HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1898

Írás összesen: 49604

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2020-02-11 09:39:02

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: VándorFeltöltés dátuma: 2006-12-20

Névtelen dokumentum - Egy öngyilkos fiú naplójából

Furcsa dolog a művészet. Nagy hatással van az emberre. Talán a legnagyobb szintetikus érzés előállító, talán az egyetlen. Mindenesetre engem ő vett rá, hogy újraértékeljem az életem. A Lámpást adott kezembe az Úr Pesten című film is nagyjából erről szólt, most erről szólok én is.
Megint az öngyilkosság gondolata foglalkoztat, de már nem érzem annyira, hogy ne tehetném meg. Az élet úgyis múló tünemény, úgyis újjászületek. Sajnos.
Ez az életem nem volt túl sikeres, szeretném méltóképp lezárni, talán most majd mindenki érteni fogja, mit is érzek, milyen is vagyok valójában a vastag, tükörsima felszín alatt.
Kezdjük talán ott, hogy senki sem szeret. Persze, miért is tennék, ki vagyok én, hogy ilyet elvárjak, mégis fáj kicsit. Van, akit szerettem, de már nem szeretem, már ő sem szeret engem. Van, akit szeretek, de nem szeret, sőt észre sem vesz. Talán csak árnyalak vagyok, azért, és ebben kezdek egyre biztosabb lenni, nem csak mások, de a saját érzéseim miatt is. Talán nem is szeretem, csak megpróbálok szeretni valakit, talán csak azért hiszem, hogy érzem, hogy kompenzálja a bennem lévő kongó ürességet. De hát nem kötődöm senkihez.
Akkor miért is élek? -tenném fel a kérdést, de tudom is már a választ.
Kötelességtudatból. -válaszol ugyanaz a másik hang.
Kötelességtudatból az iránt, aki még szeret (édesanyám), és az iránt az egy-két ember iránt, aki kötődik hozzám. Nem rendülne meg a világ alapjaiban, ha nem lennék többé, és valószínűleg filmet sem készítenének, hogy megörökítsék halálom.
Az emberek hülyék. Persze lehet, hogy én vagyok csak hülye, hogy nem állok az utcán, táblával a kezemben: "Gondolkodjatok már, emberek!" vagy "Szeressetek, legalább kicsit!". Nem vagyok meg nem értett művész, nem vagyok még csak művész sem. Nem beszél majd rólam senki sem az utcán, hogy meghaltam, ajjh, pedig milyen életvidám voltam, hogy történhetett ez. Nem forr lelkemben a szomorúság üstje, nem takarja azt a boldogság köde.
De másik oldalról nézve is van kötelességem, mégpedig magam felé. Ez pedig egyre csak erősödik, és lassan felül is kerekedik a mások irántin.
Sok mindent írhatnék még le, de nincs mindenre időm, ezért rövidre fogom.
Rövid életem alatt sok dologra rájöttem, persze közel sem elégre. Az emberek többsége ott követi el a hibát, hogy az eszét próbálja erősíteni, vagy még azt sem. Pedig a szívét kéne. Mikor hazafelé jöttem, rájöttem, mi is az a szellem pontosan, és, hogy azt elveszíti az ember halála után. Azt hiszem. Hát én is levetem ezt, de talán a meztelenséggel látom csak majd meg valódi önmagamat, a lelkemet.
Fejleszd az érzéseid, és boldog leszel. Hát ez hülyén hangzik.
Azt hiszem, nincs más mondanivalóm. Remélem, nem felejtettem el semmit.

A mű csupán a képzelet szüleménye. Bármilyen egyezél a valósággal csupán a véletlen műve. ;)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Vándor
Regisztrált:
2006-11-12
Összes értékelés:
47
Időpont: 2006-12-25 08:51:08

Hát ez így is van. :) És nem is olyan nehéz felfedezni azt, bár én nem épp a felfedezést használnám. :)
Alkotó
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-12-25 03:50:11

Én egyet mondok. Mindenki magáért él. És így mindenki a világért! Aztán már az az egyénen múlik, hogy fölfedezi-e önmagán túl, vagy épp önmagában ezt a világot.
Alkotó
Vándor
Regisztrált:
2006-11-12
Összes értékelés:
47
Időpont: 2006-12-21 17:52:02

Még nincsen ám befejezve :)
Alkotó
Leticia Allemand
Regisztrált:
2006-07-15
Összes értékelés:
316
Időpont: 2006-12-21 17:05:10

Érdekes írás.
A magunk keresése, í szeretetre vágyódás mintapéldája.

Én egy kicsit jobban tagoltam volna, úgy még átláthatóbb lenne az egyes maondanivalók elkülönülése.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Játékos címmel

Cipike bejegyzést írt a(z) Éjvilág című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A nyolc boldogság 6. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Tavaszi szösszenet című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Tavaszi szösszenet című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Farsangoló című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Tavaszi szösszenet című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Éjvilág című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Éjvilág című alkotáshoz

zsarátnok bejegyzést írt a(z) Farsangoló című alkotáshoz

zsarátnok bejegyzést írt a(z) Vallomás (Szolnok nekem) című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Éjvilág című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Éjvilág című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Panoráma címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Farsangoló című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)