HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51222

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2013-05-11

Kukorica görhe

A facebook-n meghirdettek egy vers és novella pályázatot, a téma csak egy étellel kapcsolatos lehetett. Elgondolkodtam, miről is írhatnék, a család valamelyik kedvenc ételéről, netán a karácsonyi diós, mákos kalácsról, vagy az ünnepeink elmaradhatatlan püspök kenyereiről, amelyeket már egyre extrább ízesítéssel készítek, mindenkinek egy-egy rudat. Már-már beletörődtem, ez a téma nekem nem megy, amikor a rádióban a kukorica prószáról beszélt valaki. Megvan! Ez jó téma, igaz mi görhének mondtuk a prószát, de ez is olyan régi népi étel, mint a tócsni, ahány táj annyiféle néven nevezik. A pályázatra ugyan nem neveztem be, de szívesen írtam le a gondolataimat, ami a kukorica görhe révén az jutott az eszembe.
Aranysárga, a megolvadt kristálycukor a tetején fényesen gőzölög. Ez a kép jelenik meg, ha ezt a szót meghallom, vagy netán olvasom valahol, és az ötvenes évek szürke, poros szegénysége. A görhe a szegény gyerekek vasárnapi édessége volt. Alig vártuk a délutánt, hogy anyánk kinyissa a csikó lábú sparhelt sütőjét és azt mondja:
- Na, ez megsült!
És ezzel ledobta a tepsit a konyha kőre hűlni. Mi körbeálltuk és szívtuk be az édes illatot. Ha langyosra hűlt, anyánk nagy kockákra vágta, és csak úgy tepsiből, röpke idő alatt eltüntettük, a folyton édességre vágyó gyomrunkban. Ma már különlegességnek számít, cifrázzák, feljavítják, gombócokban sütik ki. A mi gyermekkorunkban egyszerűen készítették. Finom kukoricadarát vettek hozzá, zsírt, élesztőt, egy kis tejet, és cukrot, de azt sokat, anyánk nem sajnálta a tetejéről, mert mi így szerettük. Nem vesződött a gombócozással, csak belesimította a kizsírozott tepsibe és kisütötte. Nem volt benne állagjavító, ízfokozó, csak az egyszerű természetes hozzávalók. Utána vizet ittunk a kútból, nem üdítőt, mert az csak egy fajta volt és nagyon drága, akkor még iható volt a kútvíz is.
A világ, melybe beleszülettünk, számunkra jó volt, mert gyerekek voltunk, nem ismertünk mást, pedig ha mai szemmel visszatekintek rá, mérhetetlenül szegény volt. Nem olyan szegénység, mint manapság. A gyerekek tiszta, agyon foltozott ruhákban jártak, és kivétel nélkül mindenki sújtott a nélkülözés. Szegényes, de laktató ételeket készített anyánk, például reggelire zsíros krumplit, vagy bundáskenyeret, tejjel. Ebédre, rengeteg főzeléket tojással, tésztákat. Tej, és tojás az volt bőven. Mert tyúkot, csirkét, disznót neveltünk, és a csarnokban olcsó volt a tej. Zöldségfélékben sem volt hiány, mert mindent megtermeltek a kiskertekben. Nekünk, gyerekeknek is voltak feladataink bőven, a tanuláson kívül, és szigorú erkölcsi szabályok mentén nevelődtünk fel. Hittanórára jártunk és a templomba, de nem szidták az akkori, átkosnak nevezett, rendszert sem előttünk a szüleink, igaz, el-elkaptunk egy-egy bíráló szót, de jelenlétünkben nem beszélgettek politikáról sem. Soha nem felejtem Rákosi Mátyás születésnapját, amikor kisdobosként harsogtuk dalt az iskolaudvari ünnepségen, ami egy népdalra emlékeztetett:

Gyertek lányok öltözzetek fehérbe,
Szórjunk rózsát Rákosi elvtárs elébe,
Hadd járjon ő a rózsában bokáig,
Éljen, éljen a Rákosi elvtárs sokáig!

Gyertek lányok öltözzetek fehérbe,
Szórjunk rózsát Rákosi elvtárs elébe,
Pusztuljon a reakció egy szálig,
Éljen, éljen a Rákosi elvtárs sokáig!

Nekünk ez is olyan természetes volt, mint a vasárnap délelőtti áldozás a templomban. Sötétkék rakott szoknyácskánkat ringattuk a dal közben jobbra és balra. Arcunk ragyogott, mert büszkék voltunk a szereplés miatt. Fogalmunk sem volt, hogy ki is az a Rákosi Mátyás, de meggyőződéssel hittük, hogy csak jó ember lehet az, akit ilyen sokan köszöntenek a születésnapján.
A forró nyarakra emlékeztet a görhe, mert az istennek se akart kihűlni. Ott toporogtunk egy szál klott gatyában, melynek a szárába gumit húztak, ha lányka volt a viselője, és vártunk türelmetlenül. Mehetnékünk volt nagyon, mert minden percet sajnáltunk, amit nem játékkal töltöttünk. A mai gyerekek számára teljesen ismeretlen nagy szabadsággal rendelkeztünk. Csapatban játszottunk, ipiapacsot, király-király adj katonát, labdaiskoláztunk a tűzfalakon, ugróiskoláztunk, bicskáztunk, ugróköteleztünk és fogócskáztunk. Volt közöttünk három éves, arra a nagyobb testvére ügyelt, de volt tizenhárom is, az idősebbek már nem álltak le velünk játszani, külön bandájuk volt.
Vasárnaponként mindig rántott csirkét ettünk és finom húslevest, de mi annyit futottunk, hogy a görhére is szükségünk volt, hogy elverje a délutáni éhségünket. Emlékszem a kora esti gyümölcslopásokra, a ligeti nyitott kertekből, a felnőttek csak megcsóválták a fejüket, némelyik megfenyegetett bennünket az ujjával. Más büntetés nem járt érte, mert bocsánatos bűn volt, amit azért gyónáskor illett bevallani a papnak.
Estére görhe soha nem maradt, csak egy pohár tejet kaptunk egy karéj kenyérrel. A élet egyszerűnek tűnt számunkra, mert ebben a bezárt világban, csak a térképekről láttuk meg, hogy milyen nagy is valójában, és az iskolában tanultunk annyit róla, amennyi a földrajzkönyvekben volt megírva. Még álmomban sem hittem, hogy eljutok egy szomszédos országba, ha valaki azt jósolta volna, hogy a határok is eltűnnek, hemperegtünk volna a nevetéstől.
Hát ezt juttatta eszembe a kukorica görhe, ami mára már eltűnt az étlapunkról, vele együtt egy furcsa világ, amiről, ha az unokáimnak beszélek, sajnálkozva bámulnak rám, pedig mi akkor nem is éreztük annyira lehetetlennek azt a cifra szegénységet.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2013-10-03 19:17:21

válasz Finta Kata (2013-09-25 18:30:24) üzenetére
Kedves Kata köszönöm a megtisztelő figyelmedet. Nagyon érdekel ez az elektronikus kiadás, érzem ez a jövő. Szeretnék róla informálódni, majd egy üziben megadom email címemet, és ha nem terhellek röviden leírod. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12554
Időpont: 2013-09-25 18:30:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Régi emlékekről szóló remek írásodat a Véletlenül rovat dobta elém. Élvezettel olvastam "azokról az időkről" én is jól ismerem a háborús évek utáni időket, a gyerekeim az 50-es években születtek, rajtuk keresztül én ismerem, milyen volt akkor gyermeknek lenni, s azt a szegénységet, amit a háború után megéltem én is, ők is, mégsem lehet a mai szegénységgel összehasonlítani. Gyermekkoromban én is falun éltem, amíg nem kellett a középiskola miatt búcsút venni onnan, tehát ismerem a falusi életet, mindent, amit a te anyagodban olvashattam. Nagyon jó írsz, tetszik a történet.
Én is megörökítettem gyermekkorom- és tinédzserkori emlékeimet, több írásom jelent meg könyvtáramban egy hosszú polcon őrzöm, egy kötetem jelent meg nyomtatva, de annyi pénzt nem tudtam összegyűjteni, hogy a sok anyagomat mind kiadjam. Ezért elektronikus kiadást választottam, s a köteteimet - ha érdekel - megtekintheted a www.mek.oszk.hu oldalon (belépés Finta Kata néven)
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2013-05-13 19:54:39

válasz Selanne (2013-05-13 18:46:00) üzenetére
Ennek a kukorica pitének, annyi neve van, de többnyire kukorica málénak nevezik. A velem egykorúakban sok mindent felidéz az írásom, mert ők mindent megéltek, amit itt leírtam. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8298
Időpont: 2013-05-13 18:46:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Nagyon kedves írás Ibolya. Mindig szívesen jövök hozzád. Kukorica görhe :-) micsoda név?

Selanne
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2013-05-12 21:51:37

válasz oroszlán (2013-05-12 21:33:14) üzenetére
Köszönöm Oroszlán. Örülök, hogy nem hiába vertem a klaviatúrát. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8820
Időpont: 2013-05-12 21:33:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Jega!

Lenyűgözött az írásod.

Szeretettel gratulálok: oroszlán
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2013-05-12 21:23:05

válasz Susanne (2013-05-12 20:05:18) üzenetére
Kedves Zsú! Soha életemben nem sütöttem görhét, csak emlékszem, hogy csinálta a Mama, de az interneten ezer recept van, jobbnál jobb. A mienk nagyon egyszerű volt és cukros, de van sós változata is. Köszönet a figyelemért. Szeretettel Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2013-05-12 21:20:17

válasz Futóinda (2013-05-12 20:29:23) üzenetére
Köszönöm a meleg szavakat, nagyon jól estek. Kell, hogy írjunk a gyermekkorunkról, hogy az unokáink, ne a történelemkönyvekből ismerjék meg a nagyszüleik korát. Szeretettel Ibolya
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
799
Időpont: 2013-05-12 20:29:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Jega!

Lám, lám, milyen is az élet, éppen tegnap meséltem az unokáimnak a görhéről, Kanadában. Nagyanyám, de édesanyám is miután kicsit kihűlt, középen ketté, azaz félbevágta és kecsketúróval, vagy szilvalekvárral kente meg..

Viszont a gyerekeim, és az unokáim is odavannak a puliszkáért. Igazi csirkepaprikást puliszkával. degeszre eszik magukat.

Örülök, hogy felhoztad ezt a régi, szép emlékeket idéző görhe témát.

Szeretettel, Inda.
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
6110
Időpont: 2013-05-12 20:05:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Komolyan mondom kedvem támadt megkóstolni ezt a görhét, most úgyis itthon vagyok még egy hétig, kérhetném a teljes receptet.
Régi emlékeket idéztél fel bennem, amikor nagymamám kis tűzhelyén készültek a finom kis étkek.
Nem beszélve arról, milyen jó volt régebben a műkaják helyett igyekszem ma is finom ételeket tálalni a családnak.
Szép alkotásodhoz szeretettel gratulálok: Zsu

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 2/2 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 2/2 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Díjat kapni egy üres színházteremben című alkotáshoz

Dorothy alkotást töltött fel Számoló címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Füzetlapok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Füzetlapok című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) megbomlik a békés együttlét című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Nem kell túlélni az urat című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)