HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44597

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2013-05-09

A nagybetűs ÉLET 5/5.rész

Miután faképnél hagyta Hédit, s az utca forgatagában találta magát, Eszterből kitört a zokogás. Barátnői két oldalról belé karoltak, Eszter hálás pillantást vetett rájuk, s kérte, hogy tűnjenek el valahová gyorsan, nem akarja, hogy Hédi lássa a könnyeit. Ágnes körülnézett, gyorsan felmérte a terepet, s azt javasolta, menjenek be a templomba, ott kellően hűvös is van, s Hédinek biztosan nem jut eszébe ott keresni őket.
Ott, a templom hűvös, félreeső zugában végre kisírhatta magát Eszter, hol az egyik, hol a másik barátnője vállán. Az évek óta felgyülemlett feszültség, most viharként tört fel belőle. Jól esett kiönteni a szívét, s végre kisírhatta magát úgy istenigazából.
Mire nagy nehezen felszáradtak Eszter könnyei, kijöttek a templomból, már jócskán alkonyodott.
Megállapodtak, hogy az öt évenkénti találkozóknak egyszer s mindenkorra vége! Azonban ők hárman ezentúl gyakrabban fognak találkozni, segítik egymást, s mindent megbeszélnek. Úgyhogy Eszternek is mindenben a segítségére lesznek, csak hívja őket nyugodtan bármi gondja, baja van. Ebben maradtak!

Eszter, amikor magára maradt, még hosszú ideig kószált céltalanul. Kislánya nyári táborban van, csak az üres lakás várja odahaza. Nem volt kedve hazamenni. Nem mintha eddig jobb lett volna. Gábor vagy részeg volt és veszekedtek, vagy éppen valahol ivott... leginkább Hédinél. A közelmúltban egyszer követte. Szégyelli is magát miatta. Gábor abba a házba ment be, ahol Hédi lakott. Azután lassan összeállt a kép. Meg kellett tennie, a végére kellett járni a dolognak... Bizonyítékra volt szüksége. Hogy mennyire lesújtó volt számára a felismerés?... Ez már a múlt. A leszámolást a mai napra tervezte, előbb Gáborral, azután úgy tervezte, hogy a találkozó után Hédivel tart, s vele is közli a közlendőket. Nem úgy sikerült. Nem akarta Ágnest és Zsófit is bele keverni... de végül is nem bánja. Legalább ők kiálltak mellette... Legalább így nem maradt teljesen egyedül, rájuk mindig számíthat, jó barátnők... Nem mint az aljas Hédi.
Különös, eddig is nagyobbrészt egyedül volt otthon, most mégis idegenkedik az üres lakástól. Vége a házasságának, vége, végérvényesen!... Ettől megint sírhatnékja van... Milyen komisz az élet!
Amikor belépett a lakásba, látta, hogy ég a villany. Ott találta Gábort. Ült a fotelben, mellette egy bőrönd.
- Hát te? Még nem mentél el? Hédi már vár! - mondta, némi gúnnyal a hangjában.
- Eszter, kérlek hallgass meg. - Gábor ezúttal színjózan volt - Elmegyek elvonókúrára. Már bejelentkeztem, csak téged vártalak, hogy elmondjam. Azután albérletbe költözöm. Ti vagytok az én családom! Bocsáss meg, tudom, vétettem ellened... nagyot hibáztam... szeretném jóvátenni ha még lehet... Én szeretlek téged, csak veled akarok élni. Ne szólj kérlek, most ne szólj semmit. Csak gondold át... ha meg tudsz bocsátani... Szólj, ha döntöttél! - Azzal felvette a bőröndöt, s távozott. Eszter, földbe gyökerezett lábbal, szinte tátott szájjal bámult utána.

Szeptember derekán Ágnesnek kislánya született. A hónap vége felé Eszter és Zsófi meglátogatta.
Ott futkározott a kis Robi is, csodaszép kisfiú volt. A baba egy tündér. Ágnes meg ragyogott a boldogságtól. Dani később levitte kisfiát a játszótérre, hogy kicsit magukra hagyják a barátnőket.
Eszter akkor mesélte el, hogy hogyan fogadta őt azon a napon Gábor, s hogy most már lassan eltelik a három hónap, amit elvonókúrán kell töltenie.
- És mit fogsz tenni? - kérdezte Ágnes érdeklődve.
- Fogalmam sincs! Ha látom ezt a családi idillt itt nálatok, a szívem hasad meg, nekem miért nem lehet ilyen családom, ilyen boldogságom? Hogyan higgyek neki újra, hogyan bízhatnék benne?
- Szíved szerint visszafogadnád, igaz? - kérdezett rá Zsófi.
- Nem tudom... félek... még egyszer nem tudnám, nem bírnám ugyanezt végigcsinálni. - mondta Eszter, s könnyek gyűltek a szemében.
- Figyelj! - szólt kedvesen Ágnes - Látszik rajtad, te még mindig szereted őt. Adj neki egy kis időt. Menjen csak albérletbe, hagyd, hogy megküzdjön érted. Ha valóban nem akar elveszíteni, akkor többé nem kockáztat. Tudod mit? Randizzatok, menjen együtt a család kirándulni. Idővel meglátod hogy alakul. Csak akkor fogadd vissza, ha tudsz újra bízni benne, csak akkor!
- Te mindig meg tudsz nyugtatni Ágnes! És milyen igazad van, most már magam is látom, ez a helyes út... ez az egyetlen út. Te olyan bölcs vagy Ágnes. Köszönöm!

Eszter megfogadta Ágnes tanácsát. Gábor albérletbe költözött, amikor kijött a szanatóriumból.
Hétvégén meghívta Gábort ebédre. Miett, a kislányuk nagyon boldog volt, hogy újra együtt a család. Máskor kirándulni mentek hármasban. Nagyszerűen érezték magukat. Ez így ment hétről hétre, hónapról hónapra. A kórházban is gyakran összefutottak. Egy ilyen alkalommal Gábor megkérdezte, van-e valami programja Miettnek délután, esetleg elvihetné moziba, ha Eszternek nincs ellene kifogása.
- Be van táblázva szegénykém egész délutánra, olyannyira, hogy elengedtem a barátnőjéhez éjszakára is. Majd talán máskor. - mondta Eszter sajnálkozva.
- Jó, rendben! - mondta Gábor, továbbindult, majd hirtelen megtorpant. - Eszter, és te, te ráérnél? Menjünk el mi ketten moziba! Mit szólsz hozzá.
- Miért is ne! Ránk fér egy kis kikapcsolódás.
A film után úgy döntöttek gyalog mennek haza. Azaz Gábor haza kíséri Esztert. Hosszan sétáltak a csillagos éjszakában. Mint régen, amikor megismerkedtek, villant be Eszternek. Éppen egy parkon mentek keresztül. Gyönyörű holdvilágos éjszaka volt. Csillagok milliárdja ragyogott az égen. Eszter gyönyörködött a csillagos égben, s ahogy így magasra emelt fejjel haladt, egyszer csak megtántorodott. Ha Gábor el nem kapja... kitudja hol köt ki? Így viszont Gábor karjai közt találta magát. Nézték egymást hosszan, majd Gábor megcsókolta. Olyan forró volt ez a csók, mint az a hajdani első csók, emlékezett vissza Eszter. Hosszan álltak ott összeölelkezve, mindkettőjüknek ugyanaz járt a fejében: szeretlek, nem tudok nélküled élni, minket egymásnak teremtett a sors...
Hosszan álltak némán, egymás ölelő karjában, majd Gábor ki is mondta ezeket a szavakat, kábán, szerelmesen. Egymást átkarolva mentek hazáig. Eszternek bevillantak gondolataiba Ágnes szavai: ...ha tudsz újra bízni benne, csak akkor! Igen, ez az a pillanat! A ház kapujában annyit mondott Gábornak.
- Maradj itthon, drágám! - Gábor felkapta Esztert, s a karjaiban vitte fel a lépcsőn, vitte be a lakásba. Ez volt a második nászéjszakájuk.

Egy év múlva Eszter gyönyörű kisfiúnak adott életet. Nála újra összejöttek a barátnők babanézőbe.
Eszter ragyogott a boldogságtól. Most már neki is szép és boldog családi élete van. Mindig erre vágyott. Igaz, nagyon meg kellett küzdenie érte, de végül is megérte. Most már biztos volt benne, hogy élete végéig tart ez az összetartozás, ez a boldog egymás mellett élés.

Itt véget érhetne a történet azzal, hogy mind boldogan éltek, és soha többé nem hallottak Hédiről.
Nem így történt.
Egy napon Zsófi izgatottan hívta fel barátnőit, hogy igen fontos mondanivalója van a számukra. Kérte találkozzanak minél előbb, mert nem bírja magában tartani a titkot. Persze mindketten tudtak egy órát szakítani a délutánjukból, s meg is jelentek Zsófinál a megbeszélt időpontban.

Ágnes és Eszter együtt érkezett. Útközben azon töprengtek, mi lehet az a nagyon fontos, ami nem várhat, vagy lehet, hogy Zsófi túloz?
Amíg Zsófi betessékelte vendégeit a nappaliba, folyton csacsogott, hogy még egy kuncsaftját is lemondott most ez miatt, igaz megígérte neki, hogy egy másik időpontban ingyenes kezelést kap, örült is neki a hölgy nagyon, így reméli nem fogja elveszíteni a vendégét.
- Vágjál már bele, mert fúrja az oldalunkat a kíváncsiság! - szólt Ágnes mosolyogva.
Több sem kellett Zsófinak, csak úgy ömlött belőle a szó.
- Képzeljétek, felkeresett Hédi. Na, ne meresszétek úgy rám a szemeteket, mert nem folytatom...
- Hogy mikor történt? Várjatok csak... úgy két hónappal ezelőtt... Jó, jó, nem akartam szólni, nem tudtam Eszter?... Aztán láttam, hogy minden rendben, már régen túl van mindenen, meg azóta történt még valami... Jajjj, hagyjátok már, hogy elmeséljem... No szóval, ide jött a szalonba, de négyszemközt akart velem beszélni, így hát behívtam a lakásba. Ha láttátok volna?... Alig ismertem rá. Ha lehet még soványabb volt mint valaha, se smink, se semmi. No, gondoltam itt tényleg nagy baj lehet. Azután elkezdett panaszkodni, hogy az Adriano rajtakapta a szeretőjével. Fel is pofozta, azután azt mondta be fogja adni a válókeresetet, s faképnél hagyta. Persze Hédinek volt annyi lélekjelenléte, hogy elrohant egy bankba, de a legnagyobb meglepetésére zárolva volt a bankszámla. Azután Adriano a motorcsónakjával neki száguldott egy sziklának. Öngyilkos lett az az átkozott féreg, így mondta Hédi, csak még előbb elintézte, hogy minden vagyonát a gyerekeire hagyta, hogy Ő ne örökölhessen semmit. Végül is csak az a pesti lakás maradt az övé, mert az az ő nevén volt. Hédinek meg éppen fogytán volt a pénze. Persze, mikor a pasi, mármint a szeretője megtudta, faképnél hagyta gyorsan. Hédi arra számított, hogy én munkát adok neki. Neki, aki soha nem dolgozott, semmit nem csinált soha életében... hát hülye vagyok én, csak nem teszem kockára miatta a szalonomat. Különben is minden munkahely be van töltve, a csajok nagyon rendesek... mondtam, sajnálom nem segíthetek. No, jól meg is haragudott rám. Üvöltözött velem, elmondott mindennek... azt vágta a fejemhez, milyen barát vagyok én? Én meg vissza szóltam neki, hogy amilyent érdemelsz... Dúlt-fúlt mérgében, de végül elviharzott. Na, ezt nem is meséltem volna el, de ti is bizonyára hallottatok arról a bankrablásról, ami a közelmúltban történt...
- Csak nem Hédi volt? - kérdezte Eszter csodálkozva.
- Jajjj Eszter, dehogyis, te nem nézel híradót? Elfogtak egy fiatalembert, meg is találták nála az elrabolt 140 millió forintot. Na, most figyeljetek! - az asztalra oda volt készítve a laptop, felnyitotta, bekapcsolta - Nézzétek, az egész sajtó ezzel van tele... - egyszerre sikoltott fel a két lány. - Atyaég! Ez Hédi! Bilincsben! - Zsófi sietett a magyarázattal.
- Ma hallottam a híradóban, hogy a fiatalember vallott... Volt neki felbujtója... Miatta tette, illetve ő vette rá. Ez Hédi volt! Már le is tartóztatták. Most mit szóltok ehhez, furdaljon a lelkiismeret, hogy azért tette, mert nem adtam neki munkát?
- Nem tartatok gonosznak, ha azt mondom, hogy némi elégtételt érzek? - szólt Eszter csendesen - Hiszen annyi embernek tette tönkre az életét, ideje, hogy ő is bűnhődjön!
- Meg tudlak érteni Eszter, - mondta Ágnes egészen nyugodtan - neked viszont ne legyen lelkiismeret furdalásod Zsófi, ismerted Hédit, mind ismertük... mindig csak a saját érdekeit nézte, bármire képes volt, kész volt bárkit tönkre tenni, amint a mellékelt ábra is mutatja! Nem te vagy a hibás. Tudtam előre, hogy előbb utóbb történni fog vele valami, valami helyrehozhatatlan... Ő maga juttatta magát ide, a mérhetetlen egoizmusával. Az az út, amit ő járt, az ide vezet. Nyugodjatok meg, nem tehetünk semmit. Azt kapta, amit megérdemelt!


V É G E!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2014-01-30 21:18:25

válasz efmatild (2014-01-30 18:32:22) üzenetére

Kedves Matild!

Az történhetett, hogy kidobott a rendszer miközben küldted a hozzászólást, és elszállt az éterbe...
Sokan vagyunk, és sokfélék. Ilyenek is, mint Hédi, aztán megmérgezik mások életét is.
Örülök, hogy tetszett ez a hosszú történet. Megtisztelsz, hogy olvasod az alkotásaim. Köszönöm szépen.

Sok szeretettel!
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
356
Időpont: 2014-01-30 18:32:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Meglepődtem, mert mind az öt részt egyszerre olvastam, és nem találom a hozzászólásom, elrejtette a gép!:)
Összességében a három barátnő sorsa jól alakult, segítik egymást, találkoznak, megbeszélik gondjaikat, örömeiket. Hédi valójában nem is volt közéjük való egoizmusa miatt, megbűnhődött, amit tett a férjével és barátnőjével. Viszont nem gondoltam, hogy ilyen mélyre süllyed!
Kellemes időtöltés volt számomra mind az öt rész olvasása, gratulálok!
Sok szeretettel. Matild
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2013-05-19 20:11:45

válasz Selanne (2013-05-19 18:43:26) üzenetére

Marietta drága, örülök, hogy ilyen alaposan összegezted a végén a véleményedet.
Annak rendkívül örülök, hogy a jellemrajzok tetszettek, hogy figyeltél rájuk.
Köszönöm, hogy végig követted ezt a történetet mintegy másfél évtizeden át, hogyan alakul a lányok sorsa. Hát ilyen az élet, jut a jóból is, rosszból is mindenkinek, akár megérdemelten, akár nem. Köszönöm, hogy megtiszteltél jelenléteddel.

Szeretettel!
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8291
Időpont: 2013-05-19 18:43:26


Nálam a jellemrajzok voltak azok a történetben amelyek igazán tetszettek. Kibontottad minden egyes szereplő külső-belső tulajdonságait, kellő alapossággal.

Mindenki élete más-más, ez egy baráti társaságban természetes, és elég sokszor az is, hogy valaki kilóg a sorból. Összességében tetszett az írásod. :-)

Marietta
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2013-05-18 21:04:28

válasz festnzenir (2013-05-18 16:05:28) üzenetére

Örülök, hogy tetszett neked a jellemábrázolás, kedves Zsófi!
Nagy elismerés számomra, hogy élvezetes olvasmánynak tartod.
Köszönöm, végig követted ezt a történetet és elismeréssel szóltál róla.
Nekem volt megtiszteltetés.

Szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
835
Időpont: 2013-05-18 16:05:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Érdeklődéssel olvastam a történeted. Olvasás közbenmegismerhettem a szereplőinek a jellemét,melyet huncutul folyamatosan adagoltad az egész történeten keresztül.
Kitűnő a jellemábrázolás, pergő és élvezetes volt.
Szeretettel gratulálok, Zsófi
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2013-05-12 23:56:00

válasz Istefan (2013-05-11 22:24:26) üzenetére

Köszönöm, István, hogy egy szuszra végig olvastad az egészet, annak meg kifejezetten örülök, hogy elárultad (s még volt lelkierőd leírni) a véleményedet.:)
Igazán örülök, hogy tetszett!
Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2013-05-12 23:51:16

válasz T. Pandur Judit (2013-05-11 20:30:52) üzenetére

Kedves Judit!

Köszönöm, hogy kitartottál végig, hogy élvezettel olvastad, az már hab a tortán!:)
Valóban, az életben nem mindig így van. Ha én írnám az élet forgatókönyvét, talán minden másként lenne...:))

Ida
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2013-05-11 22:24:26

No, ha már vége akkor én is hozzászólok, végigolvasva a történetet egyhuzamban, mert nem szeretek részletekben olvasni és elárulom, hogy tetszett. Érdekes és fordulatos. Szeretettel: István
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2013-05-11 22:01:05

válasz Susanne (2013-05-11 17:19:53) üzenetére

Kedves Zsu!

Örülök, hogy tetszett a történet. Köszönöm, hogy kitartottál, és végigkísérted a szereplők sorsának alakulását. Az külön öröm, hogy jól érezted magad nálam.
Jöjj máskor is, szívesen látlak és szeretettel várlak!

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4360
Időpont: 2013-05-11 20:30:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Azt hittem a befejező rész, csak egy lezárása lesz a történetnek, de tettél bele még egy csavart, hogy meglepő legyen a lezárás. Jó, hogy a végén az alkotásodban megbűnhődik a bűnös, és rendeződik az életük a többieknek. Bár csak az életben is mindig így lenne. Minden epizódot élvezettel olvastam, tetszett!
Gratulálok!

Judit
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5380
Időpont: 2013-05-11 17:19:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida !

Mind az öt rész nagyon tetszett.
Érdekes és fordulatos volt, bizony egyszer mindenki megkapja amit megérdemel.
Nagyon kellemesen időztem itt nálad:)

szeretettel olvastalak: Zsu
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2013-05-11 16:42:52

válasz oroszlán (2013-05-11 15:44:09) üzenetére

Kedves Ica!

Köszönöm, hogy végig követted az eseményeket.
Nagyon örülök, hogy tetszett.
Valóban, mint a mesében, a jó elnyeri jutalmát, a gonosz a büntetését. Sajnos, a való életben nem mindig van így. Sokszor végig lehet csalni, lopni, hazudni egy egész életet... Bár őszintén szólva, én nem irigylem az olyan embereket... Legjobb, az egyenes úton járni!

Ölellek
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6216
Időpont: 2013-05-11 15:44:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
A jó elnyeri jutalmát, a gonosz megbűnhődik, mint a népmesében, ez jutott eszembe a történtekről. Nagy meseíró vagy, csak te a való életből merítkezel.
Szeretettel gratulálok az írásodhoz, nagyszerű lett!

Üdvözöllek: Ica

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Lázadozós címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Június 18. Apák napja című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Rítusok címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A hegymászó hócica című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csend című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A hegymászó hócica címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pünkösd című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Bűnöm csak szótlan című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Amikor majd elmegyek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Shakespeare búcsúja című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)