További bevezető megjegyzések 4.

Elmondható tehát, hogy a létezés létezése rámutat annak abszolútságára. Ezzel együtt az is feltételezhető, hogy az időbe és térbe zárt létezés létezése abszolútsága okán nem e világból való. Vagyis létének fundamentuma nem e világból eredeztethető, hisz az abszolút létezés definíciója okán nem köthető semmihez. Az időbe zárt létezés léte túlmutat önmagán, maga az autentikus lét az alapja. A létezés nem függ semmitől, a létezés Van, a létezés adott, múlhatatlan.

A létezők abszolút értelemben is létezők. Az időbe zárt létezés tehát bármennyire is valóságosnak tűnik, bármennyire is csupán ezt gondoljuk vizsgálhatónak és mérhetőnek, mégis az abszolút létezés lefokozott formája-alakja csupán, nem a teljes, objektív valóság.

Az ember belső feszültségeinek ősokát ebben találhatjuk meg, az ember - hisz beszél róla - tud abszolút létének voltáról, tud arról, hogy létezése lefokozott létezés csupán, kimondva-kimondatlanul tudomással bír időbe és térbe zárt létezésének hiányosságáról. Kimondva-kimondatlanul, tudatosan vagy sem, élete arról szól, hogy hogyan lehetne létezése ismét kerek-egész, hogyan lehetne létezése az, ami eredeti állapotában volt: effektív, valós és ép. Hogyan érhetné el létezése eredeti teljességét?

A mindent alkotó és mindent Létben-tartó Lét alkotja és szüli örökkön a létezést. A Létből fakadó létezés létrejötte rámutat, az azt ontológiailag megelőző létalapjára, a Létre. A létezés léte egyenlő a Léttel. A Lét átváltozik létezéssé, hogy létezők jöjjenek létre általa. A Létből fakadó létező létrejötte abszolút, szabad és független lesz, létezése ugyanolyan lesz, mint a Létrehívóé. A létező abszolút szuverenitást nyer, abszolút, független, szabad és örök létet. A létezés a Létrehívótól így bizonyos értelemben függ is, meg nem is. Mert bár a létező belőle fakad, mégis létezése szabadságot kap, méghozzá azt a szabadságot, mellyel abszolút lesz, vagyis független, szuverén és szabad létező. A Lét akképp ad létet a létezőnek, hogy benne nyilvánul meg. Feltárulkozása a létezőben valósul meg.

A Lét megnyilvánult és meg nem nyilvánult is egyszerre, mert csak a létezőben látható. A létező abszolút létet kap, ami a Létrehívótól független, de persze bizonyos értelemben függő is, hisz eredetileg abból van. Azonban függetlenségét megtarthatja, mert a Lét az abszolút szabadság létezőnek ajándékozása okán, nem tart rá igényt. Az ajándék hármas: a létező létrehívása (a Lét átváltozása létezéssé), a létező abszolút léttel való felruházása és az ebből fakadó teljes szabadság, ami önálló és örök létezést eredményez. A Lét átadja magát a létezőknek, bennük valósul meg, de mindezt úgy, hogy azok ettől függetlenül abszolút, szabad, örök és független létezést nyernek. Teljes és tökéletes önátadás, s egyben feltárulkozás.