Kaptam az internetről egy olvasnivalót, amely engem valósággal nem csak megdöbbentett, hanem megbotránkoztatott.
Mire képes az emberi agy? Ahelyett, hogy a tudósok békességért és az emberiség javát szolgálnák felfedezéseikkel, helyette pusztító eszközök, lassan a világ megsemmisítésére szolgáló alkotásokra használják, mivel a féltekés-agyukkal is kimondhatatlanul óriási eredményeket érnek el a technika fejlődése érdekében. Csak az a baj, hogy mindaz nagyon gyakran nem a jót, hanem ördögi célokat szolgál.
Ahogy olvastam a rémségeket, megdöbbentem, hogy már eddig is mi mindent műveltek a világ csodáinak lerombolása- és embermilliók elpusztítására alkalmas találmányaikkal, ami ráadásul, elképzelhetetlen sok pénzbe kerül.

S akkor eszembe jutott egyik kötetem. Eddig elektronikus kiadásban már több jelent meg. Ennek a címe:
Ádám ébredése
(ószövetség-fantázia)
Írói hivatásom második megjelent kötetének elejéről ragadtam ki néhány gondolatot:

Előhang
"Kezdetben vala a nagy semmi.
- De mi az a semmi, mikor még nincs semmi?
- Hol van az a semmi? - Semmi a semmiben, csak a nagy üres Űr - s fölötte a Mennyek országa?
De volt, van, és lesz - nemcsak ott, akkor, hanem mindenütt volt, van, és lesz is Valaki, de ki Ő? - A Teremtő!
VALAMIKOR, az idők kezdetén, ha volt olyan, mert talán idők kezdete sem volt, - vagy mindig is volt IDŐ?
De valahogy mégis csak el kellett kezdődnie az időnek, a semmiből valahogyan csak keletkezett valami, mert mégis létezik..."
Igen, jelen pillanatban még létezik!
"Hogyan? Valahogyan! Mert Valaki, valahol, valamikor azt a valamit elgondolta, elkezdte, megteremtette!
Én így fogalmazom meg: Trónján ül a Mindenható nagy fényességben, körülötte sziporkázik a mindenség, angyalok serege veszi körül, akik hódolnak neki, angyalok kórusa énekel, zengik az Úr dicsőségét...
Akkor körülnéz az Úr, mély sóhaj szakad ki belőle: - körülöttem az angyalok, és ezen kívül sehol semmi? Unalmas minden...
S ekkor lelkében megszólal egy emberi hang - holott még ember sincs. - Nem jól van ez így.
Ekkor elhatározásra jut, majd feláll trónjáról, jobb kezét magasba emelve, mire az angyalok kórusa elhallgat. Mélységes csönd támad, nem hallható egy pisszenés sem. A Mindenható körülnéz a nagy semmiben, miközben az angyalok némán figyelik minden mozdulatát, és azt, mit mond az Úr:
- Tenni kell valamit!
- Teremtünk egy szép világot!
Ahogy megfogant benne a gondolat, azonnal hozzáfog művéhez... és hat nap alatt véghezviszi elgondolását, megteremti az Univerzumot."

*

Én azonban most nem akarok untatni senkit, hogy tovább idézem a világteremtés történetét, sem saját alkotásomat arról, hogyan alakult a semmiből a csodálatos Földünk, s hogy fejlődött oda az élet, ahogyan most van. Tény, hogy valaha:

"Benépesedtek az erdők és mezők, vizek és a lég..."
"Csodás lett a világmindenség."
De valami mégis hiányzott... a teremtés idején, az EMBER!

"MÉG MINDIG nem kész a művem - mondja az Úr az angyalok seregének, - de kicsit pihennem kell. Szeme előtt mintha felhő vonulna el, mikor arra gondol: - miért egyedül én gyönyörködjem ebben a világban?"
..." EKKOR határozza el, hogy megalkotja legfőbb művét, az EMBERT"
Ádám "Egyszer fölnéz az égre, és hangosan felsóhajt: - de jó lenne, ha ebben a környezetben nem lennék egyedül, ha élne rajtam kívül olyan valaki, aki hozzám hasonló!
Isten hallja Ádám sóhaját."
..."Elhatározza: - szerzek néki segítőtársat, egy hozzá illőt, hiszen az állatokat, valamennyit úgy teremtettem meg, hogy mindnek legyen társa. Miért ne lehetne páros lény éppen az ember?"

...akinek a csodálatos növényekkel és állatokkal benépesített Paradicsomkertben adott szállást.
De milyen az emberi természet?
Elégedetlen.
Nem sok idő telt el, amikor Ádám unatkozni kezdett. Hiába volt meg mindene, ami az életéhez szükséges lett volna...
(Ilyen a férfi természete. Ha előbb az asszonyt teremtik meg, biztos vagyok bene, hogy nem unatkozott volna, talált volna magának értelmes elfoglaltságot!)

A következő részt is most toldom be, mivel a kötet megjelenése óta sok tapasztalatra tettem szert, s ez a mű is bizonyítja, hogy nem tévedtem.
Az Úr látta, hogy Ádám, akit teremtett, csupán próba; prototípusnak sikerült, hiszen egy-féltekés agyat alkotott neki. Az élet igazolta, hogy tökéletesebb lényt kell alkotni, aki majd értelmével, türelmével olyan társa lesz Ádámnak, hogy ketten már egy egészet képeznek.

Nem folytatom ezeket a gondolatokat. Az én alkotásom, az ószövetség-paródia addig tart, amíg majd a hajó kiköt az Ararát hegynél, és Ősapánk, Noé kiléphet a száraz talajra.

Nem szeretném a férfi nemet lesújtó véleményemmel megbántani, mégis, arra szeretnék utalni, még ha sokan az ellenkezőjét vallják is, mégis az élet, a valóság azt bizonyítja, hogy a nők sokkal jobban eligazodnak a világban. S igaz ez, mert családjuk vezényleténél gondoskodó természetükkel ott és egyéb helyen, a munka világában is megállják a helyüket még úgy is, ha az számukra már dupla feladatot jelent, mivel általában rájuk hárul a családfenntartás valamennyi gondja-baja is. S ez tény, még ha van - sokkal kevesebb - ellenpélda is erre!

Azt viszont nem lehet tagadni, s nem is célom, hogy a csodás találmányok feltalálói leginkább a nagybetűs Férfiak közül kerülnek ki.
Az is tény, hogy sajnos, nem tudják magukat fékezni, és az újabb és újabb felfedezéseknél nem tudják, hol a határ, mert csak azokat volna szabad engedélyezni, használni, ami az emberiség jobbulását szolgálja.

Sajnos az is tény, hogy nagyon sok találmány végül nem az emberek javát szolgálja, hanem háborús eszközöket (fegyvereket, bombákat, s nem sorolom...) teremtik meg vele, amik az emberek és a természet elpusztítására szolgálnak. S ma már ott tartunk, hogy kísérleteikhez nem kell sokáig várni, hogy a teremtett világunkat, Földünket megsemmisítsék.

Ez azt jelenti, hogy nem kell már az Úrtól, a teremtő Istentől várni a világvégét, hogy tudjuk, mikor pusztul el minden körülöttünk... ezt a fél-agytekés emberiség megteszi helyette!

Nem ijesztgetésnek szántam, ezért javaslom, aki nem hiszi, olvassa el a következőket az internetről:
HAARP
https://mail-attachment.googleusercontent.com/attachment/?

A nagyon sok, szinte csodálatos találmányokra született tudósok agyukat értelmes találmányokra tudnák használni, mint hogy embermilliókat küldjenek hullámsírokba, s ott fejezzék be életüket, és egyéb ördögi kegyetlenségeknek legyenek kitéve.

Mert az, hogy az északi fényt is öldöklésre és pusztítására tudják már hasznosítani, nincs jobb kifejezés, mint az: ÖRDÖGI!