HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49221

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: AuroraFeltöltés dátuma: 2013-05-28

Rabságban - 1.fejezet

Álom



- Kérlek, segíts! - nyújtotta felé karját a fiatal lány, majd a kép ismét szertefoszlott.
Dani izzadságban fürödve ébredt, és csak az álom legutolsó mozzanatára emlékezett, mint mindig... már hónapok óta...
Egy fiatal lány kéri a segítségét, akit egy fához láncoltak. Egy erdőben van, és mintha, valami forrás lenne a közelében. Ennél többet nem sikerült még megtudnia. Az álom nem mutat mást, vagy legalábbis ő nem emlékszik rá.
- Bár tudnék rajtad segíteni - fogja a fejét, és a meseszép tizennyolc év körüli tündérre - magában így nevezte el - gondol, akinek gyönyörű, dús haja a derekát verdesi. Nála szebb teremtést életében nem látott még.
Dani sóhajtott még egyet, majd kikelt az ágyból, és a fürdőszoba felé vette az irányt. Hosszan folyatta magára a hideg vizet, hogy végre eltűnjön a látomás, majd a csapot elzárva a mosdóhoz lépett, megborotválkozott, és fogat mosott. Muszáj elfelejtenie az éjszaka történteket, hogy teljes erővel tudjon az aznapi előadására koncentrálni. Nagyon sok múlik most ezen.
Még egyszer átolvasta a jegyzeteit, majd - immár frissen vasalt öltönyében - kilépett az utcára. Könnyedén felszállt a villamosra, és az álomról már teljesen elfeledkezve robogott a méltóságteljes épület felé. Az izgatottság görcsbe szorítja a gyomrát. Leszállt, és belépett a hatalmas kapun.

- Remek volt a mai előadásod, Dani - ült le a fiú mellé a büfében az egyik évfolyamtársa.
- Tényleg? - nézett fel a szemüveges fiú csillogó szemekkel a lányra.
- Igen, és nekem elhiheted - bólint Andi -, tudod, hogy senki kedvéért nem füllentenék, csak az őszinte véleményem osztom meg másokkal.
- Ez igaz - felelte amaz elgondolkodva.
Dani és Andi hosszú évek óta ismerte egymást. Először, még középiskolában volt egy rövidebb románcuk egymással, de hamar rájöttek, hogy köztük csak barátság működhet, és így lettek a legjobb haverok. Az egyetemi évek alatt rengeteget segítettek egymásnak.
- Később át akarok menni a könyvtárba, volna kedved velem tartani? - fordult Andi a fiúhoz.
- A könyvtárba... - motyogta a kérdezett bárgyún maga elé, mintha csak ezt az egy szót fogta volna fel az egész kérdésből.
- Aha, egy régi újságban akarok valamit megnézni, tudod, ott több évtizedre visszamenőleg vannak mindenféle napilapok.
- Naná, hogy megyek - pattant fel Dani azonnal, hogy majdnem lesodorta a szendvicsét is az asztalról.
- Csak ne olyan hevesen, én nem most rögtön akarok indulni.
- Én sem, még be kell ugranom a tanszékre pár könyvemért - válaszolta, és izgatottan a táskájába sodorta a félig megrágott zsömléjét, és elviharzott az egyik irányba. A nagy sietségben majdnem felborult az egyik székben. Zavartan kiegyenesedett, majd hátrapillantva osztálytársának rosszalló fejcsóválásával találkozott a tekintete. Megrántotta a vállát, megizgatta a szemüvegét, és sietett tovább, nem törődve az elfojtott nevetésekkel.
- Ezek a férfiak - sóhajtotta Andi, majd komótosan elpakolt, összeszedelőzködött, és elindult a könyvtár irányába.

A könyvtár egy különálló épület volt az egyetem mellett. Teljesen más stílusban épült, mint a tanoda, s ezzel eléggé kivált az épületegyüttesből.
A hallgatók mégis tudták már hova kell menniük, és szívesen sétáltak az árnyas ösvényen, ha egy kis kikapcsolódásra vágytak az előadások között, vagy mikor a vizsgáikra készültek.
Ezen az úton haladt most Dani is sietve, mintha valaki (vagy valami), űzné, hajtaná arra.
- Na, megvannak a könyvek? - érdeklődött Andi, aki a bejáratnál várt már rá.
- Milyen könyvek? - kérdezte amaz szemöldök ráncolva, mire a lány nevetett magában egyet, de válaszul csak legyintett. - Menjünk - mondta, s közben azon töprengett, milyen elintéznivalója lehetett barátjának, amit ennyire titokban akar tartani. Végül alig láthatóan megrántotta a vállát, s így részéről a kérdés lezártnak volt tekinthető.
Az épület belülről tágasabb volt, mint azt az ember gondolta volna. A közvetlen a falak mellett felállított polcok roskadoztak a különféle kötetektől, melyek legtetejére csak létrával lehetett felérni.
- Úgy imádom a könyvek illatát - sóhajtotta Andi, és a könyvtáros asztalához lépett, Danival a nyomában.
A fiú eközben egy cetlit vett elő, melyre feljegyezte gyorsan azt a néhány információt, amit az álmában lévő lányról megtudott. Abban a rövid időben, amíg eltűnt azzal foglalkozott, hogy mindent felírjon, amire emlékezett a tündérlánnyal kapcsolatban.
- Anasztázia - suttogta maga elé. Valahogy ez a név ugrott be, miközben az agyát tornáztatta; a koncentrálásban alaposan meg is fájdult a feje, de legalább már nem a nulláról kell, elindulna. Töprengve követte Andit, aki a könyvtárossal elmélyülten beszélgetve a folyóiratok felé vette az útját. Igazából még mindig sejtelme sem volt, hogy merről kezdjen el kutakodni.
- Köszönöm szépen a segítségét - mosolygott barátja a könyvtárosra, miközben az idősödő, szemüveges nő visszaindult a helyére az asztalhoz.
- Mit keresel a folyóiratokban? - kíváncsiskodott Dani.
- A nyolcvanas évek lapszámait szeretném átnézni; úgy rémlik akkortájt történt egy híres biológiai felfedezés... amire már nem emlékszem pontosan...
- Te, tudod az hány újságot jelent minimum? - hüledezett kísérője.
- Hogyne tudnám - türelmetlenkedett a lány, miközben a szekrényhez lépett, melyben a lapokat - gondosan burkolva, nehogy tönkremenjenek - őrizték. - Ráadásul, akkoriban történt itt egy tűzvész, mely következtében az épület szinte minden berendezésével, értékével együtt elpusztult - válaszolta, és elővett egy kupac folyóiratot. - És te mi után kutakodsz?
- Á, semmi - vörösödött el hirtelen a kérdezett, és gyorsan zsebre vágta a cetlijét.
- Azt hittem, nincsenek titkaink egymás előtt - mondta sértődötten Andi.
- Háát.. izé... - habogott, majd mielőtt megszólalhatott volna, a szeme megakadt a legfelső újság főcímén.
Gyorsan a kezébe kapta a lapot, és olvasni kezdte:
Még mindig nem találják a repülőszerencsétlenség 13 éves áldozatát, Lukács Anasztáziát, aki családjával, és a szűk baráti társasággal kirándulni indult Brazíliába. Repülőgépük az őserdő fölött rejtélyes oknál fogva meghibásodott, és lezuhant.
A baleset feltételezhető okairól a pilótát kérdeztük, aki megerősítette egyik társa vallomását, mely szerint a gép tökéletes állapotban indult útnak, s útközben sem látszott rajta semmiféle rendellenesség.
- A tank teljesen tele volt, elméletileg minden alkatrész, és műszer tökéletesen működött - fűzte még hozzá a hosszú évek gyakorlatával rendelkező férfi. Vajon mi történt akkor a géppel? Valami rejtélyes okból kifolyólag meghibásodott? Vagy mégis a pilóta hazudott, féltve a jó hírét?...
Dani még egy pillantást vetett a megfakult, mégis jól kivehető képre, melyen ugyanaz az arc fiatal mása szerepelt, mint, akit az álmaiban látott...
- Van egy régebbi száma ennek a lapnak? - kérdezte Andit, miután mindent részletesen lejegyzett a papír fecnijére.
-ÖÖöö... - habogott, mert hirtelen meg se tudott szólalni. Nem értette, miért lett hirtelen ilyen fontos a fiú számára, egy régen eltűnt lány, aki azóta már valószínűleg meghalt, vagy, ha nem, akkor is már biztos gyerekei vannak valahol. - Mindjárt megnézem, azt hiszem még láttam néhányat - válaszolta, és félretette az ő érdekesnek hitt cikkét, melyre nem rég talált rá.
Hamarosan előkotort még vagy három régebbi lapot a szekrényből, és letett elé az asztalra.
- Csak ennyi volt - fűzte még hozzá, és kíváncsian nézte, hogy uralkodik el osztálytársán az izgatottság, ahogy laponként átnézi a régi papírokat. Már majdnem csalódottan elsöpörte őket, mikor ismét egy cikken akad meg a szeme. Gyorsan végigszaladt rajta, feljegyzett pár adatot, majd látható csalódottsággal visszapakolta a helyükre a régi újságokat.
- Utoljára akkor láttalak ilyen izgatottnak, mikor, Juditot, az évfolyamtársunkat akartad randira hívni. Mesélj már, mit találtál!
- Még egyelőre nem igazán tudom elmesélni, mire bukkantam - szabadkozott a fiú. Nem merte elmondani, hogy egy álom miatt ilyen izgatott, félt, hogy Andi butaságnak találja az egészet, és kineveti őt. - Viszont, azt hiszem, hamarosan el kell utaznom.
- Elutaznod? De hova?
- Amazóniába.
- De, hát most jönnek a vizsgáink, fontosabbnál fontosabb vizsgák! Ilyenkor nem utazhatunk el!
- Állj - fordult vissza a fiú hirtelen. - Ki mondta, hogy te is jössz?
- Én. Csak nem gondolod, hogy egyedül mehetsz?
- És mi lesz a vizsgákkal?
- Azok megvárnak.
- Hát jó - sóhajtotta belenyugodva, és elhagyta a termet.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Sorskatonák című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Vágómadarak vitája című alkotáshoz

Miléna bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Sorskatonák címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Anyák napja Gemencen címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotá

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Emlékszel? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)