Nem vagyok újságíró, és cikkek írásában sem jeleskedem, de úgy éreztem, a legalkalmasabb a gondolataim megosztására jelen pillanatban ez a forma...

Talán többen emlékeztek arra, hogy néhány évvel ezelőtt, az árvíz idején mi is összefogtunk, és a könyveink, köteteink bevételének a felajánlásával, illetve egyéb pénzadományokkal segítettük az árvízkárosultakat; akkor ennek én voltam a koordinátora (illetve az ötlet tőlem származott) Don Paco felügyeletével.
Most úgy döntöttem, hogy lapátot ragadok... Kint voltam az egyik kritikus területen a kislányommal. Lapátoltuk a homokot a zsákokba, aztán vittük a zsákokat a gáthoz... Keményen dolgoztunk, ahogyan körülöttünk sokan mások; a Katasztrófavédelem emberei, önkéntesek, mint én a kislányommal, stb...

Fantasztikus együttműködést tapasztaltam. Mindenki igen szorgalmasan dolgozott, mindenféle korosztályból megjelentek segítők a környéken lakók közül is, gyerekek is. Nagy egyetértésben folyt a munka, és felemelő érzés volt azt hallani egy kicsike leánygyermektől, hogy a véleménye szerint ez tényleg a magyar összefogás napja, és ő ezért szeretne majd köszönetet mondani.

Nem szaporítom a szót, hiszen ahogy írtam, nem az én területem a cikkek írása... Jelen pillanatban még sok munka vár azokra, akik a gátakon dolgoznak, illetve azokra, akik egyéb, az árvízhez kapcsolódó tevékenységekkel foglalkoznak. Segítsünk egymáson, figyeljünk egymásra, és maradjon meg ez a figyelem mindig... Nagyon szép országunk van, és láttam, éreztem, hogy képesek vagyunk az igazi, építő jellegű összefogásra.