Másnap, szombaton ugyanúgy sütött a nap, és ugyanúgy fújt a szél, mint az előző napokban. Bárányfelhők vándoroltak fenn az égen és délelőtt tizenegy tájban locsoló-kocsi járta be a környéket, hogy enyhítse egy kevéssé az utcák porosságát. No, nem sokat segített! Fél óra múlva, hogy elment, már száraz, s szikkadt volt újra az utca, s a szél porförgetegeket kergetett a házak között. Hegedűs János lakatos mester kiállt a műhely ajtajába, onnan nézte a városi forgalmat, míg bent az inasa a helységet takarította. Amit látott mindennapi látványosság volt: jött a locsoló-kocsi, mögötte gyalogosan baktatott az öntözőmester, vastag tömlőből locsolta az utat, majd szénával megrakott szekerek jöttek nyikorogva, s befordultak az Üllői útra. Utánuk nem sokra rá automobil haladt el ugyanabba az irányba, aztán egy motorbicikli érkezett, és porzott el az ellenkező oldal felől. Lányi fűszeres boltjánál két idősebb asszony ácsorgott kosárral a karján, a szemközti ház portája előtt pedig, a lócán ült Serfőző bácsi és olvasta az elmaradhatatlan, százszor agyon olvasott újságját. Kinn az Üllői úton időről időre feltűnt a lóvasút magas építésű kocsija, a két lóval. A konduktor indulást jelző sípszava is idehallatszott, ahogy a szerelvény elindult a "Halte Punkt" feliratú tábla alól. Ennyi minden látni, és hallani való volt a csendes Molnár utcában június 14.-én szombaton késő-délelőtt, ha elfeledkezünk a libák gágogó csapatáról, ami a gácsér vezetésével átvágott az árnyékos oldalról a napsütötte részre parajozni és az időnként felbukkanó, marakodó, játszadozó, csaholó, kóbor ebekről.

Azután meglódultak az események. Weisz Fanni sietett végig a Molnár utcán a műhelyig, illendően köszöntötte Hegedűs mester urat, s mátkája után érdeklődött.
Az öreg meg se mozdult, csak a fejével intett a szép kis zsidó-lánynak: odabenn van, la!

Igen, Szántó Géza és Weisz Fanni jegyben jártak, s bár gyűrűváltás hivatalosan még nem volt köztük, az emberek tudni vélték, hogy ha letelik egy esztendő múlva a fiú inas-ideje, s a lány is elvégzi a kereskedelmit, egybekelnek.
Weisz Fanni azért jött, hogy a kedves papa invitálását közvetítse Gézának. Weisz Tódor komoly családi ügyben hívatta a fiút, ami egybe lett kötve rend szerint a szombati ebédmeghívással. Mondom: e miatt a meghívás miatt ment oda a műhelyhez Weisz Fanni, mert mobiltelefon abban az időben még nem létezett, de veszekedés lett belőle. Szántó Géza ugyanis közölte, nem ér rá aznap délután, mert a repülő masinát viszi ki motorbiciklivel Rákos mezejére röptetni.
Végül már kiabáltak egymással, illetve csak a kisasszony kiabált az inassal. Ez már kinn történt a műhely előtt. Hegedűs bácsi hallhatta volna, ha akarta volna, de úgy vélte, a fiatalok perlekedése nem az ő dolga, és szép csendesen visszahúzódott műhelye félhomályába.
-Hát fontosabb magának az, az ostoba röpcsi, mint a papa? - süvitette Weisz Fanni, egyik kezével a kalapját szorítva, hogy a szél le ne vigye a fejiről. -És miféle motorbiciklivel megy, tudtommal magának nincs motorbiciklije?
Szántó Géza ügyesen kikerülte, hogy a kérdés első felére válaszoljon, s így felelt:
-Az egyik barátomnak van motorbiciklije, azzal megyünk!
Nem füllentett nagyot, csak egy icipicit, mert hiszen Dobos Ágota, ha onnan nézzük, lehetett volna a "barátja", már, ha férfi és nő között létezik egyáltalán barátság. De, mint tudjuk, ez nem volt az.
-Ki az a barátja? Ösmerem?
Na, most már nagyobbat kellett füllenteni. Nem mondhatott olyan nevet, amit a lány ismer, közös ismerőseik közül senkinek nem volt motorbiciklije, ki kellett találni egy olyat, amit nem ismer a Weisz Fanni.
-Németh Károlynak hívják, ha tudni akarja, maga nem ismeri, mert...mert csak nemrég költöztek ide a Nyúl utcába, az izé...a Török utcábul Óbudáról.
Egyre jobban belebonyolódott, ez már nem füllentés volt, hanem valódi, komoly hazugság. Intő jel lehet mindenki számára, aki kis füllentéssel kezdi, s azt hiszi, ezzel megússza.
-Úgy?!
-Úgy bizony.
-Na jól van. Akkor majd megmondom a papának, hogy nem jön, mert dolga van. Isten megáldja!

A szép leányka elsietett, mérgesen szorítva széles karimájú kalapját a fejéhez. Mérge érthetőbb lesz, ha elmondjuk, ebéd után, míg a kedves papa a karosszékben szunyókál, a kedves mama, Zsófi asszony pedig, a cselédet felügyeli a konyhában, a fiatalok titokban a díványon szoktak bibizni. Hogy mi a bibizés? Annyit elárulhatunk, hogy olyasmi, ami a csók előtt, a csók közben, s a csók után szokott történni menyasszony és vőlegény között, ami kicsit több mint a csók, és amiről éppen ezért már nem illik beszélni. Hát most elmarad a csók és elmarad a bibizés, ezért haragudott a Fanni.
Szántó Géza bement a műhelybe, a satupad alól előszedte újságpapírba csomagolt zsíros-kenyerét, és visszaslattyogott szépen a műhely elé a napra. Megette a kenyeret, gombócba gyűrte a csomagoló-papírját és eldobta. Gyerekek jöttek nagy csapatban zsivajogva az Ökör utcai iskola felől. Kővel dobálták a gazdátlan ebeket. Fél óra múlva elbúcsúzott Hegedűs mester, s a fiú egyedül maradt. Megmosdott derékig a lavórban odakinn, majd átöltözött odabenn. Tiszta inget húzott vézna felsőtestére, és másik nadrágot vett az olajos szerelő-overall helyett. Szétszerelte a repülő-masinát, lecsavarozta a szárnyakat, s az egészet elcsomagolta egy hosszú fa-ládikóba, melynek szíja volt, hogy vállra lehessen akasztani. Alig, hogy kész lett, már hallotta is a motorbiciklit.