HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48273

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: GalvanyFeltöltés dátuma: 2013-06-20

A leghíresebb néger felkelés

"Úgy akarsz, aminő vagyok?
vagy hajtsam a nyakam igába?
emeljem főm a csillagok
felé? vagy éljek megalázva?
Fenn vagy lenn? Szolgának, szabadnak
akarsz? szállva vagy letiporva?
Téged is az égen ragadlak
vagy lehullok veled a porba?"


Olykor úgy fest, mintha az amerikai rabszolgáknak jelentéktelen szerepük lett volna a saját felszabadításukban. Ez azonban nem igaz, vegyük csak Haiti és a már említett Palmaresi Köztársaság esetét. Az Amerikai Egyesült Államokban is voltak néger felkelések , ezek azonban nem jártak sikerrel.
A legismertebb néger felkelés Nat Turner nevéhez köthető. Ebben a részben az ő életét, tevékenységét és felkelésének történetét szeretném bemutatni. Ehhez két regényt használok fel. Az egyik a méltán híres Nat Turner vallomásai William Stryon tollából, a másik egy kevésbé ismert írónő , kevésbé ismert regénye A fekete angyal . Fontos megemlíteni, hogy mindkét műben dominálnak a kitalált elemek. Ennek az az oka, hogy Nat Turner életéről és személyéről nagyon kevés adat áll a rendelkezésünkre. Ennek folytán mindkét író szabadjára engedte fantáziáját és a saját elgondolása alapján építette fel Nat karakterét.
A fekete angyal egy lebilincselő olvasmány, a Nat Turner vallomásaival ellentétben szinte nem lehet letenni olvasás közben. Nyelvezete egyszerű, az események gyorsan követik egymást és könnyen bele tudjuk magunkat képzelni a regény világába. Egyes jeleneteknél az olvasó magával Nattel és a rabszolgasorssal is azonosulni tud. A regény igazán szívhez szóló, jól kidolgozott alkotás. Műfaját tekintve történelmi regény és fejlődésregény keveréke. A könyv elolvasása után megállapíthatjuk, hogy a francia származású írónő mestere a regényírásnak. Igazán sajnálhatjuk, hogy más írása még nem jelent meg magyarul.
Az írónő a regényt 1998-ban írta azzal a céllal, hogy kiegészítse Nat Turner életének hiányzó aspektusait. Ám nemcsak a híres lázadó történetét akarja nekünk a könyvvel bemutatni, hanem Turner életének hátterében magát a rabszolgarendszert is illusztrálja . A könyv ajánlásában is megfigyelhetjük ezt, hiszen az írónő a könyvet azoknak az afrikaiaknak ajánlja, akik a rabszolga-kereskedelem folytán haltak meg.
William Styron 1967-ben írt regénye jól megszerkesztett alkotás. Képszerű ábrázolásmódja és leírásai szinte páratlanok, a regény logikai felépítése pedig megadja azt, amitől irodalmi mesterműnek tekinthető e regény. Kicsit nehezen és lassan olvasható - ez megszerkesztettségének és a sok bibliai idézetnek köszönhető - de akit érdekel a téma, annak kötelező olvasmány. Irodalmilag nagy jelentőségű mű, nem hiába kapta meg érte Styron 1968-ban a Pulitzer-díjat. Styron, arra a kérdésre, hogy mi a regény műfaja ezt írja a könyv előszavában: "nem annyira hagyományos értelemben vett "történelmi regény", mint inkább elmélkedés a történelemről." Ezzel mintegy már a könyv elolvasása előtt leszögezi, hogy könyve elsősorban az elmélkedésein alapszik, csupán másodsorban szól a valós történésekről.
Styron Thomas Gray pamfletje alapján kezdi el írni művét, ám Gray-jel ellentétben nem farag démoni gyilkost Nat Turnerből. Éppen ellenkezőleg: egy olyan összetett figurának mutatja be, aki humánusan gondolkodik és meggyőződése szerint isteni késztetésre cselekszik. Natet úgy állítja be, mint egy megtartóztató életet élő embert: nem iszik, nem dohányzik, nem káromkodik. Szexuális értelemben is önmegtartóztató magatartást tanúsít. Persze Styron ennél a kérdésnél kicsit túl szabadjára engedte a fantáziáját - ami miatt megérdemli a kritikát - Natet egy heteroszexuális férfinak állítja be, aki első szexuális élményét egy férfi rabszolga társának köszönheti, de ugyanakkor mély vonzalmat érez egy fehér kisasszony, Margaret Whitehead iránt is. Folyton kínozza őt elnyomott szexualitása, de Isten iránt érzett szeretete és életcélja meggátolja abban, hogy kielégítse vágyait.
A Nat Turner vallomásai William Styron szülőföldjén játszódik, Virginiában; ami az egyik legnagyobb rabszolgatartó államként volt ismeretes a felkelés idejében. Az író korában már valamivel jobb volt az afro-amerikaiak helyzete, de sok sztereotípia és négerekkel szembeni előítélet élt még a déliekben. Abban az időszakban írta meg Styron a Nat Turner vallomásait, amikor az USA-ban nagy erőkkel folyt a négerek polgárjogi mozgalma az egyenjogúságért. Ezzel az időzítéssel azt szerette volna elérni, hogy szűnjenek meg a négerekről alkotott téves sztereotípiák, és fogadják el őket végre szabad és értékes embernek.
A regény megjelenése megosztotta az olvasóközönséget. Volt, aki magasztalta a művet, de voltak - elsősorban fekete értelmiségiek - akik ellenezték a művet. Tíz fekete író kiadott egy vitairatot , amelyben több okból is elmarasztalják a művet:
1. történelmi hűtlenséggel vádolják, mert egy fehér író nem tudhatja egy fekete ember történetét, pszichéjét hitelesen visszaadni
2. nem Nat Turner vallomásait ismerjük meg, hanem Styron képzelgéseit
3. Styron a 20. század néger sztereotípiáit vetítette vissza az 1830-as évekre (brutális néger, vallási fanatikus, saját faját gyűlölő néger stb.)
4. Natet egy pszichiátriai esetnek mutatja be: antiszociális, aki mindenkit gyűlöl maga körül; más szeretne lenni (esetünkben fehér); női lélekként ábrázolta (férfiakkal létesít nemi kapcsolatot, bűnösnek tartja a Margaret Whitehead iránti vonzalmát, nem képes hideg-vérrel gyilkolni stb.)
Persze sokan, főleg a fehér lakosság nagyon szerette a könyvet. Hogy ők miért szerették? Először is azért, mert úgy gondolták, hogy a rabszolgaság hatását mindkét oldalról - a rabszolgák és rabszolgatartók oldaláról egyaránt - autentikusan mutatja be. Másodszor pedig azért, mert Nat Turner története az egész néger nép érzéseit, történetét szimbolizálja.
Manapság a 20. század egy nagy klasszikusának tartják, tehát a pozitív megítélés győzedelmeskedett.
A két regény közös pontja maga a főszereplő, Nat Turner. Nat egy valós történelmi személy, aki úgy vonult be a történelembe, mint a legnagyobb négerlázadás vezetője az Amerikai Egyesült Államokban. Életéről vajmi keveset tudunk: ő egy néger rabszolga, aki 1800 októberében született. Sokan a történészek közül úgy vélik, hogy azon a napon született, amikor Gabriel Prosert kivégezték. Első gazdájától (Turner) vallásos nevelést kapott, e mellett írni és olvasni is megtanították. Ezt a gazdáját így jellemezte Hermany-Vielle regényében: "ha olyanra akadt rabszolgái között, akinek értelmi képességei meghaladták az átlagost [...] ő gondoskodott a megfelelő tanításról, hogy majd a Biblia olvasása révén példás hívőt faragjon belőle, s mindezt a többiek javára fordítsa." Édesapja, nem bírván tovább a rabszolgaságot, megszökött Északra, ő pedig a Bibliában talált magának vigaszt. Egyfajta néger prédikátor vált belőle, akire minden sorstársa felnézett. Nat egyre inkább úgy érezte, ő népének Mózese , mert "a Szentlélek parancsa, hogy az igát most én vegyem föl, és harcoljak a Kígyó ellen, mert közel már a nap, mikor az elsőkből utolsók lesznek, s az utolsókból elsők." Majd arra sarkallta társait, hogy legyenek büszkék származásukra: "A fekete népbül csak akkor lesz nagy nemzet, ha megtanulják szeretni a maguk fekete bőrét, a fekete bőr szépségit, meg a fekete kezük szépségit, amék olyan keményen dolgozik; meg a fekete lábuk szépségit, amék olyan fáradtan tapossa az Isten fődit." Végül pedig elérte, hogy fellázadjanak a rabszolgák gazdáik ellen, mert ez az egyetlen mód arra, hogy kivívják a szabadságukat. A lázadás nagyon véres volt - mintegy hatvan fehér embert megöltek - de a fehérek fölénye miatt mégis kudarcba fulladt. Társait és őt kivégezték, megmutatva a világnak, hogy a rabszolgatartók hatalma óriási, és a feketék gyöngék arra, hogy megváltoztassák a körülményeiket.
Mi vitte őket rá a felkelésre? Erre könnyű a válasz: a rabszolgasors kegyetlensége és embertelensége. Mi volt a céljuk a felkeléssel? A felkelés egyértelmű és legfontosabb célja a rabszolgaság intézményének felszámolása volt. Hogyan akarták ezt végrehajtani? Turner elkészített egy tervet: első célként le kellett számolni az ültetvényesekkel. Következő feladatként el kellett foglalni Jerusalemben a lőszerraktárat, hogy tudjanak védekezni. Utolsó lépésként pedig túszul kellett ejteni Virginia kormányzóját. A túszejtés egyértelmű indítéka az volt, hogy rákényszerítsék az államot, törölje el a rabszolgaságot. De a tervük meghiúsult. Még Jerusalemet se érték el. Mi okozta a felkelés vesztét? Először is az, hogy a felkelők nem tartották be Nat alkoholra vonatkozó tilalmát. Másodszor az, hogy saját fajtájuk ellenállásába ütköztek a Ridley birtokon. Harmadszor pedig az, hogy a fehérek nagy sereget gyűjtöttek össze ellenük.
A két regény azonban sokban különbözik egymástól, mert mindkét regényt más-más elvek és elgondolások alapján írták meg. A legfontosabb különbség a regény szerkezetei felépítése . A fekete angyal Nat édesanyjának történetével indít, majd Nat születésétől fogva bemutatja, miként cseperedik fel a "fekete próféta", és milyen indítékok viszik rá a felkelésre. A fekete angyal a felkeléssel és a bírósági eljárással keveset foglalkozik, ez inkább a Nat Turner vallomásainak a feladata. Ebben a másik regényben Nat Turnert, mint cellalakót ismerjük meg. Itt meséli el múltjának főbb mozzanatait, illetve a felkelés lefolyását.

További kiemelendő különbségek:
 Vegyük csak azt a történelmi tényt, hogy Nat 1826 táján elszökött gazdájától, majd egy hónapnyi távollét után önszántából visszatért. Ezt a momentumot William Styron meg sem említi; talán nem illet bele a Natről alkotott képébe. Ezzel szemben a francia írónő fontos szerepet szánt a szökésnek, ugyanis könyve szerint Nat isteni látomásai ekkor jelentkeztek először.
 A két regényben Nat gazdái és a fehér földbirtokosok más-más szerepben jelennek meg. Gazdáinak neve szinte ugyanaz, de szinte mind más-más státuszban szerepel a két regényben. Vegyük például Benjamin és Samuel Turner személyét. A fekete angyalban ők szülő-gyermek viszonyban állnak, míg a másik regényben testvérek.
 A két regényben Nat származása is másként jelenik meg: A fekete angyalban Nat édesanyja Afrikából származik, míg a Nat Turner vallomásaiban nagyanyja afrikai. Ezen kívül szüleinek neve sem egyezik a két könyvben.

Nat Turner, amikor elfogták, nem mutatott ellenállást. Belenyugodott sorsába és mondhatni méltósággal várta büntetését. Míg várakozott az ügyész, Thomas Gray javaslatára röviden elmesélte a felkelés történetét. A bíróság előtt pedig bátran kijelentette, hogy isteni küldetést teljesített és szívesen áldozza fel életét az igazságos ügyért. Egyszer sem kísérelte meg, hogy magát tisztára mossa; őszintén beismerte részességét valamennyi bűncselekményben. A sors fintora, hogy rabszolgaként született, de szabad emberként halt meg.
Sajnos Nat Turnert, mint embert, nem becsülték meg saját korában. Ezt bizonyítja az a borzalom is, amit testével tettek: megnyúzták, bőréből különböző termékeket csináltak, zsírját kisütötték, csontvázát pedig egy bizonyos Dr. Massenberg birtokolta. Se teste, se sírhelye nem maradt meg az utókornak, de szelleme a felkelés napjától kezdve a rabszolgák millióit vezette. Ez adott erőt, biztatást, hogy ne nyugodjanak bele keserű sorsukba, de harcoljanak függetlenségükért.

Nat Turner -2013

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A semmit hiába űzöd címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A varázshangszer című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy szombati nap 01. címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel Mi szabdalja? címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)