HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1921

Írás összesen: 51390

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-04-02 10:09:35

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / regény
Szerző: senkilányaFeltöltés dátuma: 2013-06-02

Naplófonat/I. Gyíkok a gépezet ellen/Negyedik darab

2010. október 26. kedd

Nem tudom elviselni az angoltanárnőt. Nem tudom, mi bajom vele, de már a hangját is rossz hallani. Meg azok a színes gyöngysorok a színes harisnyákkal! És illegeti magát, kacarászik a fiúkkal, és provokálja, hogy szivassák. Aztán ha valaki elejt egy durvább megjegyzést, kiborul a bili, üvölteni kezd, osztogatja a büntetéseket. Márti picsának nevezné.
Szóval valamelyik barom, Jocó vagy Isti előredobott egy valami gombócba gyűrt idióta gyerekes szexrajzot. Pont tarkón találtak vele, ezért visszahajítottam. Csesszék meg a marhaságaikat. A tanárnő persze pont ilyenkor figyel, amikor nálam a lap, nem akkor, amikor ők hosszan röhögik az órát közösen rajzolgatva. Odarohant, mire Jocó nagyon készségesen átadta a papírt, sőt még azt is közbeszúrta, miközben a tanárnő széthajtogatta, hogy a női figurát róla mintáztam. Persze amilyen hülye, bevette az egészet, mármint hogy én vagyok a hunyó, és hiába mondtam, hogy nem én voltam, a hülye is látja, hogy csak bemártottak. Ettől aztán kibukott, rámszólt, hogy fogjam be, és kiküldött egy igazolatlannal. Azt üvöltötte utánam, hogy látni se bír, és hogy megnézhetem majd a magaviseletjegyemet. Már nem tudtam hallgatni, és azt mondtam, hogy oké, hát akkor majd megnézem. Erre kilökött az ajtón, és bevágta utánam. Majdnem pofára estem. Olyan dühös voltam, hogy rúgtam egy nagyot a falba, egy kis környi vakolat lepattant a cipőm elé. Elegem van, elegem van, elindultam rohanva a folyosón, le a lépcsőn, dőltek a könnyeim.
Már csak két óra volt hátra a napból, szünetig rendbe hoztam magam, és nem mentem az osztálytársaim közelébe, a kezdő táncosokkal lógtam, két hatodikos csajjal. Késve értem be matekórára, a tanár csóválta a fejét. "Gyopár, mostantól minden óra veled kezdődik?" Eszembe jutott a múlt heti balhé Lórival, összehúztam magam, és helyre mentem. Elég sok baj van velem mostanában.
Délután a kicsiknek volt táncóra, nem mentem fel, otthon gubbasztottam, néztem az esőt. Mert hülye taknyos idő volt ma, és sár mindenütt. Egymás után hívott fel a két nagyanyám. Előbb a szentgyörgyi, aztán a vásárhelyi. Nannyó kezdte, hogy hogy vagyok meg hogy viselem ezt az egészet. Persze neki kell a legjobban tudni, hogy apám már jóformán nem is lakott itthon, szóval annyira nincs mit hiányoljak. De azért nem esett ki a szerepből, szépen megkönnyesedett a hangja, úgy mondta, hogy ha már anyám elhagyta apámat, én legalább ne hagyjam el őket. Utálom az ilyen körmönfont sárdobálást, hogy mond egy ilyet, aztán lapít, figyel, hogy védelmembe veszem-e anyámat, mert ha nem, akkor viszont egyetértek. De most tényleg megsajnáltam azt a szerencsétlen öregasszonyt. Elképzeltem, ahogy apám hazaköltözött, ő pedig próbálja ráerőltetni a régi pizsamáját, papucsát, esténként szépen föléhajol egy kiskanál propolisszal... apám meg csak egyszerűen nem fér már bele, kinőtte ezt az egészet.
Utána mama hívott, hogy mivel várjon pénteken. Megdöbbentem, mert nem tudtam, hogy megyünk, aztán felvilágosított, hogy hétfőn elseje, halottak napja, ki kéne nézni tatához a temetőbe. Ja tényleg, kaptam észbe, és még udvariaskodtam vele egy darabig, de az agyamban csak annyi volt, hogy vajon ígértem-e valakinek valamit a hétvégére.
Anyám majdnem az ajtót is besodorta a szobámba, amikor berontott. Hogy őt hívta mama, és mama mondta, hogy én mondtam, hogy nannyó is hívott. Mit akart? Mondom, semmit, megkérdezni, hogy hogy vagyok. De mégis miért pont most telefonál? Vajon nem akart-e ellene uszítani. Nem, válaszoltam, csak érdeklődött, biztos aggódik értem. Erre anyám újra sírva fakadt, hogy hát sosem lesz nyugtunk, hát sosem szabadul ő meg a bűntudattól? Erre nem tudtam mit mondani.
Tulajdonképpen hiszti volt ez is. Anyám sose állhatta az apám családját. Igazából nem szereti a székelyeket sem, faragatlannak és nyersnek tartja őket, mint a nagyvárosiak általában. Apámban is mindig megvetette ezt, a származását, hogy hiába végzett egyetemet és lett mérnök belőle, azért ugyanolyan beszűkült és kicsinyes, mint a székely parasztok. Bezzeg az ő felvilágosult vásárhelyi családja! Olyan is volt, hogy nekem magyarázta, hogy mennyivel nagyobb ajándékokat kapok mamától, mint nannyóéktól. Kezdett ebből elegem lenni. Mármint anyámból, ahogy fényezi a rokonait. Ezért néha visszapofáztam, és megvédtem nannyóékat meg Krisztinát, az apám nővérét, bár ő tényleg elég fárasztó. Aztán elkezdtem ezt a dicsekvést hallani akkor is, ha mama beszélt a vásárhelyi unokáiról, sőt akkor is, ha Balázs, anyám bátyja újságolta el, hogy új autót vett. Lassan megutáltam, hogy ilyen vidám és gazdag mindenki, eldöntöttem, hogy azért is szenvedő székely leszek. Néha anyám előtt eltúlzom a tájszólást, és látom, hogy utálja. Ha azt mondom, "meglássuk", falra mászik. De ha nagyanyámhoz vagy valamelyik vásárhelyihez tiszteletlenül szólok, könny gyűl a szemébe, és mártírhangon előadja, hogy én mindent az ő rokonságának köszönhetek. Ő persze nem köszönhet apáméknak semmit, esetleg az elvesztegetett ifjúságát, ezért fintorog, hogy nannyó milyen zsírosan főz és milyen rusnya rongyszőnyeget terít a padlóra. Most kicsit apámat is megsajnálom, pedig az utóbbi időben nagyon haragudtam rá. Nem úgy bánt velem, mint a gyerekével. Mintha nem is érdekelné más, csak anyám. Ha kellett nála egy piros pont, hát szépen bánt velem, hogy anya lássa, milyen jó apám van. De másképp nem törődött semmivel. Ha hazajött, sosem kérdezte, hogy vagyok, csak hogy anyám merre van, járt-e haza. Úgy éreztem, gyanakszik, ha nincs időben itthon, és egy olcsó kémnek éreztem magam, akinek muszáj köpni. Hát egy idő után idegesen hárítottam, mittudomén, hagyjatok békén, ott van, ahova ment és kész.
Olyan hülyék mind! Miért nincs ilyenkor az embernek egy testvére? Csak egy kicsi hitvány, balhés öcsém volna, mindjárt könnyebb lenne az egész. Legalább lenne amiért több eszem legyen, mint ezeknek. Vagy lenne akihez szóljak, akit csitítsak, védjek. Vagy húzzam a fülét, rúgjam a bokáját, ha mást nem.
Kincsőnek sok tesója van. Négy vagy öt. Mind barnák és nagyszeműek, mint ő. És ő a második legnagyobb. Asszem van egy velem egykorú öccse. A legkisebb húga a legaranyosabb. Etelkának hívják, göndör haja van, kerek kis arca, és a kacagása is olyan göndör, kerek, hogy az ember egész nap puszilgatná. Néha szeretnék egy lenni közülük. Szívesen lennék ikertesója a velem egykorú srácnak. Magas, szép a mosolya és nagyot köszön az utcán. Talán Levi a neve. És én lennék Levi ikertestvére. Levi és Gyopár. Kincső tesói. Az például fasza lenne.
Márti persze egyke. És neki is elváltak a szülei. Rá jobban hasonlítok, őt mégsem szeretném tesómnak. Ő más. Ha hozzám szól, liftezni kezd a gyomrom, és attól félek, valami nagy hülyeséget mondok. Ha megdicsér, elpirulok, és úgy érzem, egészen felnőtt vagyok már. És tetszik a haja, meg a szándékosan rekedt hangja, meg ahogy a cigit fogja, meg az illata, meg ahogy felrántja a vállát és szakadék támad a kulcscsontja mögött a csónaknyakú blúzaiban. És ideges leszek, ha valamit csinálnak Kincsővel, engem meg kihagynak, és szeretem megnevettetni, szeretem, ha velem foglalkozik, ha rám néz tánc közben. És őrültségekre lennék képes miatta és érte. Nem, Márti nem lehetne a tesóm. És sajnos, Kincső sem az. Nincs tesóm. Pedig ennyit még megtehettek volna értem.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9606
Időpont: 2013-06-06 10:48:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon színes, élő szöveg, élvezetes olvasni. Tetszik az írás természetessége, és egyszerűsége. Nem küszködik azzal, hogy valami "szépségeset" alkosson - ez nagyon nagy érdeme! Üdv: én
Alkotó
Nagy Noémi
Regisztrált:
2008-06-11
Összes értékelés:
1164
Időpont: 2013-06-05 20:35:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
kösz', azt tudtam, hogy a 10-es a legjobb, azt viszont nem, hogy az ötös átmenőjegy, nem is értem igazán, mit jelent, mi csak 1-5-ig osztályozunk, azaz értékelünk érdemjeggyel.
Alkotó
senkilánya
Regisztrált:
2013-05-15
Összes értékelés:
21
Időpont: 2013-06-04 07:08:59

Jaj. Nem számoltam azzal, hogy ennyi jegy lesz a szövegben és hogy mennyire másak az osztályzatok. Sebaj, mondom: Vásárhely több is van, de ez most Marosvásárhely, ami szintén Románia. Román oktatási rendszer: osztályzatok egytől tízig. Az első átmenő jegy viszont az ötös, ezért (főleg általánosban) négyesnél kisebbet rikán adnak, csak elvetemült tanárok elvetemült diákoknak elvetemült helyzetekben. Sajnos a vizsga is elvetemült helyzet, de ez már nem ide tartozik.
Gyopár ötöse tehát rossz jegy, a tízes pedig jó :)
Alkotó
Nagy Noémi
Regisztrált:
2008-06-11
Összes értékelés:
1164
Időpont: 2013-06-03 21:10:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó is az, ha van tesója az ember lányának.

Sepsiszentgyörgy? Románia. Vásárhely Szlovákia. Még mindig nem jutottam előrébb a 10-es osztályzattal.

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Bonbonfekete viola című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Bonbonfekete viola című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Bonbonfekete viola című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Alvajárók című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Nemcsak messiás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Bonbonfekete viola címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)