A cica álmosan, jóllakottan nyújtózott egyet a kellemesen meleg, árnyékos udvaron. Éppen arra készült, hogy megszámolja, hogy mennyit ugrik a veréb a ház előtt, amikor valami huncutság történt vele! A kert felől gyönyörű pillangó repült be az udvarra. Azonnal észrevette a szundítani készülő macskát. Rögtön eszébe jutott, hogy ez volt az a szemtelen macska, ki majdnem felfalta az Ő édesanyját. A pillangónk leszállt egy virágra gondolkodni, hogy most mitévő legyen! Ahogy gondolkodik, látja, hogy az elaludt cicával szemben, tőle alig pár méterre van a téglából épített utcai kerítés.
- No, te sem alszol sokáig! - gondolta a lepke és rárepült egyenesen a macska fejére. Az álmosan a fejére csapott, de ekkor már a pillangó a cica hátán volt. Az meg egyre csak sürgött, forgott körülötte ingerelve Őt. A buta cica abban a hiszemben, hogy a röpködő kis szárnyast kapja el, alaposan orrba verte a saját mancsával saját magát! Ezen, meg a pillangó ,,szemtelenségén Őkelme" alaposan feldühödött! Látva ezt és azt, hogy az utcai téglakerítés közel, a pillangó gondolt egy merészet! Rárepült a falra éppen a macskával egy vonalban!
-Most megöllek, te mocskos! - ordította még rémisztőbb arcot vágva a macska és irtózatos sebességgel rohant egyenest neki a téglafalnak! A pillangó szemfülesebb volt nála! Amikor látta, hogy a macska teljes erővel megiramodott és a falig már megállni képtelen, az utolsó pillanatban átrepült a téglák közötti résen és a túloldalról kacagott a földön fetrengő, az orrát fájlaló macskán. ,,Őkelme" ugyanis beszorult egy téglák közötti résbe, majd onnan vetette magát fájdalmában keservesen jajgatva a földre.
- Egy darabig ez sem fog zavarni minket! - gondolta vidáman a pillangó, majd a fellebbenő meleg szellő szárnyán vidáman tovarepült.