egyedül

Regisztrált:

Összes értékelés:

Ez a kicsit zűrzavaros szerkesztés jól áll neked, mint költőnek és a mondanivalódnak, mert úgy érzem, ebben a stílusban tudsz jobban kibontakozni. Olvastam néhány "szabályos" versedet, de azt éreztem, a szárnyalásod gúzsba zárta a szerkezet és néha ki kellett csikarnod magadtól a rímet... itt viszont mertél sorokat törni és zúzni, és ez jót tett a versnek...
Két dolgot kiemelnék, mert úgy érzem, egyre jobb és jobb versek jönnek tőled, ha elkap az ihlet: személy szerint nem szeretem a ragrímeket, főleg egy modern alkotásban (éhesen/véresen; ragyogását/zajongását; ázom/fázom; cinkosan/álmosan..), viszont tetszik, hogy ellensúlyozásképpen "igazi" (bocsánat, ez csak az én elnevezésem) rímek is színesítik a műved, pl. alatt/ragadt; egyszer/gyógyszer; ébren/értem - különösen a legutóbbi!
Nagyon egyedi képeid vannak, úgy mint "napok tüze csacsogva zenél"; "napveretes ég"; "félelemből épült lelkem zajongása" "bekopognak hozzám hűs alkonyok"stb, ezek mellett viszont közhelyek is felbukkannak, pl. "nincs hit, nincsen remény"; "óriási ez a tévedés"; "fázom és ... ázom", "saját magamtól félek"...
A vers egészében a legutolsó versszak fogott meg legjobban, mintha igazán itt lódult volna meg a kezed és a képzeleted, ez hangzik nekem a legmeggyőzőbben és ez bizonyítja fényesen, hogy milyen tehetséges vagy.