! Délelőtt, amikor vásárolni voltam, az egyik élelmiszerüzletben az egyik elárusító mesélte, hogy valaki a sörreklámokat elcsente, de nem tudja, hogy ki. A két gyerek láttán hirtelen az agyamba villan a felismerés! Ezek a bájos kis ,,ismeretlenek" milyen aranyosak, milyen kedvesek és milyen találékonyak! Az életben még sokra vihetik! Az akarat, a szemfülesség és az ügyesség minden esetre megvan bennük! Ráadásul az utcán tartózkodók közül elég sokan vásároltak is tőlük! Egy forintért! kezdeti sikerélménynek nem is olyan rossz!