A kamaszkor átvezetés a gyerekkor és a felnőttkor között. A felnőtté válás nem mindig könnyű, hisz rengeteg szép és jó dolgot kell magad mögött hagyni, egyre több lesz a felelősség és kötelesség. A gyermekkorban jó, hogy hiszünk még a csodákban, a varázslatban. A felnőttkor küszöbén kezdjük elveszíteni a varázslatot, lecserélni a gyakorlati és anyagi dolgokra, és ekkor zárul le harmadik szemünk. Velószínűleg ezért is van az, hogy mindig, mikor egy Harry Potter könyvet befejeztem, nagyon rémesnek tűnt az életem, a szívem majd' megszakadt, hogy ilyen világban kell élnem, varázslatok nélkül. Ahogy egyre nőttem, szemeim ismét kinyíltak a világra, lassan megláttam újra a varázslatot, felidéztem a bonyolultabb érzelmeket. Nem vagyok benne biztos, hogy a régi érzések felidézése segített, azt azonban tudom, hogy már maguktól jönnek elő ezek az emlékek és érzések, és kapcsolják magukhoz a világot. Talán, ha nem látod a varázslatot a világban, segít, ha az emlékeidet, régi érzéseidet te is felidézed, de lehet, hogy annyi elég, ha valami olyanra gondolsz, ami kellemes érzést ébresztett benned. Talán csak várnod kell, és az időre bíznod magad.