HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 46

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49226

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Bónizs RóbertFeltöltés dátuma: 2013-04-22

Az íjfeszítő

"Krisztus hitvallója, Isten szent szolgája, oh Geminianus, imádkozva könyörögj, hogy ezt az ostort, amelyet mi nyomorultak megérdemlünk, az egek királyának kegyelméből elkerüljük... Kérünk téged, bár hitvány szolgáid vagyunk, a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!

(Templomi könyörgés, Modena, 924.)


Hatvannégy esztendővel később;

Oly sebesen követték egymást az vitéz gondolatai, ahogyan nyilai csapódtak be a háncsból meg szalmafonatból tekert-sodort vesszőfogó közepibe. Fegyverét úgy használta, mintha az már régestelen-rég teste szerves részévé vált volna. De ez így is van rendjén! Egy nemes sarjnak mesterien kell bánnia a visszahajló íjjal, hisz eme különleges fegyver tette naggyá a népét. Azt a népet, mely olyan, mint legfőbb harceszköze.

Az íj törzse, mely a marokba simúl, az az egyszerű ember. A közmagyar. A kovács, a halász, a bőrös, a pásztor, a mészáros, a lovász, a pék, a földműves, a tímár, a vadász, a fazekas, az ötvös, az íjasmester... Napestig lehetne sorolni. Az egyszerű egyszeri ember, aki jó is, rossz is akár. Lehet lelkében nemes, vagy olykor gyarló módon önös. Ember csupán. A törzsek tagjai, férfiak, asszonyok teszik a dolgukat, néha csak kényszeredetten, olykor meg szívbéli eltökéltségből, a teremtés örömével. A bölcs vének, a megfontolt élemedettek, a heves ifjak, a szertelen suhancodók. És persze a gyermekek is, kik mostan még csak a jövő letéteményesei, de holnap már ők lesznek a múlttá múlt ma emlékének őrizői. Egyszerű egy szerű emberek, mégis ők az alap. Ők a törzs. A magyar nemzet életfáján sarjadó ág, mely az Atyaisten értő keze alatt remekbe formált visszahajló íjjá alakul. A nemzet magva. A Mag. A Magyar. Hús.
Az íj karjai a harcosok. A védelmező erős karok. A vitézek, kik égboltozatot sötétítő fellegekké szórják a nyugatiak által fohászba jajongott nyilainkat, míves szablyáikkal miszlikbe szelik ellenségeinket, úgy forgatják fokosaik, hogy attól minden rosszszándékúnak inába száll a bátorsága, úgy csapnak oda mennydörgő karikásukkal, mint hajdan a dicső Atilla, Isten Ostora. A védelmünkre tettek esküt, vérrel megpecsételvén. Utolsó leheletig küzdenek. E katonák azok, kiknek nem állhat ellent az ellen, mert sebes lovaikon száguldván szédítő szélviharhoz hasonlatos forgatagban-förgetegben nyílzáport zúdítanak a balga hadra, kinek ostoba mersze támad a magyariakra támadni. Ők az Erősség! Vér.
Az íj szarvai a nemesség. Az előkelők, a vezetésre születettek. A kijelöltek, a választottak. Az alkalmasak. A Turultól áldottak. Ők tartják kordában az erőt, ők igazgatják a népet, ők jelölik ki az irányt. Kemények, mint a fehér bika szarva. Állhatatosak. Ők a törvénytszólók, a rendetadók. Megingathatatlanok, mint a hegyek sziklaormai. Az ő dolguk, sorsuk az összetartás. Összetartani egymással, összetartani minket. Csak efféleképp maradhatunk meg! Eleik vérszerződést kötöttek, a nemzetségek eggyé lettek, fejedelmet választottak maguk közül, ki hazavezérelte a magyart. Ők a nemzet eleje, java. Szilárdak, még ha roppanásig is kell feszülniük. Csont.
Az íj húrja a tudók, látók, garaboncok, vajákosok, füvesemberek sodrata. Ők az ideg, mely összekapaszkodva a szarvakkal hatékony fegyverré ajzza az íjat, ők a feszület. A látók, a tudók mutatják a hit hatalmát, ők tartják a kapcsolatot az ősök szellemeivel, ők teszik jelenlévővé az Egy-et, az Öregistent. Ők a kapocs, a kapcsolat. Pendülésük a túlvilági hangja. Rezzenésük a múlt és a jövő jeleit közvetíti. Óvják a Hagyatékot, regélik a tudást. Gyógyítanak fűben-fában lelt orvossággal, de gonoszűzéssel, áldáshozással is. Előkészítik a szertartásokat, áldoznak az életnek. Húr ég és föld között. Tudat.
A nyílvessző a táltosok. Egyenesek. Célratörők. Görcsmentesek. Csiszoltak. Hajlíthatatlanok, hajthatatlanok. Vezérlő hármas tolluk a hit, a becsület, a hűség. Úgy röppennek, akár a nyíl, ők a szárnyalás. A kezdet és a vég. Acélhegyük az akarat. Eltéríthetetlenek, megállíthatatlanok. Egyet-egyet nagy erővel még tán el is lehetne pattintani, ám ők egymáshoz sorakoznak a haza óvó tegezében. Így kötegben törhetetlenek. Ők az útmutatók. Ők tartják a szereket. Bár ismerik a felső- és alsóvilág titkait és uralják a szellemeket, tudásukat, hatalmukat csak elvétve csillantják meg a köz előtt. Magasabb rendű cél vezérli őket. Sorsuk már az idők kezdetén elrendeltetett, mindegy, hogy hajdan szkítának, hunnak születtek le a földre, feladatuk már akkor is Magyarhon életre hívásának előkészülete volt. A táltosok olyanok, mint a kilőtt nyílvesszők. Tántoríthatatlanul suhannak előre, hogy aztán mikor kell, hát lecsapjanak, akár a kerecsen. Nincs, ki megálljon átütő erejük előtt, térdre, imára kényszerítenek mindenkit. Ősatyánkhoz, a Naphoz szállanak. Lélek.

A harcos kívelről gondtalanul egykedvűnek mutatkozott, holott bensőjét zavaros nyugtalanság emésztette. Kétségek marcangolták, hogy nagybátyja, Gyeücsa - vagy, ahogy keresztyén néven neveztetik; Géza - vajh' jó utat választott-é a magyarnak?!
- Meddig leszünk mi a Kárpátok ölelte föld urai? - kérdezett bele a keletre fúvó szélbe. - Tíz nemzedék? Száz? Ezer? Meddig leszünk mi az íjfeszítő népek legkülönbbike? Meddig leszünk egyáltalán íjfeszítő nép?...
Válaszként nyugat felől fenyegető, setét fellegek kezdtenek gyűleni.


***



A Megfeszített születése utáni kilenszáznyolcvannyolcadik esztendő jár, így jegyzik a rovók. Jelenleg még senki sem tudja, hogy mily kegyetlen vég vár a daliás íjászlegényre, most elképzelhetetlen, hogy majd ennen unokafivére, Vajk parancsolatjára szúratnak ki szemei, öntetik ólom füleibe, alkalmatlanná tévén így az utódlásra... És persze azt sem lehet tudni még, hogy a sors furcsa fintoraként pogány ágyékának magjaiból számos katolikus szent és keresztyén király sarjad majd!
Ő most még csak egy egyszerű Turul-nemzetségbeli ifjú előkelő az íjfeszítők népéből. A neve; Vazul.

"A sagittis Hungarorum, libera nos Domine"

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-04-21
Összes értékelés:
6
Időpont: 2013-05-26 17:54:23

válasz Kate Chrysso (2013-05-26 16:28:57) üzenetére
Mesmeg köszönöm a méltatást!

Áldást!

Robi
Alkotó
Kate Chrysso
Regisztrált:
2011-07-27
Összes értékelés:
115
Időpont: 2013-05-26 16:28:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Róbert! Az én véleményemet úgyis tudod. Lekopírozhatnám Antoniusét, azzal a kitétellel, hogy én mindenevő vagyok, tehát nem mondom, hogy a mai téma kedvesebb a szívemnek. Ami Bödönt illeti, ő is nagy kritikus, az észrevételei általában helytállók, ezért az ő általa adott dicséret is komolyan vehető. Most azért megkérdezném őt, hogy mit ért az alatt, hogy nem teljesen így van/volt. Mi nem van/volt így?
A stílusod ismételten lenyűgözött, és csak ismételhetem önmagam: ezt hívják úgy, hogy tehetség.
üdv. K.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8532
Időpont: 2013-04-25 08:30:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Csatlakozom Antonius értékeléséhez! nekem is nagyon tetszett. Mint "irodalmi alkotás" semmi kívánnivalót nem hagy maga után, s a szívemet is kellőképpen dobogtatja, lelkemet melengeti. Csak zárójelben jegyzem meg, mert nem akarok ünneprontó lenni és ezt más ""magyaros" írásnál is meg szoktam jegyezni: kár, hogy nem teljesen így van/volt, hogy a valóság valószínűleg ennél azért sokkal árnyaltabb! Üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2013-04-21
Összes értékelés:
6
Időpont: 2013-04-24 17:44:57

válasz antonius (2013-04-24 14:44:44) üzenetére
Tisztelettel megköszönöm!
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2588
Időpont: 2013-04-24 14:44:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Bár, korunk problémáira fókuszáló, küzdelmes hétköznapjaink kérdéseire választ kereső, jó esetben választ adó irodalom sokkal közelebb áll hozzám, mint a történelmünk múltba süllyedt mozzanatainak, eseményeinek a tárgyalása, a munkád mégis lenyűgözött.
A nyelvezet, a sajátos szókészlet gazdagsága, a történelmi hitelesség, a gondosság, (sehol egy logikai biccenés, mondatszerkesztési hiányosság, sehol egy elütés, sehol egy szóközhiány, vagy felesleg) tiszteletet és elismerést vált ki belőlem.
Korábban talán csodálkoztam volna, hogy senki nem szólt a munkádhoz. Ma már nem. (A Lagzi Lajcsi lakodalmas nótái között, ha feldübörög az ÖTÖDIK, vagy meghallod, vagy nem...)
Remek munka!
Gratulálok. a

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Egy(s)ég című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je Dzs címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Félelem a barlangban címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)