HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49226

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2013-06-03

Twardowski

Twardowskit a lengyel Faustnak nevezik de ez az összehasonlítás éppen olyan felesleges, mint az összes többi. Baj van mindjárt az alapokkal: Twardowskiból csak egy van, Faust-legendából meg annyi, hogy azokból legalább egy tucatnyi Faust létezésére lehet következtetni. Úgy látszik, csak egyetlen közös pont van, az ördöggel kötött, vérrel aláírt szerződés.

A Twardowski-legendakör sem egységes, azonkívül a lengyel történelem nagyon sok Twardowskit ismer. Népszerű név ez a Visztula partján, mindenféle keresztnévvel együtt előfordul, a híres szerződéskötő valódi keresztnevét viszont nem ismerjük. Talán Jan, talán Pjotr, de a leggyakrabban csak Pan Twardowski, Twardowski úr. Twardowski vagy Faust, valamennyi legenda tele van mesés elemekkel. Talán Theophilus volt az ősminta, aki a 6. században, illetve szintén sohasem élt, ennek ellenére sikerült lepaktálnia a pokol fejedelmével. Aztán sikeresen kiszabadult a kutyaszorítóból, ugyanúgy, mint Twardowski vagy Faust. Ami kétségkívül jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a reménybeli paktálók esetleg háborgó lelkiismerete lecsillapuljon.

Az emberiség töretlen menetelése, evolúciója egyenesen annak tulajdonítható, hogy a lelkiismeret szívesen nyugton marad.

Akkor még mindig ott van a félelem a megtorlástól.

Kockázat nélkül nincs üzlet, és ugyancsak az emberiség története mutatja meg világosan, milyen készségesen vállaljuk a kockázatot. A földi igazságszolgáltatás elég kellemetlen, bár némi alku után a szabadságot vagy az ártatlanságot is meg lehet vásárolni. Ami pedig a túlvilágot illeti, az úr a pokolban is úr.

Közhely, de nehéz lenne frappánsabban megfogalmazni. Egyébként éppen Twardowski élete példázza, hogy milyen könnyű elkerülni a büntetést.

Vagy nem. Nagyon valószínű, hogy Twardowskit elvitte az ördög. Ugyanúgy, mint híresebb pályatársát, Faustot, akinek legendáját csak Goethe gazdagította nemesebb matériával.

Azt javaslom, próbáljunk megszabadulni a Faust-reminiszcenciáktól, mondjuk el Twardowski történetét tisztán, már amennyire lehet. Aki olvasta Marlowe-t vagy Goethe-t, annak így lesz jó, aki meg nem olvasta, annak úgyis mindegy.

Már amennyiben eltekintünk a sok millió lengyeltől, akik Twardowskit legalább egy mesekönyvből ismerik, viszont lehet, hogy Marlowe nevét még nem hallották soha. Ami azt illeti, nem vesztettek vele.

Mit jelentsen ez a sommás elítélés?

Magánvélemény. Megpróbáltam elolvasni az angol Faustot, de már a prológnál beláttam, hogy ez nem nekem való. Csapjunk a lecsóba, ez a 21. század.

In medias res. De hol kezdjük? A lecsó, akarom mondani, a történet végén vagy a közepén?

Ha már formát bontunk, bontsunk alaposan, hadd pukkadjon a polgár. Kezdjük el egészen újszerűen, vagyis az elején.

Gondolod, hogy erre már megérett a helyzet?

Nem, de hallod ezt a lármát a folyosóról? Ott haladunk mi, egy lépéssel a divat előtt.

Szólítson Jean-nak, gróf úr. Akkor ha most nem csalódom, curriculum vitae következik. Születési helye?

Krakkó, egy névtelen lengyel falu, Litvánia. A történelmi iskola hívei azt állítják, Laurentius Dhur néven született Nürnburgban, Wittenbergben tanult, rájött, hogy a teológiánál lényegesen jobban érdeklik a varázstudományok. Krakkóba ment, mert már Faust is ott tanulta a titkos tudományokat - Melanchton szerint.

Mikor történt mindez?

Sajnos a legendák nem hagynak maguk után olyan prózai dokumentumokat, mint születési anyakönyvi kivonat vagy keresztlevél. Ezért aztán azt sem tudjuk, hogy lengyel volt-e, litván vagy német - ez utóbbi esetben a Twardowski név egyszerűen a Dhur fordítása lenne, a lengyel twardy szó keményet jelent. Csak abban értenek egyet a források, hogy nemes ember volt. Életének egyik meghatározó eseménye II. Zsigmond Ágost uralkodásának idejére esik; ő 1548-tól 1572-ig foglalta el a trónt. Ez a szerencsétlen sorsú király még 1548 előtt kötött egy előnyös politikai házasságot, feleségül vette az osztrák Erzsébet hercegnőt. Erzsébet halála után, vagy még előbb, ez most mellékes, beleszeretett egy protestáns litván szépségbe, Barbara Radziwill-be. El is vette feleségül, egyelőre nagy titokban. A frigyet ellenezték a lengyel főrendek, de ez még a kisebbik baj lett volna; Zsigmond anyja, Bona Sforza viszont egyenesen gyűlölte "a litván boszorkányt." Zsigmond kitartott a szép ara mellett, akit meg is koronáztak, de alig öt hónap után meghalt; azt suttogták, hogy az anyós kevert az ételébe mérget. Zsigmondot nagyon megviselték az események. Különféle módokon számolnak be erről az időszakról a források: búskomorságba esett - megbolondult - bezárkózott, varázskönyveket olvasott, mint a másik nagy excentrikus uralkodó Prágában, Habsburg Rudolf. Aztán újabb mánia kerítette a hatalmába, trónörököst akart hagyni maga után, kizárólag azért, hogy boldoggá tegye a lengyel népet. Házasságot kötött Katalinnal, az első felesége húgával; jó néhány barátnővel szaporította a királyi gyűjteményt, és végül meghalt gyermektelenül. Miért is mondtam el mindezt? Mert mindenképpen találkozni akart Barbarával, vagy legalább a szellemével. Twardowski fel is idézte a hölgyet az árnyak birodalmából, 1550-1570 között. Ekkor már régen megkötötte a szerződést az ördöggel, nagyon híres ember volt, idősebb is, mint a király. Eszerint 1510 körül születhetett. Ez az egyetlen lehetőségünk a visszaszámlálásra, már amennyiben elfogadjuk, hogy az igézésre valóban sor került.

Valami történt, de ha igaz, Twardowski nem a halottak jól megérdemelt pihenését háborgatta. Egy fémtükörben mutatta meg a szépséges Barbarát a királynak, és az egész jelenés mindössze két percig tartott. Optikai trükk volt, amit azóta is sokan bemutattak. A tükröt, vagy inkább a maradványait ma is őrzik egy wegrówi templomban. 1812-ig mutatta meg a jövőt, ekkor törte el Napoleon; a bűvös tükörben látta, hogyan fog visszavonulni Oroszországból, és hogyan omlik össze a birodalma. Az egyes tükördarabok már nem mutatnak semmit. Mindenesetre Zsigmond elhitte, hogy az igazi Barbarát látja; nem azért, mintha a 16. században ennyivel ostobábbak lettek volna az emberek, hanem mert még nem terjedt el a természettudományos gondolkodás. A tudósok hétpecsétes titokként kezelték azt a keveset, amit a fizikáról, a kémiáról vagy az elektromosságról tudtak. Meg aztán az ördög reklámnak sem volt utolsó.

Ezt a reklámot néhány tudós drágán fizette meg. Persze nehéz megmondani, mi az olcsó, mi a drága; mindenki másutt húzza meg a határvonalat. Nem a bizalmat általában, de az egyház mindenhatóságába vetett hitet kezdte ki alaposan a reformáció. De az is lehet, hogy a tudósok maguk is elhitték, világi ismeretekre nem lehet szert tenni az ördög nélkül.

A nyelv még nem volt elég árnyalt. Szegény őseink kénytelenek voltak egységesen ördögnek titulálni mindazt, ami mostanság tudatalatti, al- és feltudat, elfojtás, kompenzálás, deszublimáció és szinkronicitás. Mindenki az ördöggel cimborált, aki nem tűnt el az átlag szürkeségben.

Úgy látszik, Twardowski nem bánta, ha jó sokat beszélnek róla, amelynek az lehetett a valóságalapja, hogy az előkelő származású, de lyukas zsebű lovag egyszerre nagyon meggazdagodott. Krzemionki faluból Krakkó belvárosába, a Rynek Glówny közelébe, vagy a Grodzka utcába költözött, nagy házat vitt, mindenkit vendégül látott.

Ez a Krzemionki valami hegy volt, ahol úgymond eladta az ördögnek a lelkét, így hallottam.

Krzemionki akkoriban egy falu volt a Visztula partján, Krakkóval szemközt; ma persze Krakkó egyik kerülete. Ne gondolj valami nagy hegyre. Ötször vagy hatszor jártam Krakkóban, ahol a legmagasabb pont a Wawel; a környéken inkább csak dombok vannak. Twardowski már nagy tudós volt, de még több tudást és/vagy pénzt akart; a másik verzió szerint orvosként tevékenykedett, és a halál elleni orvosságot kereste. Egy éjszaka ott állt ezen a dombon vagy hegyen, sűrű erdőben, és az ördögöt hívogatta. Pontban éjfélkor meg is jelent a pokol fejedelme, és hozta magával az ökörbőrre írt szerződést. Twardowski nem volt teljesen elégedett, beleíratott még egy pontot, eszerint az ördög nem viheti el őt máshol, mint Róma városában. Aztán megszúrta az ujját a kardja hegyével, és a kicsöppenő vérrel aláírta a kontraktust. Mindketten azt hitték, hogy nagyon jó üzletet csináltak.

A legendának van egy kis szépséghibája. Twardowski nem kért sem több tudást, sem csodagyógyszert. Az volt az első parancsa, hogy az ördög szedje össze Lengyelország egész ezüstkészletét, és szórjon rá annyi homokot, hogy a kincset senki ne találja meg rajtuk kívül. Így keletkezett az ezüstbánya Olkusz mellett, amely egykor virágzó város volt, ma inkább csak rommező.

Ennyi fáradsággal aranyat is kérhetett volna. Neki szállíthatta volna a kincset a lengyel folklór összes kétes egzisztenciájú szelleme, a bagnicáknak nevezett lidércektől a wilákig, az erdei tündérekig.

Hát igen, vannak egynéhányan. A bóginki, ovinnik, lakanica és diabelek nevű fiók-ördögök, a rogulkák (boszorkányok), volkhvyk (varázslók) és Czarnabog, a fekete Isten.

Minek forduljon krampuszokhoz az, aki magával az ördöggel komázik? Ettől fogva mindig bőven volt pénze, és a legfurcsább dolgokat suttogták róla az emberek: lebűvölt egy falra festett lovat, és a hátára pattant; repült szárnyak nélkül; vitorla és evező nélkül hajókázott a Visztulán az ár ellenében; fekete kakason lovagolt; falvakat és városokat gyújtott fel, amelyek száz mérföldnél is messzebbre voltak - talán egy gyújtólencse segítségével, magyarázza az egyik legenda. Amikor varázsolni akart, visszavonult egy nagy barlangba, amely ma is megvan. Ki sem mozdult Krakkó városából, vagy talán egyszer mégis járt Bydgoszcz-ban, ahol egy régi házban "mechanikus installáció" őrzi az emlékét. Minden nap kétszer kinyílik az ablak, kísérteties zene, sátáni kacaj hallatszik, és megjelenik Pan Twardowski személyesen. Az egyik kezében íjat tart, a másikkal integet, és gyorsan eltűnik. Fellépései nagy tömeget vonzanak, bár az "installáció" nem régi és nem is autentikus.

Vidám élete lehetett. Tréfás kalandjainak a helyszíne többnyire valami kocsma. Az egyik legenda jelenetei: 1. Tanulás és alkimista műhely, 2. Arany, 3. Festő, 4. Kocsma, 5. A királyné lelkének megidézése, 6. Megifjító forrás, 7. Koszorúk, 8. Kocsma, 9. Olkusz sárkány, 10. Flórián-kapu, 11. Udvarlás, 12. Elrablás, 13. Twardowski szobája, 14. Kakodémonok, 15. Kopasz-hegy, 16. Az orr csodálatos átalakulása, 17. Gliptotéka, 18. Halottak napja, 19. Kocsma Róma városához, 20. Betlehemesek, 21. A Hold. Az egyikben Twardowski megfogad egy szegény festőt, ugyan pingálná már ki a szobáját. A festő alkimista felszerelést, kemencéket, miegymást fest a falakra olyan élethűen, hogy Twardowski azt hiszi, a szobája helyett a műhelyébe tévedt. Most aztán ő rajzol egy kis darab pergamenre házat, a házra ajtót; megkéri a művész urat, lépjen be azon a kis ajtón. Bezzeg a torkára fagy a nevetés a piktornak, amikor a rajzolt ajtón át egyenesen a pokolba kerül.

Elgondolkodtató, hogy az ördög milyen gyermeteg módon szerzi meg az áldozatait. Már régen megbánta azt is, hogy bevette az utolsó záradékot a paktumba. Éjjel-nappal szolgálnia kellett a gazdáját, aki még azt is kitalálta, hogy vénségére megházasodik. Beleszeretett egy csinos lányba, aki azt mondta, csak ahhoz megy feleségül, aki eltalálja, milyen állatot tart egy palackban, otthon a kamrájában.

Féreg az, vagy kígyó? Avagy milyen állat?
Aki eltalálja, oltár elé állat -

elnézést a rímért, de megkíséreltem visszaadni az eredeti finom szellemességét. Ördögnek semmiség az ilyesmit megtudni. Méhkirálynő, vágta rá Twardowski, és úgy is volt. Megvolt az esküvő, de a boldogság nem tartott sokáig. A hölgy hamarosan az önmegvalósítás egyéb formáit próbálgatta. Először is a fazekas mesterségre adta a fejét, tálakat és edényeket készített. Volt egy kis boltja a krakkói piacon, ott árulta a kerámiákat a többi kofa, a feminizmus élharcosai között. Twardowski előbb csak a piac fölé repült, és onnan gúnyolta a feleségét; aztán álruhát öltött, arany hintóban hajtatott a piacra. Megparancsolta a szolgáinak, hogy törjék össze az asszony edényeit. Az asszonyka átkozódott, Twardowski pedig nagyon élvezte a helyzetet.

Mondják azt is, hogy egy marokkói rabszolgalányt vásárolt magának, hét lakat alatt tartotta és kényeztette; és a kis drágaság mégis megszökött az első jóképű úriemberrel.

A házasság nem sikerült, de most már az ördög is nagyon szorongatta Pan Twardowskit. Előbb csak javasolta, aztán már követelte, hogy utazzon már el Rómába. Twardowski nem volt utazós fajta, azt meg már régen eldöntötte, hogy Róma lesz az utolsó hely, ahová ellátogat. Megmondta az ördögnek, hogy nem utazik sehova mert könyveket akar írni. Csikorgatta a fogait a pokolfajzat, de mit tehetett volna, egyelőre kötötte a szerződés. Két könyvet diktált Twardowskinak, az egyik a mágiáról szól, a másik régimódi enciklopédia, az akkori tudományos ismeretek összegzése. Ekkor az ördög elunta a diktálást, és ismét a római utazást emlegette. Jól van, felelte Twardowski, elvihetsz a pokolba, de élj előbb egy évet a feleségemmel. Azt már nem, mondta az ördög, és hanyatt-homlok menekült, legalább is Adam Mickiewicz humoros versében, 1822-ben.

Sajnos ez csak egy vándor anekdota; mint az a másik, amelyet Móra Ferenc mond el. Itt nem egy varázslót, hanem egy diplomatát szorongat az ördög, aki kínjában azt találja mondani, elvihetsz, de előbb minden hazugságomért tépd ki egy hajad szálát. Nem lehet, mondja az ördög, mert kopaszon nem engednek be a pokolba. Hirtelen nem tudott máshogy elmenekülni, mint a kulcslyukon - azóta fekete a kulcslyuk.

Móra ismerhette Twardowski történetét, mert azt is megemlíti, hogy ez a diplomata egy falra festett paripán tett sétalovaglást. Miczkiewicz azonban felborította a hagyományokat. A szerződésben Róma városa szerepel, és az ördög belátta, hogy itt gyorsan kell cselekedni. Ha Twardowskit nem tudja elvinni Rómába, Rómát kell elhoznia Krakkóba. Ez sem vadonatúj ötlet, de legalább több változatban is elmesélik. Az egyik szerint az ördög Twardowski elé állt egy sötét erdőben, és fenyegetni kezdte. Twardowski nem ijedt meg, akkorát káromkodott, hogy az ördög belesápadt, kicsavart egy fenyőfát, hogy agyonverje a szerződő felet. Csak az egyik lábát találta el, Twardowski azóta sántít. Ördögbe is, mondta az ördög, vagy valami hasonlót, fölvette egy szolga formáját, és közölte, hogy az ő gazdája egy világhírű orvos, aki mindenkit meg tud gyógyítani, most éppen itt szállt meg egy krakkói fogadóban. Vagy Twardowskit, mint híres orvost hívogatta a szolga, hogy ugyan gyógyítson már meg egy szerencsétlenül járt nemes urat. Ilyen vagy olyan trükkel, de elvezette Twardowskit egy fogadóhoz, amelyet az nem ismert, és gyanútlanul belépett. Ez volt a fogadó vagy kocsma Róma városához. Rögtön megszólaltak a ház tetején várakozó baglyok és varjak, kísérteties koncertet adtak. Twardowski fölismerte a veszélyt. Gyorsan kikapta a fogadósné ártatlan csecsemőjét a bölcsőből, és magához ölelte. Mit csináljon az ördög? Nem viheti el a frissen megkeresztelt bébivel együtt. Sajnos semmi ördögi ötlet nem jutott az eszébe, ehelyett így szólt: Nem emlékszel a szerződésünkre? Egy nemes ember mindig megtartja a szavát. - Erre Twardowski visszatette a gyereket a bölcsőbe, az ördög pedig a hóna alá kapta, és már vitte is magával, a kéményen keresztül.

Igen, ez a dolog lényege: Twardowski csapdába esik. Még ma is van Lengyelországban számos Róma nevű kocsma, és mindegyikről azt mondják, hogy az ördög onnan vitte magával a nagy varázslót.

Mindenesetre nem jutott vele messzire, mert a zsákmánya rázendített egy régi, latin nyelvű egyházi énekre. Vérbeli ördög nem viseli el, ha csak meghallja Szűz Mária nevét. Rögtön elengedte Twardowskit, aki azonban nem zuhant le a földre; ott fog lógni a levegőben az ítélet napjáig.

De nem ez a végső szó Twardowski történetében. Az ördög már jó magasan járt, amikor meghallotta Mária nevét. Twardowski a holdra esett, és ott él a mai napig. Ő volt az első ember, aki eljutott a holdra. Holmi fekete foltok látszanak a holdon, ott éli a világát Twardowski. Vele van egy jó pajtása, Maciek, akit egyszer pókká változtatott. Néha leengedi őt egy szálon a földre, hogy hozzon valamit, híreket vagy sört-bort, mikor mihez van kedve.

És még ez sem az utolsó szó. Mondják azt is, hogy amikor az ördög elejtette, Twardowski Franciaországban élt földet. Semmi baja nem lett, ott él ma is, mint igen nagy varázsló. Franciaországot azóta kerüli az ördög, jobban, mint a szentelt vizet.

Ez szép soviniszta-nacionalista befejezés lenne, és ha meggondoljuk, hogy mennyi könyvet, operát, filmet, még balettet is írtak ebből a sok kusza történetből, elmondhatjuk, hogy Twardowski is csinált olyan nagy karriert, mint Faust.

Bizony, bérelt helye van a lengyel folklórban, különösen Krakkó környékén. Ott áll még a híres szopkák, a betlehemi jászlak mellett is. De általában kakason lovagol, vagy sörözget-borozgat a holdon. Azt nem állítanám, hogy ez nagy karrier. Csak egy a végtelen sok történetke sorában, amelyek mind azt ragozzák, hogyan lehet túljárni az ördög eszén.

Hát ez nem sok. Nyomják ezerrel, hogy az ördög milyen nagy ellenség, mi mindent kell tennünk azért, nehogy a karmai közé essünk, még a mindennapos böjt és ima is kevés; a másik oldalon meg azt halljuk, hogy szegénynek milyen korlátozott a hatalma. Varázsló vagy parasztember, mindenki túljár az eszén.

Ez csak a biztonsági szelep... arra szolgál, hogy levezesse a rettegést.

Biztonsági szelep? Rettegés? Hiszi a piszi.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Télen című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Télen címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkot

eferesz bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Szelídült esteken című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Friedrich Logau:Eitelkeit címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Autóstop című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) A szomszéd szoba című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a mai ember című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A szomszéd szoba című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)