HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47291

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: mandolinosFeltöltés dátuma: 2013-06-11

Jelena Labaznyikova: "Munkareggel"

Nos, döntöttem... eldöntöttem, hogy írok valamit. Javasoltátok - próbáljam meg! Legalább nyúlfarknyi történeteket. Hát persze, könnyű azt mondani... nyúlfarknyiakat! Mikor én még semmilyent se próbáltam eddig, sem nyúlfarknyit, sem mikro-nyúlfarknyit. Ide persze most tennék egy töprengő szmájlit. Mellesleg, ti vagytok az elsők, akik EZT olvassátok! De ha már döntöttem, ha már belekezdtem - muszáj befejeznem ezt a számomra mostanáig ismeretlen, de elkezdett dolgot. Hát, ami a fő, miről is írjak? Amikor a Skype-ra vagy az Ask-ra írsz - ott szinte minden érthető: te nekem - én neked! De itt? Én neked - de nekem ki? Aztán megint én neked... hát, nem nevetséges ez? De mégse, össze kell szednem minden komolyságomat, hisz mégiscsak egy történetet írok! Mivel is kezdjem? Címet kell adnom az írásomnak, nem igaz? Hogy is van ez a filmszakmában? Megvan! Próbacím... nem, inkább munkacím... na, nevezzük is el így, profi módra: "Munkareggel"...

Ez a reggel pedig nagyon korán indult... olyan korán, hogy még sötét volt, bár az óra mutatta, a reggel már beköszöntött. Az utolsó tavaszi hónap első napja kezdődött, és egyúttal a nyaralóbeli élet első napja. Ja, igen, még nem is említettem: ismét elkezdődött ez a nyaralós élet, négy hosszú hónap. Az első - valóban maga az élet; a második már csak fél élet, a harmadik és negyedik - na, ott már nincs boldogság az életben... Míg az első hónapban folyvást a nyaraló körüli természeten csüng a szemed, kedvesen hunyorogsz a napocskára, mosolyogsz rá, mert nyolc hónapig hiányoltad; a második hónapban már minden szépségétől elfordítod tekinteted, szégyelled a pontatlan szavakat, melyek a nyelved hegyéről kikívánkoznak. Na, és a harmadik hónapban - szemeid nemcsak hogy elfordulnak, nem hunyorognak kedvesen, de te megint a mielőbbi távozásról ábrándozol, miközben lábaid teljes mértékben visszaigazolják a néha rájuk sütött rosszmájú elnevezést, hogy "tizenegyes méret". Na, jó, minderről majd máskor... de addig is: első reggel a nyaralóban...

Aránylag vidáman indult, de nem nekem. Lévén félig még az alvás állapotában, annyit azért fölfogtam, hogy valami történik a szobában, és óvatosan résnyire nyitottam a szemem... csak úgy, megszokásból, ahogy otthon is, a városban, megfeledkezve arról, hogy itt a nyaralóban a lehető legtágabbra kell tárni a szemet, mert sötét van, mint a sírban: sötét a szobában... sötétség az égbolton... az utcán egyetlen lámpa sem ég. Érdekes, ki találhatott ki ilyesmit, hogy egy sírban kelljen gubbasztani... mi több feküdni?

Hogy borongós dolgokról beszélek? Ugyan! Azt gondolom, pontosan ilyen sötétség volt a szobában! Felfogtam, valamit látnom kell, mert a zajból ítélve nyilván történik valami, ezért gyorsan kinyitottam egészen a szemem. Nem lévén azonban egy nagyon bátor ember, úgy döntöttem, mozdulatlan maradok, s amennyire lehet, lopva nézek körül. A látószervekért felelős egész idegrendszeremet megfeszítettem... és máris be akartam hunyni szemeimet. Nem, egyáltalán nem azért, mert váratlanul újra alhatnékom támadt. Emlékeztek biztos gyermekkorotokra, mikor fekszetek az ágyon, nem alszotok, és hirtelen valami megmagyarázhatatlan és ijesztő történik, ti meg gyorsan bebújtok a takaró alá, elképzelve, hogy egy golyóálló és bombabiztos bunkerben vagytok. Én most szégyelltem így cselekedni, mert igencsak régen búcsút mondtam már a gyerekeskedésnek, ezért csak a mozdulatlanságot engedtem meg magamnak, teljesen fölhagyva a lélegzetvétellel, na jó, minden másodikkal. Szemeim igen gyorsan szót fogadtak idegrendszeremnek, s már szinte minden kivehetővé vált számukra. És amit láttak, az visítani kényszerítette őket... Még jó, hogy csak ők visítottak... Elképzeltem, mi lett volna, ha e a hangokat az arra hivatott szerv adja ki magából. Amit láttam, logikám számára megmagyarázhatatlannak bizonyult.

Az ablaknál állt egy nagy karosszék, napi 24 órában, semmi különös nem volt rajta, de most valaki ült a karosszékben... némán, mozdulatlanul, és ennek az első reggelnek a sötétségében is - azért láthatóan. Ez a valaki nem ülhetett 24 órán át abban a karosszékben, és én ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy takaróm szélét beharapjam. De mert testemmel mozdulatlanságban állapodtam meg, így takaró helyett a nyelvem kellett beharapnom. Eltelt egy kis idő... nem történt semmi. Aztán eltelt még valamennyi... Már kész voltam arra gondolni, és el is fogadtam a gondolatot, hogy a karosszék hátán valamilyen emberi alakra emlékeztető ruha hever, már szándékoztam volt fölkelni és közelebbről megnézni, szinte teljesen fölbátorodva, de még jó, hogy csak hajlottam erre, mert ez a valami-valaki egyszer csak szó nélkül fölállt a karosszékből, és ugyanilyen szótlanul elindult felém. A pánik fénysebességgel tört fel bensőmből, áruló módon reszketésre kényszerítve egész testemet! Úgy tűnt, hangyák futkosnak rajtam hangosan, és ezzel gyávaságomról árulkodnak. Mivel hiperaktív is vagyok, aki nem sokáig viseli el az ilyen lassított történéseket, csaknem egy időben az alak fölemelkedésével a karosszékből, én az állólámpa kapcsolója után kaptam, mint pisztoly után, és hirtelen mozdulattal fölkattintottam a fényt...

A szoba nyomban visszanyerte megszokott körvonalait, és én két méterre heverőmtől megpillantottam Arinát... Hat éves kora óta tanítványomat. A házban mindenki tudja, hogy időnként holdkóros módjára viselkedik. Hosszú távollétem a nyaralótól kitörölte emlékezetemből ezt a tényt. Csak állt ott, nagyon kedves, nyugodt arccal, maga körül semmit sem látó szemekkel... Elméje bizonyára az ablakpárkányt kutatta, hogy onnan induljon majd a hold irányába. Felsóhajtottam, lélegzésem egyenletesre váltott, aztán magam is fölkeltem, és gondosan visszakísértem őt a saját ágyához. Ellenkezés nélkül lefeküdt, és egy pillanat múlva már édesen szuszogott.

A történtek után magam is visszatelepedtem ágyamra, igaz, nekem már nem sikerült ilyen semmi másodperc alatt újra álomba merülnöm...
************************************************************************
Oroszból fordította: Szöllősi Dávid, 2013. június 11.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Holnap már című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Gondolj arra! című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Strand, nyár, halandzsa című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Szonett Édesanyámhoz című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lóápoló 41. fejezet című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Strand, nyár, halandzsa című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 5. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Test és lélek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Leszek a béke című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hang című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lovag című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel A temetés címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Késtem címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A költőkhöz! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)