HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51229

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2013-06-06

Szerencsés baleset

" Az apa nem horgony, mely visszatart, sem hajó, mely magával visz,
hanem világítótorony, melynek szeretete bevilágítja az utat."
George Webster Douglas
Szirénázó mentők, rendőrautók, a hajnali ködben összetört autók az autópályán, itt ülök az autómba beszorulva, és rettenetesen fáj a lábam. Két rendőr feltépi az ajtót, jönnek a mentősök, kérdezgetnek, nyugtatnak, felhasítják a nadrágom. Nyílt lábszárcsonttörés, szirénázó mentő, irány a Honvédkórház. Már a kórteremben fekszem az ágyban, csend van, elláttak. Nézegetem a szomszédjaimat. Négyen vagyunk, ebből hárman a hajnali baleset sérültje. Tőlem balra egy ötvenes éveiben járó kopasz férfi, keze, lába gipszben, alszik. Jobbra egy fiatal, húsz év körüli fiú, keze felpolcolva, szintén gipszben, a feje befáslizva, nyomkodja a telefonját. Én már kinyomkodtam magam, minden, számomra fontos embernek sms-t küldtem. A feleségem, már vissza is írt, nem mert telefonálni, jön, amint lehet.
Kivágódik az ajtó, úgy is marad, vizit. Sutyorgások, rutin kérdések, kivonulnak. Bejön a nővér, fájdalomcsillapítót hoz. Csak szükség esetén vegye be, mondja. Az idő gyorsan szalad, dél van. Nem igazán vagyok éhes, keservesen legyűröm a levest, a többihez hozzá sem nyúlok. A feleségem ébreszt, észrevétlenül aludtam el, csak úgy megszűnt körülöttem a világ. Feleségem sír az örömtől, hogy megúsztam egy nyílt lábszártöréssel, és kisebb zúzódásokkal, meg is halhattam volna, mondja, hisz ketten meghaltak. Biztos az első autóban ülők, felelem, akik a megpördült kamionnak hajtottak. Nagyokat hallgatunk, eszegetek egy kis banánt.
A kórterem hangos a sok látogatótól, zavar egy kicsit, jó lenne kimenni, de ezt egy darabig elfelejthetem. Fogalmam sincs, hogy mikor kelhetek fel, és biceghetek egy kicsit a mankóval. A szomszéd ágy felé fordultam, mert nagyon ismerős női hang ütötte meg a fülemet
- Anyu, csendesebben, van, aki alszik - csitítja az anyját az ágyszomszédom.
Abban a pillanatban tudtam, hogy az ismerősnek tűnő, szimpatikus legényke nem idegen számomra.
- Valami baj van? -kérdezi a feleségem.
- Nem! Nincs semmi baj - felelem. Csak a szomszéd ágyban, a mi kis Zsoltink fekszik, az anyjáról ismertem fel, Tizenöt éve nem láttuk, felnőtt az óta.
- Tényleg!
- Ne nézz oda, inkább takarj egy kicsit!- mondom. Nem akarom, hogy Mari felismerjen.
Mari az első feleségem, már tizenhét éve elváltunk. A fiú a fiam volt, öt évig, akkor kegyetlen módon elvette tőlem, mert nem én voltam a vérszerinti apja. - "Nem tőled van a fiam, add vissza!" - ordította bele a telefonba. Még most is kiver a víz, elég, ha rágondolok. Nem tehettem semmit. És most itt fekszik a mellettem álló ágyban az én kicsi fiam. Furcsa ez a sors. Annyira izgatott lettem, hogy felment a lázam is. Most mit tegyek? Egyet biztosan tudtam, hogy a látogatáskor takarásban kell maradnom, és nem a kórház a megfelelő hely arra, hogy felfedjem magam a fiam előtt. Alig aludtam az éjszaka, csak töprengtem, hogy miképp legyen ezután. Végül kigondoltam, és reménykedtem, hogy teljesül a vágyam, ennyi év után. A szerencse fiának éreztem magam, már a törött lábamat sem éreztem bajnak.
Gyorsan teltek a napok, Zsoltival sokat beszélgettem, és óvatosan ki is faggattam. Már tudtam, hogy itt él Pesten egy barátjával albérletben, még a címet is sikerült megtudnom. Közlékeny, nyitott, vidám fiatal fiú lett az én Zsoltikám, elmondta hol dolgozik, és szívesen mesélt a családjáról. Elárulta, hogy az anyja az öccsével vidéken él, elvált, és azt is, hogy ismeri az apját, de vele soha nem tartotta a kapcsolatot, és azt is, hogy volt neki egy másik apja, az anyja első férje, azt tekinti az igazi apjának, de az anyja, nem hajlandó elárulni hol van. Bár az is igaz, hogy az sem kereste még soha. Ezt hallva, majdnem elárultam neki, hogy ki vagyok, de megkeményítettem magam, eljön hamarosan annak is az ideje.
Szerencsére Zsolti már felkelhetett és kiment a kórteremből minden látogatás alkalmával. A titkomat sikerült megőriznem.
Hamarosan eljött a hazamenetel napja, legalábbis Zsoltinak, de megígérte, hogy meglátogat, mivel engem még egy ideig itt tartottak, hiába, idősen már nem úgy gyógyulunk, mint fiatalon. Be is tartotta a szavát, mert néhány nap múlva ott állt az ágyamnál. Addig bicegtem vele, amíg egy csendes helyet nem találtam, és ott leültünk. Már láttam rajta, hogy gyanús neki valami, de nem szólt.
- Azért szerettem volna veled újra találkozni, hogy elmondhassam, hogy én vagyok az a másik apád, aki ugyan nem vérszerinti, de az igazi. Én voltam ott a születésednél, az én nevemet kaptad, én keletem fel, ha éjjel sírtál, ha beteg voltál, én vittelek az orvoshoz, én neveltelek öt éves korodig. Amikor elváltunk anyáddal, velem éltél két és fél évet, amikor anyádnak eszébe jutott, hogy nem én vagyok a vérszerinti apád, és genetikai vizsgálattal is alátámasztotta, de az elválásra már te is emlékezhetsz, hiszen öt éves múltál. Elvettek tőlem, és nem engedték, hogy látogassalak, mindkettőnket megviselt. Én azóta sem tudtam kiheverni, és mindig reménykedtem, hogy egyszer találkozom veled, és az óhajom most valóra vált, de ezt már nem tudtam száraz szemmel elmondani, mert láttam, hogy a kisfiam sír.
- Tudod apu, amikor a kórteremben megláttalak, már akkor nagyon ismerős voltál, de nem ismertelek fel, mert nagyon régen váltunk el. Annyira boldog vagyok, és örülök ennek a balesetnek, mert megtalálhattalak- szipogta.
- Én is. A feleségemmel sokat beszélgettünk és eldöntöttük, hogy megkérdezzük tőled, szeretnél e velünk élni. Már mi is Pesten élünk, de ezt már elmondtam, a házunk elég három embernek is. Jól gondold meg, mi nem sürgetünk. Ha úgy döntesz, hogy nem, mi nem neheztelünk, csak azt kérem tőled, hogy ne szakítsuk meg többé a kapcsolatunkat.
- Tudod apu, annak idején, mikor még kicsi voltam, olyan sokszor álmodtam, hogy te jössz értem az iskolába, és hazamegyünk. Ha most kijössz a kórházból, érted jövök és hazamegyek veled.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2013-06-11 14:59:29

válasz T. Pandur Judit (2013-06-08 18:59:04) üzenetére
Kedves Judit köszönöm a figyelmedet és az észrevételed, de szerintem az már egy következő történet lehetne. Szeretettel Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2013-06-11 14:58:00

Köszönöm a figyelmet Erika: Hiszem, hogy vannak még csodák.
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-22
Összes értékelés:
695
Időpont: 2013-06-08 19:53:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Könnyes lett a szemem mire a végére értem, nagyon szép, megható történet. Az élet csodái ilyen egyszerűen nyilvánulnak meg.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5203
Időpont: 2013-06-08 18:59:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!

Minden rosszban van valami jó! Ezt a közmondást mostanában ugyan már nem lehet hallani, de most az alkotásodról eszembe jutott.
Aztán elgondolkodtam, hogy két idegen ember, akik az eltelt időben alaposan megváltozhattak, vajon hogy jöhet ki egymással? Ahol lezártad a történetet, ott még minden örömteli, és reményteli, de milyen lehet a folytatás?

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2013-06-08 08:43:05

Igen, kedves Istefan, megtapasztaltam az életem során, hogy a rossz is jó valamire, és valóban, semmi nem történik véletlenül. Köszönet a figyelemért.
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1658
Időpont: 2013-06-08 00:34:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez a történet jó példa arra, hogy semmi nem történik véletlenül, mindennek megvan a maga oka. István

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Csendekbe ír a végtelen címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Kis covid kalandom címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel A bosszú ára (7/8) címmel

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 70. címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Pille és Katóka címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Az ősz... című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hétköznapi boldogság című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)